A legújabb törést az a felvetés okozta, amely szerint a fehér emberek nem jogosultak a kisebbségeket érintő ügyekben szóhoz jutni – olvasható az európai Politico internetes felületén.
Korábban már blogunkon is foglalkoztunk azzal, hogy hogyan hat a francia tudományos életre és társadalomra az Amerikából importált identitáspolitika. A jelenség története most újabb fejezettel bővült.
Nemrégiben derült ugyanis fény arra, hogy a legfőbb francia diákszervezet, az UNEF olyan értekezleteket tart, amelyekről kitiltották a fehéreket. A szocialista párt színeiben politikai babérokra törő Audrey Pulvar annyit fűzött az esethez, hogy
a fehéreket nem kell kizárni a kisebbségi kérdéseket taglaló beszélgetésekből, viszont jogosan kérhetik tőlük, hogy hallgassanak azok ideje alatt;
tehát tulajdonképpen egyfajta csendes megfigyelő státuszt aggatna rájuk. Ezzel szemben Anne Hidalgo párizsi polgármester, a jövő évi elnökválasztás egyik potenciális jelöltje ellentmondott alpolgármesterének, és elítélte a kirekesztést. A párt egyéb vezető politikusai szintén aggodalmukat fejezték ki a szabad véleménynyilvánítás korlátozása és a szegregáció veszélye miatt.
Az ügy ismét heves vitákat váltott ki az amerikai identitáspolitika francia közéletbe való begyűrűzéséről – jelzi Clea Caulcutt cikkíró.
Hozzáteszi: az UNEF megosztó tevékenységét bal- és jobboldalról egyaránt érték bírálatok. A 2017-es választásokon elszenvedett csúfos kudarcból kikecmeregni igyekvő Francia Szocialista Párt hagyományos szociáldemokrata szárnya felháborodással tekint az ilyen esetekre. Az ő olvasatukban ugyanis a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas jelszó a kultúrharc és a faji alapú méricskélés felett áll, amely sokkal egységesebb és befogadóbb kereteket biztosít a társadalmi igazságnak, mint a képmutató progresszív törekvések.
Pulvar azóta félig-meddig bocsánatot kért, és igyekezett finomítani álláspontján. Mindazonáltal Chloé Morin, a Szocialista Párt egykori tanácsadója szerint
az összetűzés remekül tükrözi a generációk közötti szakadékot, amely jelenleg rohamosan terebélyesedik, mivel a pár éve még gyerekcipőben járó mozgalom mára beékelte magát a baloldali pártok legfelsőbb köreibe is.
Mindezt jól jelzi, hogy a párizsi alpolgármestert saját párttagjai kritizálták, míg egyes szélsőbaloldali politikai csoportok a védelmükbe vették. „Szó sincs rasszizmusról. Akik Audrey Pulvart támadják, csupán azt bizonyítják, hogy véleményük szexista és előítéletekkel teli” – fejezte ki magát Jean-Luc Mélenchon, az Engedetlen Franciaország vezetője. „Akkor persze senki sem panaszkodik, amikor egy nagyvállalat meetingjein kizárólag fehér férfiak vesznek részt” – kontrázott rá az egyik frakciótársa.
A szerző emlékeztet: a baloldali pártok közötti ellentétek a lehető legkényesebb időben éleződnek. Jövőre ugyanis elnökválasztást rendeznek, az előjelek pedig arra utalnak, hogy a radikálisok, a szociáldemokraták és a zöldek nem rúghatnak labdába anélkül, hogy összefognának.
Saját szerkesztés a Politico adatai alapján
Utóbbiak vezetője már igyekszik megteremteni az együttműködés alapjait. „Fel kell venni a harcot Macron elnökkel, aki sem a klímaváltozástól, sem a szélsőjobboldaltól nem véd meg bennünket” – fogalmazott Yannick Jadot. Ennek dacára a pártok politikusai már jó néhányszor előrevetítették, hogy nehéz lesz közös nevezőre jutniuk. Az a probléma a baloldallal, hogy újra meg újra lábon lövi önmagát – állít fel kiábrándító diagnózist Morin.
Szemlézte: Irlanda Balázs
