Az európai-kínai gazdasági kapcsolatok az utóbbi évtizedben súlyos kérdéseket vetettek fel a transzatlanti viszony tekintetében, hiszen az elmúlt három elnöki ciklus során Washingtonban egyértelművé vált, hogy Peking lehet az Egyesült Államok legnagyobb versenytársa a jövőben. Ez különösen igaz Németország Kínával kapcsolatos politikájára, hiszen az jelentősen közeledett Pekinghez, főként gazdasági értelemben, egészen 2023 júliusáig. Bár korábban Berlin jelentette a gyenge láncszemet Európa kínai befolyással szembeni fellépésében, a 2023-as Kína-stratégia új alapra helyezheti Németország pozícióját az európai, valamint a transzatlanti együttműködésben. A stratégiai dokumentum tartalmát és lehetséges következményeit Lily McElwee és Ilaria Mazzocco, a Center for Strategic and International Studies Kína-kutatói elemezték.
2023. július 14-én hozta nyilvánosságra a német kormány az ország régóta várt szövetségi Kína-stratégiáját. A kicsit több, mint 60 oldalas dokumentum főként a gazdasági kapcsolatok menedzsmentjére helyezi a fókuszt, de kitér olyan ügyekre is, mint például a környezet vagy éppen az emberi jogok védelme.
A dokumentumot elemző McElwee-Mazzocco szerzőpáros szerint a stratégia tökéletesen leköveti a Peking irányába folytatott külpolitikát alakító aktorok közötti vitákat, ideértve például a magánszektor gazdasági szereplőit, hiszen Kína Berlin legnagyobb kereskedelmi partnere.
Ennek ellenére sokkal inkább megmutatkozik a német kormány, valamint az Európai Bizottság közötti együttműködés, valamint – közvetetten - a transzatlanti kooperáció előtérbe kerülése is.
A szerzők szerint a legnagyobb változás Németország Kína-percepciójában következett be. A dokumentum alapján egyértelmű, hogy
a németek számára Peking olyan szereplővé vált, amely képes sérteni Berlin biztonsági és gazdasági érdekeit.
A stratégia több alkalommal említi Tajvan, mint fő kereskedelmi partner szerepét, ezáltal megkérdőjelezhetetlenné teszi a német érdekeket a Dél-kínai-tenger status quo-jának fenntartásában.
Mindez azonban nem jelent teljes szakítást a Pekinggel való kapcsolatokban, csupán azok szűkítését és kockázatmentesítését figyelhetjük meg. Ez részben reflexióként is értelmezhető, hiszen az Európai Bizottság Gazdasági Biztonsági Stratégiája kiemelten foglalkozik az európai-kínai gazdasági kapcsolatokkal. A szűkülés egyúttal megjelenik például a klímavédelmi együttműködés területén a környezetkímélő technológiákat biztosító ellátási láncok védelmében, valamint az átfogó Kína-EU beruházási megállapodás nyílt elítélésében. Mindezzel párhuzamosan azonban az amerikai-európai gazdasági kapcsolatokat „rendkívüli fontosságúként” értékeli a stratégia.
A dokumentum létrehozását megelőzően Berlin diplomáciai tevékenysége teljesen más álláspontot tükrözött. Ezt mutatja például, hogy a német kormány engedélyezte, hogy a kínai COSCO kisebbségi részesedést vásároljon a hamburgi kikötő egyik termináljában, vagy éppen Olaf Scholz pekingi útja novemberben.
�����Chinese Premier Li meets German Chancellor Scholz in Beijing: Chinese Premier Li Keqiang receives German Chancellor Olaf Scholz at the Great Hall of the People in Beijing. Scholz is the first G7 leader to visit China since the start of the coronavirus pandemic, which has pic.twitter.com/uRKAu8zXga
— worldnews24u (@worldnews24u) November 4, 2022
Ezzel párhuzamosan a német politika az ellátási láncok kockázatainak csökkentését nagyban a magánszektorra bízta, ami nem bizonyult hatékony stratégiának.
A fordulatot a 2023 júniusában kiadott történelmi Nemzeti Biztonsági Stratégia hozta el, amelyben a német vezetés egyértelműsítette, hogy a Népköztársaság a nemzetközi rendet fenyegető aktorként kezelendő.
Ez a fordulat olyan intézkedésekben is megnyilvánult, mint például az újonnan létrehozott bejövő beruházásokat felülvizsgáló mechanizmus, vagy éppen a kínai részesedésvásárlás megakadályozása két német, félvezetőkkel foglalkozó vállalat esetében is.
Bár a dokumentum alapján egyértelmű, hogy a német vezetésben jelen van a politikai akarat a Kínával való kapcsolatok kockázatmentesítésére, ennek implementációja kérdéses. Tekintve, hogy a német magánszektor az elmúlt években jelentősen támaszkodott a kínai piac adta lehetőségekre, a dependencia csökkentése a jövőben akadályokba ütközhet. Mindezzel együtt azonban az irányváltás kifejezetten pozitív hatást gyakorolhat a transzatlanti viszonyokra, hiszen Európa Kínától való távolodása kétségkívül az Egyesült Államok érdeke is.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
