Szinte pontosan egy éve, 2020 május 25-én, George Floyd halála után tömegek vonultak az utcára a Black Lives Matter tüntetésein. A mozgalom híre az eset után futótűzként terjedt el, és napjainkban is jelentős figyelmet kap. Ahogy már korábbi cikkünkben is említettük, az ideiglenesen, tűzszünettel „megoldott” izraeli-palesztin konfliktus során sokan a palesztin-ügy felkarolását a Black Lives Matter ügyéhez hasonlították.
A mozgalom, amely továbbra is a „strukturális rasszizmus” legyőzéséért küzd, a háborús helyzet alatt egyoldalúan a palesztin-ügy mellett foglalt állást, Izraelt pedig kolonizáló és elnyomó államnak nevezte. A BLM emellett kijelentette, hogy a palesztin-ügyért a jövőben is harcolni fog, az „egyenlőségért” küzdő mozgalom azonban a Hamász elnyomásáról, és zsidó emberekről és arról, hogy több ezer rakétát lőttek ki Izraelre Gázából, szót sem ejtett.
A mozgalom, amelyet a jelenlegi amerikai elnök, Joe Biden és alelnöke, Kamala Harris mellett számos aktivista és politikus támogat és kiszolgál, nem csak hogy az Izraelben élő zsidók helyzetét nem karolta fel, de az Egyesült Államokban lángra kapott antiszemita indíttatású erőszakos cselekedetek ellen sem emelte fel a hangját.
Ezt látva a Daily Wire újságírója, Ian Hawort jogosan teszi fel a kérdést: „A zsidó élet nem számít”?
Habár az izraeli-palesztin konfliktus hivatalosan „lezárult” egy tűzszünettel, valójában mind Izraelben mind a világban továbbra is tombolnak a palesztin zavargások, amelyek egyre gyakrabban antiszemita támadásokba és erőszakba torkollnak. Előző cikkünkben számos megrázó esetet említettünk mind Európából, mind az Egyesült Államokból.
Az amerikai székhelyű, nemzetközi zsidó civil szervezet, a Anti-Defamation League legutóbbi jelentése szerint a kiújuló izraeli-gázai konfliktus kezdete óta az Egyesült Államokban több mint 190 bejelentést tettek antiszemita indíttatású erőszakos bűncselekményekről és ez a szám – a tűzszünet ellenére – továbbra is emelkedik.
A képen látható amerikai zsidó férfit, Joseph Borgent New York utcáin majdnem halálra verte palesztin tüntetők egy csoportja: és nem azért, mert izraeli, hanem mert zsidó, amelyre a fején hordott kippából következtettek. Borgen éppen egy izraeli szolidaritási tüntetésre igyekezett, azonban az eset után súlyos sérülésekkel kórházba került. Ugyan egyre többen állnak ki is mind tüntetések formájában, mind az online térben Izrael és a zsidó emberek mellett és az antiszemitizmus ellen,
az amerikai baloldal ismét bemutatta, hogy nem törődik egyenlően minden emberi élettel.
Ha így lenne, már csak Joseph Borgan esete miatt is elindított volna egy hasonló méretű és befolyású mozgalmat, mint a BLM, és országszerte tüntetéseket szervezne, hogy minél több helyen felszólaljanak az antiszemitizmus ellen. Emellett, ha tényleg érdekelné őket a zsidók élete, fel kellett volna hagyniuk a zsidó állam folyamatos kritizálásával, – látva milyen gyűlölethullámhoz vezet az – legalább addig amíg az indulatok lecsendesednek.
A palesztin ügyet támogató baloldali politikusok és aktivisták zsidó emberek védelmével kapcsolatos tétlensége is jól mutatja, hogy csak bizonyos esetekben állnak ki az emberi jogokért, és legtöbbjük csak akkor, ha az politikai céljaikat segíti és nem hátráltatja.
Természetesen, hogy fenntartsák a látszatot, miszerint törődnek a növekvő antiszemitizmus fenyegetésével, többek közt a Squad egyik prominens tagja, Alexandria Ocasio-Cortez Twitterén a sok Izraelt elítélő állítása mellett kiírta, hogy az antiszemitizmus ellen is felszólal. A Squad azonban névleges kiállása után tovább folytatta a zsidó állam kritizálását és nem elégedett meg a tűzszünettel, hanem a Hamász felelőségre vonása helyett az izraeli kormány megbüntetésére szólította fel az amerikai kormányt és a nemzetközi közösséget.
Rashida Tlaib radikális baloldali képviselő a következőket reagálta a tűzszünetre: „A tűzszünet fontos, de nem fog szabadságot, igazságot és egyenlőséget hozni azoknak, akik az izraeli apartheid kormányzás alatt élnek. Az Egyestült Államoknak csak akkor szabad támogatást nyújtania, ha az ország fenn tudja tartani az emberi jogokat”.
Tlaib ismét elfeledkezett arról, hogy elítélje a palesztin arab embereket elnyomó Hamászt és a Palesztin Hatóságot, vagy legalább azt megemlítse – ha már a zsidó áldozatok nem érdeklik – hogy hány ártatlan gázai civil esett a terrorszervezet sikertelenül kilőtt rakétainak áldozatul.
Ahogyan a National Review újságírója, David Harsanyi is felhívja rá a figyelmet, akármennyire is próbálják elkülöníteni napjainkban az anticionizmust az antiszemitizmustól, az elmúlt hetek több száz súlyos antiszemita támadása bemutatta, hogy az anticionizmust zsidóellenesség vezérli. Harsanyi írásában célravezetőnek találja a helyzetet a Nobel-díjas zsidó író és egykori szovjet disszidens, Natan Saranszkij 3D-tesztjével mérni, amellyel könnyen be lehet azonosítani, mikor antiszemita egy állítás vagy kritika. A 3D a démonizálás, delegitimálás és kettős mérce (angolul: demonization [of Israel and Jews], delegitimazion and double standard) rövidítése. A teszt alapján a palesztin aktivisták kijelentései és negatív „kritikái” antiszemitizmusnak minősültek, ugyanis az aktivisták számos módon démonizálták, vagyis veszélyként állították be a zsidó és izraeli embereket, rendszeresen delegitimálták Izrael államának a létezését és hihetetlen képmutatással, kettős mércével nagyították fel az izraeli állam „hibáit”, miközben szemet hunytak a valódi terrorista, emberi jogokat eltipró, kegyetlen Hamász és Palesztin Hatóság bűncselekményei felett.
Szemlézte: Morvay Sáron
