Erre a következtetésre jutott legalábbis a New York Times véleményrovatába író párizsi kutató, amikor a francia elnökválasztás első fordulójának eredményét értékelte.
Túl vagyunk a francia elnökválasztás első fordulóján, ahol a várakozásoknak megfelelően ismét Emmanuel Macron regnáló államfő és legfőbb jobboldali kihívója, Marine Le Pen szerezte a legtöbb szavazatot, bejutva ezzel az április 24-i második fordulóba. A nemzetközi sajtóban természetesen sok tanulságot vontak le a választási eredményekből, valamint az esélylatolgatás is megindult, mint ahogy az ebből és ebből a szemlénkből is látszik.
A párizsi székhelyű Institut Montaigne különleges tanácsadója, Dominique Moïsi a New York Times internetes felületén megjelenő esszéjében sajátos szemszögből közelítette meg a francia közélet fejleményeit. A politikai szakértő fő tézise úgy szól, hogy a második fordulóban vagy a düh, vagy a félelem lesz úrrá a választópolgárokon, s végül ez fogja eldönteni a párharcot.
Meglátása szerint a talpon maradt jelölteteket széles körű társadalmi elutasítottság övezi, s van egy igencsak jelentős metszet, amelyben egyik politikus sem népszerű.
Sok választópolgárban ezért a Macronnal szembeni düh (amiért globalista víziói mellett a hétköznapi emberek problémáival nem tud úgy azonosulni) és a Le Pennel szembeni félelem (amiért sokan továbbra is egy veszélyes szélsőjobboldali figurát látnak benne) fog vetélkedni, amikor ismét a szavazóurnákhoz járulnak április 24-én.
A jelenlegi elnökválasztás, vagy legalábbis annak második fordulója látszólag eléggé hajaz az öt évvel ezelőttire. Azt nem sokan kérdőjelezik meg, hogy a jelenlegi elnök a második forduló favoritja, hiszen közelebb áll a centrumhoz, és az első körben alulmaradt jelöltek jelentős része mögötte sorakozott fel. Moïsi szerint azonban
Le Pennek valamivel több esélye lehet, mivel a franciák az orosz-ukrán háború sokkját követően egyre inkább azt követelik, hogy a jelöltek a hazai gazdasági és megélhetési problémákkal foglalkozzanak.
A szélsőségesnek titulált politikus ezenfelül – jegyzi meg a szerző – igyekezett valamivel mérsékeltebb formában kampányolni, ami főleg a nála radikálisabb Éric Zemmourral összehasonlításban vált különösen érzékelhetővé.
A politikai szakértő érvelése szerint évtizedek óta nem látott jelentőségű választás előtt áll Franciaország. Mint fogalmaz, Le Pen győzelmével egy olyan politikai és társadalmi korszak kezdődhet, ahol az illiberális demokrácia gondolata válik uralkodóvá az Európai Unió egyik legfontosabb, alapító tagjának határain belül. Moïsi úgy véli, hogy erre egyre inkább van is igény a francia társadalomban. A politikai paletta szélsőségesnek tekintett pártjainak népszerűsége rohamosan megnőtt (a klasszikus pártok kárára), az idei választás első fordulójában együttvéve a szavazatok kicsivel több mint felét zsebelték be. A szerző ebből a jelenségből arra következtet, hogy a francia választópolgárok fele már nem hisz a klasszikus liberális demokrácia eszméjében úgy, ahogy az országukban az ismert volt, vagy ahogy az európai integráció jövője kapcsán azt elképzelik.
A francia elnökválasztással kapcsolatos írásainkat ide kattintva éred el.
Szemlézte: Irlanda Balázs
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
