Kolumbiában a fegyveres csoportok toborzási lehetőségként kezelték a járványt – derül ki a Foreign Policy cikkéből.
Tumaco egyik zűrös negyedének poros, burkolatlan utcájában szép fehér és kék egyenruhába öltözött gyerekek tolakodnak be egy kétszobás iskolaház ajtaján, hogy elfoglalják helyüket. A legtöbb iskola ebben a csendes-óceáni városban és egész Kolumbiában szeptemberben újranyitott, 18 hónappal azután, hogy a COVID-19 miatt bezárták őket. Csakhogy ez kis iskola, az „Educate the Streets” úgy döntött, hogy soha nem zár be. Munkatársai számára a tétlen gyerekek veszélye sokkal számottevőbbnek bizonyult, mint a vírus.
Amikor a vírus miatti zárás kezdődött, az iskolát vezető önkéntesek összegyűltek, hogy átgondolják a lehetőségeket. Csak egy választás volt: folytatják az órákat.
Abban a pillanatban, amikor abbahagyjuk a tanítást, megkezdődik a fegyveres csoportokba való toborzás” – mondta Luz Dary, egy tanár, aki 5 és 9 év közötti gyerekeket tanít.
Az ehhez hasonló városi iskolákban, valamint Kolumbia vidékein a gyermekek fegyveres csoportokba toborzása olyan mértékű, hogy az már komoly aggodalomra ad okot. A felgyorsuló konfliktusok, valamint a bezárt iskolák és a gazdasági elkeseredettség a fiatalok körében a kiskorú bűnözők számának megugrásához vezetett.
Kolumbia kormánya arról számolt be, hogy 2016 és 2020 között legalább 465 gyereket „soroztak be” katonának, azonban a Foreign Policy újságírója szerint ez minden szempontból óriási alulbecslés. A csoportok megtorlásától tartva ugyanis sok család úgy dönt, hogy nem jelenti be a bűncselekményt.
A lakosok elmondták, hogy a fegyveres csoportok általában 11-12 éves gyerekeket toboroznak, bár gyakran még fiatalabbakat.
Eleinte kisebb szívességekre kérik őket: üzeneteket kell továbbítaniuk vagy kémkedniük kell ételért vagy édességért cserébe. A toborzás láthatatlan, káros és mindenütt jelen van. Mértéke gyakran csak akkor látható, ha tragédiával végződik: 2019 óta legalább három katonai bombatámadásban haltak meg kiskorúak, akik egy-egy fegyveres csoport tagjai között voltak.
Dramatic situation as reincorporated members of #FARC in ETCR @UriasRondon relocated today after grave threats to their security.
— Elizabeth Dickinson (@dickinsonbeth) December 17, 2021
Their convoy to Caquetá was attacked, 1 truck incinerated. Drivers, fearful for their security, stopped to take refuge. �tracking the situation� https://t.co/lUjHrrd2sj
A legtermékenyebb toborzók közé tartozik a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) újraélesztett csoportja, amely a Kolumbia és a FARC közötti 2016-os békemegállapodás után jelent meg. 2017-ben és 2018-ban néhány középszintű tiszt felhagyott a békefolyamat végrehajtásával, hogy újraindítsa azokat az illegális gazdasági vállalkozásokat, amelyeket a szervezet a fegyverletételkor otthagyott. Az azóta eltelt években buzgón toboroztak a korábbi FARC által ellenőrzött területek közösségeiből.
A FARC mára már leszerelt tagjai is számos gyermeket toboroztak: 1996 és 2016 között csaknem 19 ezer húsz év alatti gyereket.
Ám a szervezet tagjai között a nem fegyelmezett forradalmi gerillák is megtalálhatóak voltak, akik rányomták a maguk kegyetlen bélyegét a gyakorlatra: kiképzés nélkül küldték a gyerekeket a frontvonalba, akik szinte ágyútöltelékként szolgáltak a rivális fegyveres csoportok vagy a katonaság ellen. A kicsik számára az élelmiszer, a fizetés és a motorkerékpárok csábítása gyakran elegendő volt, hogy figyelmen kívül hagyják a kockázatokat.
„Az ember megkérdezi a gyerekeket, hogy mit szeretnének csinálni, és néhányan azt mondják, hogy gerillák akarnak lenni” – mondta Samira, az iskola egyik alapító tanára.
Az „Educate the Streets” önkéntes munkatársai minden évben bejárják a környéket, hogy megtalálják a rendszerből kiesett gyerekeket, és az iskolapadba ültessék őket. Ez egy esély a kiútra.
A konfliktusok nem számítanak újdonságnak Tumacóban. A megye 950 mérföldnyi hajózható folyóval és mindössze 130 mérföld aszfaltozott úttal rendelkezik. A kanyargó folyók és a távoli falvak ideális csempészutakat kínálnak a kokain tengerhez való szállításához, ahonnan az Egyesült Államokba, Európába vagy Ázsiába viszik.
A vevők egyre gyakrabban fegyverrel fizetnek a szállítmányokért, amelyek visszaáramlanak a vidéki területekre.
