Vajon mennyiben és miért magyarázza a hazafiasság érzetét az ideológiai hovatartozás? Ezt a kérdést járja körül Richard Lowry, a National Review szerkesztője írásában. Jellemző egy liberális felfogású egyénre, hogy az átlagnál kevésbé szereti a hazáját?
New York korábbi polgármesterének nemrég tett kijelentése, miszerint Obama elnök nem szereti Amerikát, elég nagy port kavart az amerikai sajtóban. Nem közülünk való, nem hazaszerető − ezt az üzenetet sugallja Rudy Giuliani megnyilvánulása. Íratlan szabály az amerikai közélet színterén, hogy csak a liberálisok minősítik ellenfelüket „hazafiatlannak”: ellenkező esetben ez sűrű bocsánatkérésekhez vezet, amelyen Giuliani is átesett a mondata után. Az eredeti szándék azonban nem ezt takarja: túlzás lenne azt állítani, hogy minden amerikai állampolgár hazafi és ragaszkodik hazájához − állítja a szerző. Egy liberális felfogású amerikaira ugyanis tényleg jellemző, hogy az átlagnál kevésbé szereti a hazáját.
A témában készült felmérések azt mutatják, hogy jobboldal-baloldali megoszlás szerint csupán értelmezésbeli különbség áll fenn a hazafiasságot tekintve. Ez nem azt jelenti, hogy a liberálisok ne szeretnék a maguk módján a hazájukat. Csupán arról van szó, hogy nem a régimódi felfogás szerint teszik, ellentétben a konzervatívokkal.
Egy 2010-ben készült tanulmány szerint míg a republikánusok 52%-a és a konzervatívok 48%-a vallotta magát rendkívül hazaszeretőnek, addig a demokraták és liberálisok körében ez az arány jóval alacsonyabb volt, csak feleannyi válaszadó nyilatkozott magáról ugyanígy.
Általánosságban elmondható, hogy a hazafiasság érzete annál inkább csökken, minél inkább elköteleződünk a baloldal mellett − állítja Lowry. A szerző itt Richard Rorty egy a New York Times oldalán megjelent cikkére hivatkozik, amely a „Hazafiatlan Iskola” címet viseli. Rorty, miután dicsérettel illeti a baloldali ideológia fellépését a marginalizálódott rétegek mellett, ezt írja: „De valami nem stimmel ezzel a baloldallal: hiányzik belőle a hazafiasság. A politikai sokrétűséget hangsúlyozva valójában megtagadja, hogy örömöt leljen az országban, amely otthont ad neki. Visszautasítja az egységes nemzeti identitást és ezzel együtt a nemzeti büszkeség érzetét is".
Lowry szerint a baloldal számára a hazaszeretet egy olyan nyugati típusú jóléti állam képében képzelhető el, amely bár központi szereplő a nemzetközi kapcsolatok szintjén, mégsem hivalkodik vagy hirdeti primátusát a többi országgal szemben. Ez azonban egyelőre csak egy progresszív jövőkép marad, ami azért nehezíti meg a hazafiasság érzetét, pontosabban annak megnyilvánulását, mert ez a felfogás nem a jelenlegi Amerikához kötődik.
A szerző azzal zárja sorait: nem hinné, hogy egy-egy politikus hazafiassággal kapcsolatos kijelentése valaha is túl messzire mehet, hiszen a mögötte meghúzódó motivációk és szándékok gyakran teljesen ismeretlenek maradnak, így nem szabad belőlük messzemenő következtetéseket levonni.
Pallagi Petra
