Az amerikai jegybank 2025 decemberében 25 bázispontos (0.25%-os) kamatcsökkentésről döntött, amellyel a jegybanki alapkamat célsávja tovább mérséklődött. A lépés önmagában nem okozott meglepetést, hiszen a piacok túlnyomó többsége erre számított, és a döntés illeszkedik abba a lazítási ciklusba, amelyet a FED az év során már többször is megkezdett. Mégis, a döntés körülményei és hangulata sokkal többet árulnak el az amerikai gazdaság állapotáról, mint maga a 0,25 százalékpontos csökkenés.
A hivatalos indoklás szerint a kamatcsökkentésre azért volt szükség, mert a munkaerőpiac érezhetően gyengül, miközben az infláció továbbra is a 2 százalékos cél felett van, de már nem mutatja a korábbi időszak felfelé ívelő tendenciáját. A FED kettős mandátuma jelenleg feszültségben áll egymással, és Jerome Powell elnök kommunikációja alapján egyre világosabb, hogy a döntéshozók a foglalkoztatási kockázatokat kezdik veszélyesebbnek érezni. Ezt a képet erősítik a nagyvállalati leépítések, a határozottan lassuló új munkahely-teremtés és az a tény is, hogy a döntést hiányos, torzított adatkörnyezetben kellett meghozni, mivel több kulcsfontosságú statisztika nem áll rendelkezésre időben. Ezt a bizonytalanságot tovább növeli a többi között az új munkahelyekről és munkavállalókról beszámoló statisztikák pontatlansága, melyek eleinte pozitív változást mutatnak, viszont később negatív irányba korrigálnak.
“Today the @federalreserve decided to lower the target range for the federal funds rate by 25bps to 3.50–3.75%, signaling continued vigilance on labor market weakness.”
— MarketWatch (@MarketWatch) Dec 10, 2025
#FED #interestrates
A döntés ugyanakkor messze nem volt egyhangú. Három FOMC-tag nyíltan ellenezte a kamatcsökkentést, sőt egyesek szerint az inflációs kockázatok miatt inkább szigorúbb irányra lett volna szükség. Ez a megosztottság ritka, és
arra utal, hogy a FED-en belül sincs világos egyetértés arról, melyik veszély a nagyobb: az árak újbóli elszabadulása vagy a gazdasági lassulás fokozódása.
A piacok ezt a bizonytalanságot gyorsan be is árazták. Bár a részvénypiacok enyhén pozitívan reagáltak, a hozamgörbe nem követte le automatikusan a rövid távú kamatcsökkentést, ami azt jelzi, hogy a befektetők nem érzik megnyugtatónak a FED mozgásterét.
A helyzetet tovább árnyalja, hogy a kamatcsökkentéssel párhuzamosan a jegybank új likviditási eszközöket is bevezetett, amelyek funkciójukat tekintve erősen emlékeztetnek a korábbi mennyiségi lazítási programokra. Bár a FED igyekszik technikai lépésként kommunikálni ezeket, a piac és több elemző is úgy értelmezi, hogy a jegybank valós stresszt érzékel a bankrendszerben és a pénzpiacokon. Ha ez így van, akkor a mostani kamatcsökkentés nem a gazdaság erejének, hanem épp ellenkezőleg, a sérülékenységének a jele.
A FED mostani döntése inkább védekező, mint támadó jellegű. Nem egy új növekedési korszak nyitánya, hanem egy kármentő lépés egy egyre nehezebben olvasható gazdasági környezetben.
A kamatcsökkentés önmagában nem oldja meg a strukturális problémákat: nem teremt új munkahelyeket, nem csökkenti érdemben a megélhetési költségeket, és nem garantálja, hogy az infláció tartósan a cél közelében marad. Sokkal inkább arról árulkodik, hogy a FED mozgástere beszűkült, és minden további lépés egyre nagyobb politikai és gazdasági kockázatot hordoz.
A decemberi kamatcsökkentés inkább figyelmeztetés, mint megnyugtató üzenet. Az amerikai jegybank szerepét betöltő FED ugyan igyekszik stabilitást sugározni, de a megosztott döntéshozatal, az adatokban rejlő bizonytalanság és az egyre gyakoribb likviditási beavatkozások azt mutatják, hogy az amerikai gazdaság törékenyebb, mint amit a hivatalos kommunikáció sugall. Ha 2026-ban újabb kamatcsökkentések következnek, az már nem finomhangolás lesz, hanem egyértelmű jelzés arról, hogy a FED valódi bajt lát a rendszerben.
Szemlézte: Sápi Mátyás
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