A békemegállapodás előtti években ezeket az útvonalakat nagyrészt a FARC ellenőrizte. Miközben a FARC gerillák összecsaptak Kolumbia katonai vagy erőszakos félkatonai csoportjaival, a háborús övezetekből menekülő civilek gyakran Tumaco felé tartottak és ott telepedtek le.
Amikor 2016-ban a FARC beleegyezett a fegyverletételbe, sok területen drámai mértékben csökkent az erőszak. Átmenetileg átalakult a régió. Vidéken a gazdálkodó közösségek félelem nélkül közlekedhettek a folyami útvonalakon. „2016 után hirtelen ott sétálhattunk, ahol akartunk, amikor csak akartunk” – emlékezett vissza a vidéki Magüí Payán önkormányzat egyik vezetője.
Tumacóban azonban soha nem enyhült az erőszak.
2017-ben megjelentek az új disszidens csoportok, amelyek más bűnözői csoportokkal csaptak össze a városi embercsempészet útvonalaiért. Ezek az új csoportok magukban foglalták a magukat FARC-nak kikiáltó disszidenseket, valamint az ország legnagyobb megmaradt baloldali gerillamozgalmát, a Nemzeti Felszabadító Hadsereget (ELN) és más bűnözői és félkatonai csoportok maradványait. A FARC által hátrahagyott jövedelmező föld- és folyami útvonalak ellenőrzéséért folytatott eszeveszett harc során ezek a csoportok toborzási akcióba kezdtek.
A gyerekek gyakran könnyű célpontok voltak, botokkal és sárgarépával egyaránt megnyerik őket. Egyes esetekben a fegyveres csoportok kötelezik is a családokat, hogy küldjenek egy gyereket a soraikba. A csoportok élelemre és ellátásra vonatkozó ígérete gyakran elcsábította a helyi családok fejét.
A járvány pedig méginkább felerősítette a gyermektoborzás lehetőségét. A régió partján, Cauca megyében a hatóságok 92 esetet dokumentáltak ebben az évben, míg 2017-ben mindössze kettőt.
Amikor a kolumbiai kormány 2020-ban megtiltotta a települések közötti utazást, a fegyveres csoportok Caucában remek lehetőséget láttak arra, hogy átvegyék a hőn áhított területeket. A karantén bevezetésének leple alatt korlátozták a közösségek mozgását, hogy felszabadítsák az emberkereskedelmi folyosókat és növeljék területeiket.
Ahogy új területeket hódítottak meg, számos unatkozó fiatalra bukkantak. A nagyvárosokon kívül kevés diáknak volt hozzáférése internethez, így az iskolák bezárásakor a tanárok csak alkalmanként tudtak órákat tartani.
Az oktatók volt, hogy teljesen elvesztették a kapcsolatot a tanulókkal. A fegyveres csoportok pedig időtöltési lehetőséget biztosítottak ezeknek a fiataloknak: futballklubokat hoztak létre és órákat tartottak, azokat pedig, akik maradni akartak az online oktatásnál, megfenyegették.
Abban a pillanatban, amikor a gazdaság lefagyott, fegyveres csoportok elkezdték terjeszteni a pletykákat, hogy ők milyen magas fizetéseket adnának: havi 1000 dollárt ajánlottak, valamint hozzáférést motorkerékpárokhoz, mobiltelefonokhoz és közösségekhez.
Azok a családok, akik elvesztették állásukat, vagy nem hivatalos jövedelemre támaszkodtak a járvány miatt, újonnan gyermekeik ilyen jellegű keresetétől függtek.
Egy jó kokaszedő - a gyerekek a kis kezükkel pont tökéletesnek bizonyultak a feladatra - nagyjából 20-25 dollárnak megfelelő összeget kereshet naponta. A bőséges szabadidő és a gazdasági szükségletek gyötrelmes kombinációja visszahozta a válságidőszakot Tumacóban.
Az „Educate the Streets” egyik tanára elmagyarázta, mivel álltak szemben tanítványai: sokuknak vannak olyan szülei, akik elvesztették állásukat, vagy nagyon nehezen szereztek informális jövedelmet a bezárás alatt. Az iskolából kikerült gyerekeknek nem volt hova menniük, otthon pedig nem volt ennivalójuk.
Bár az iskolák újra nyitva vannak és a lezárásokat feloldották, a toborzás lendületét nehéz megállítani. A hatóságok szerint a fegyveres csoportok már teljesen behatoltak a közösségi életbe. Egyre több családban van olyan, akit toboroztak vagy csatlakozott a bűnszervezetekhez, így egyre inkább tőlük függnek pénzügyileg. Aki pedig fel mer szólalni, annak komoly következményekkel kell szembenéznie:
összegraffitizik a házaikat és megmondják, hány órájuk van elmenni, mielőtt még megölnék őket.
Kolumbia kormánya tisztában van a gyermektoborzás mértékének növekedésével, és nyilatkozataiban azt mondja, hogy próbál küzdeni ellene. Februárban a kolumbiai családvédelmi ügynökség és a főügyészség bejelentette, hogy új vizsgálatokat indítanak a bűnösök felderítése érdekében. A hatóságok reakciói azonban gyakran ellentmondásosnak bizonyulnak és közömbösségről árulkodnak.
Szemlézte: Spiesz Bianka
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
