Bár az iráni háború kapcsán Donald Trump elnök eddig is számos határidőt adott már meg, melyek mindegyike rövidebb távra szólt, csaknem egy hónap háborúzás után az elnök egybecsengő beszámolók szerint már véget vetne a konfliktusnak. Ennek jegyében azonban amellett, hogy Washington hajlandóságot mutatott egy diplomáciai megoldás lehetőségére, párhuzamosan szárazföldi csapatok térségbe vezérlését is elrendelte.
Donald Trump elnök több okból kifolyólag is hajlana a háború mielőbbi befejezésére. A konfliktus állítólag megosztja az elnök figyelmét, akire belpolitikai kihívások és külpolitikai problémák megoldása egyaránt várnak. Az Amerikai Egyesült Államokban időközi választás lesz, amelyen Trump elnöknek a magas megélhetési költségek problémájára kellene megoldást adnia. A Hormuzi-szoros lezárásával azonban az eleve magas összeg még tovább nőtt, fokozva a lakosság elégedetlenségét. Ráadásul a háború belpolitikai támogatottsága a kezdetektől nem volt túl erős: a közvéleményt váratlanul érte az amerikai beavatkozás. Ahhoz azonban, hogy ezt a legitimációs deficitet orvosolja,
az amerikai vezetésnek felmutatható és valamiképp győzelemként elkönyvelhető eredménnyel kellene befejeznie az Epic Fury hadműveletet.
A nyilvánvaló belpolitikai okok mellett Trump elnöknek más, Közel-Keleten túli politikai törekvéseit is szem előtt kell tartania. Májusban találkozóra készül Hszi Csin-ping kínai elnökkel és állítólag ezt megelőzően szeretne már túl lenni a közel-keleti konfliktuson. Az eredetileg korábbra tervezett, magas szintű találkozót ráadásul a háború miatt kellett elhalasztani májusra. A háború befejezése a találkozóig azért is fontos lehet, mivel a Hormuzi-szoros kiesésének negatív következményei elsősorban Európát és Kínát sújtották.
Több forrás is megerősítette, hogy az iráni konfliktus lezárása érdekében Trump török, egyiptomi és pakisztáni közvetítőin keresztül már eljuttatott egy 15 pontos követelést az Iszlám Köztársaság vezetésének és Irán is hasonlóan cselekedett. Ez azonban önmagában még semmit nem jelent.
A háború hatására a felek követelései ugyanis tovább távolodtak egymástól, megnehezítve a diplomáciai rendezés lehetőségét.
Irán most már kompenzációt követel a háborús károkért, továbbá az amerikai bázisok bezárását a térségben és áthaladási díj fizetését a Hormuzi-szoroson keresztül közlekedő nemzetközi kereskedelmi hajóktól.
Az iráni követeléseket az Egyesült Államok egyelőre elutasította, sőt, továbbra is fenntartja a korábbi feltételeit az iráni nukleáris és ballisztikus rakétaprogramra vonatkozóan. Ezek viszont Teherán számára mindeddig elfogadhatatlanok voltak. A nyilvánvaló patthelyzet ellenére azonban a szakértők szerint nem lehetetlen egy gyorsan megkötött megállapodás létrejötte: fokozatosan bevezetett átmeneti megoldásokkal akár gyorsan meg lehet kötni egy tűzszünetet, majd később a tárgyalásokat folytatva elérni az átfogó, mindkét fél számára elfogadható rendezést.
Az aktuális felálláson azonban az sem segít, hogy a felek kölcsönösen bizalmatlanok: Irán egyrészt a korábbi, 2015-ös megállapodás felrúgásáért, másrészt Kászem Szolejmáni 2020-as likvidálásáért, továbbá azért, mert a közelmúltban Amerika kétszer is a diplomáciai egyezkedés során támadta meg. Ezzel szemben az Egyesült Államok eleve a korábbi megegyezések megszegésével és rosszhiszeműséggel vádolja Teheránt, amely így szükségessé tette az agresszív amerikai fellépést.
A helyzetet tovább bonyolítja a konfliktus regionális jellege, ugyanis a háború kirobbantásában Izraelnek is döntő szerepe volt, míg a harcok súlyosan érintik az Öböl-országok biztonságát. Jeruzsálem viszont nem biztos, hogy ugyanolyan feltételek mellett fejezné be a háborút, mint Washington, amely bármilyen jövőbeli megállapodás hosszú távú tartósságát megkérdőjelezheti. Továbbá
az iráni támadások miatt most már Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek is abban érdekelt, hogy semlegesítve legyen az iráni fenyegetés a térségben, ennek garantálása azonban egyelőre az Egyesült Államoknak nem sikerült.
A hadszíntéren eközben látszólag ellentétes elmozdulások figyelhetők meg. Donald Trump a diplomáciai közeledés jegyében visszavonta korábbi 48 órás ultimátumát, mellyel az iráni erőművek megsemmisítését helyezte kilátásba. Ezen felül Izrael is engedményt tett: a likvidálásra szánt iráni vezetők listájáról 4-5 napra levette Abbász Aragcsi iráni külügyminisztert és Mohammad Bager Galibaf képviselőt, aki az iráni parlament elnöke, hogy részt vehessenek az esetleges tárgyalásokon.
Míg azonban Trump elnök a háború lezárásáról beszél, a Pentagon elrendelte szárazföldi csapatok mozgósítását a régióban,
több ezer elit tengerészgyalogost vezérelve Irán partjaihoz. Ezzel a lépéssel szinte bármikor kezdetét veheti egy amerikai szárazföldi offenzíva, újabb szintre emelve a konfliktust. Egy potenciális amerikai támadás legvalószínűbb célpontja a Kharg-sziget. A kulcsfontosságú terület Irán fő olajexport-termináljaként működik, így kiemelkedő jelentősége van mind energiaügyi, mind gazdasági-pénzügyi szempontból. A sziget megszállásával elképzelhető, hogy az Egyesült Államok hatékonyabban nyomást gyakorolhat Iránra a Hormuzi-szoros újranyitása érdekében. De a lépés a további eszkaláció kockázatát is magában hordozza és jelen helyzetben az amerikai katonák nagyszámú bevetése komoly belpolitikai rizikófaktor lehet Trump elnök számára.
Az ellentmondásos lépések tükrében kérdéses, mi Donald Trump valódi szándéka? Vajon stratégiai álcázás lenne csak a tárgyalások szorgalmazása egy szárazföldi offenzíva előkészületeinek elfedésére, vagy a csapatok kivezénylése éppen nyomásgyakorló eszközként szolgálna a tárgyalásokhoz? Akármelyik lehetőség is Trump célja, egyik sem lenne példa nélküli. Sőt, könnyen elképzelhető, hogy az elnök mindkét forgatókönyv lehetőségét nyitva tartja és a következő napok fejleményei tükrében jut majd végső döntésre.
Írta: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
