Blog

A jövő háborúját az elektromos hálózatok stabilitása is eldöntheti majd

Ukrajna 2022-2023 telén átélte a történelem első, kifejezetten az országos elektromos hálózat ellen végrehajtott, koncentrált légicsapássorozatát. Ennek a jelenségnek komoly tanulságai vannak arra nézve, hogy hogyan nézhet ki a jövő háborúja, és hogy mi minden lehet döntő egy ilyen konfliktusban.

Ukrajna 2022-2023 telén átélte a történelem első, kifejezetten az országos elektromos hálózat ellen végrehajtott, koncentrált légicsapássorozatát. Ennek a jelenségnek komoly tanulságai vannak arra nézve, hogy hogyan nézhet ki a jövő háborúja, és hogy mi minden lehet döntő egy ilyen konfliktusban.

Ukrajna elektromos hálózata 2022 októbere és 2023 márciusa között rakétacsapások százait szenvedte el, de egyelőre úgy tűnik, hogy az oroszok nem értek el döntő sikert. Előfordultak majdnem teljes, országos áramkimaradások, és az elektromos hálózat nem állt teljesen helyre, de az ország elkerülte a teljes összeomlást. Az áramhálózat teljes összeomlása gyakorlatilag társadalmi összeomlást hozhatott volna, teljes városok evakuálását, gyakorlatilag térdre kényszerítve Ukrajnát. Ez a folyamat azonban külső szemlélőként nemcsak rémisztő, hanem akár reményt keltő is lehet.

Régóta figyelmeztetnek szakértők a modern társadalmak extrém sebezhetőségére az elektromos rendszerektől való függőség miatt, ami gyakorlatilag minden életfunkciót behálóz.

Az, hogy az ukránok túléltek egy egész télen tartó, ezt a rendszert támadó csapássorozatot, igenis reményt adó.

Ez a figyelemreméltó teljesítmény elsősorban két dologra alapozott: hosszú felkészülésre és gyors reagálásra. Ukrajnának 2014 óta világos volt, hogy egy komoly orosz támadás bármikor bekövetkezhet, és így az Economist szerint a villamos művek is felkészültek, számtalan pótalkatrészt és teljes berendezéseket felhalmozva. Így a transzformátorállomások kiesésének sorozata után is azonnal volt mihez nyúlni. És

ezt az ukránok roppantul gyorsan tették: a legrosszabb esetben is néhány napon belül visszaállították mindenhol az áramhálózatot.

Március 9-e után három nappal később, amikor újabb csapás érte az országot, Kijev hálózata már zavartalanul működött. Egyes esetekben pótolhatatlan rendszerelemeket állítottak össze újra a már szétlőtt alkatrészeikből.

Az Egyesült Államok és Európa is sokat segített, számos esetben szállítva transzformátorokat, teljes transzformátorállomásokat, és természetesen rengeteg aggregátort, amelyek segítettek a lakosságnak átélni a legnehezebb napokat. És természetesen a légvédelem is óriási munkát hajtott végre, jelentősen csökkentve a légicsapások súlyosságát.

A Nyugatnak újabb fontos tanulságot kell azonban levonnia a történtekből.

Az ukrajnai áramhálózat számos nagyobb transzformátorállomása nem volt pótolható, egyszerűen azért, mert erre nem volt szabad kapacitás a megfelelő – főleg távol-keleti – gyárakban.

Ezek a berendezések óriásiak és speciálisan az adott rendszer igényeire szabva kell készülniük. Éppen ezért nem lehet gyakorlatilag azonnal „leemelni a polcról” egy-egy darabot, hanem pontosan az adott transzformátorállomás berendezését kell többszörösen megrendelni, ha egy háború esetére készül az adott ország polgári védelme. És ezeket a transzformátorokat minél hamarabb nyugati országokban kell készíteni, hogy ne függjön a NATO teljes polgári védelme távol-keleti szövetségektől.

Ezenkívül fontos az egyes elektromos rendszerek átjárhatósága. Minél szorosabban van egy másik – remélhetőleg szövetséges – országhoz kötve egy adott elektromos infrastruktúra, annál könnyebben kaphat áramot, amikor a saját kapacitásai kiesnek. Bármilyen banálisan is hangzik ez, ebből az is következik, hogy

az elektromos infrastruktúrák átjárhatóságának a jövőben tükröznie kell a szövetségi rendszereket. Ez ismét csak a világ tömbösödése felé mutat.

Összefoglalva: jelentős mennyiségű felszerelés felhalmozására, az import megkönnyítésére és nagyon jól kidolgozott rekonstrukciós tervekre van szükség, de mindezek megléte esetén a háború egy adott ország villamos hálózatáért igenis megnyerhető. Ráadásul ha az elektromos rendszer stabil, vagy legalábbis működőképes marad, az ellenfél óriási befektetése is kárba veszett, hiszen a transzformátorállomások folyamatos kiiktatása rengeteg precíziós lőszert igényel. Ha igazi hatása nincs, számos más stratégiai célponttól vonták el az eszközöket és mégis működik az elektromos rendszer, ami a morált is növelheti. Ilyen módon az ukrajnai háború tapasztalatai és következményei nemcsak a világrend instabilitása miatti pesszimizmust, hanem az életünket fenntartó infrastruktúra védhetősége miatti optimizmust is kínálhatnak nekünk.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon