„Biztosítani a középhatalmak támogatását, talán a legegyszerűbb út az USA túlméretezett befolyásának fenntartására az elkövetkező többpólusú világban” – kezdi cikkét Peter Harris, a Colorado State University politikatudományokért felelős adjunktusa a The National Interest hasábjain.
Harris meglátása szerint egyre jobban terjed a közmegegyezés, miszerint „Amerika évszázadának” vége. A legtöbben egyetértenek abban, hogy a jelenkori multipoláris világrend fejlődése olyan új hatalmi központokat fog létrehozni, melyek életképes versenytárai lesznek az eddig vezető helyen lévő Egyesült Államoknak. Nem lehetünk biztosan a sakktábla eljövendő felosztásában, de valószínűnek tűnik egy USA–Kína kétpólusú vagy egy három-négy hatalomból álló többpólusú politikai rend kialakulása. A változások fő mozgatórugója az államok gazdasági-politikai alkalmazkodóképességében rejlik, a gyors válaszreakciók és erős gazdasági bázis megteremtésében.
Habár a hidegháború óta hajlamosak vagyunk nagyhatalmi politikákban gondolkodni, a középhatalmak szerepe is rettentően fontos a nemzetközi rendszerben. Középhatalomnak nevezi a szakirodalom az olyan katonailag nem domináns államokat, melyek képesek a nagyhatalmaktól függetlenül hatékony külpolitikát folytatni. Ezen államoknak potenciálisan nagy hatása van a nemzetközi politikában, kifejezetten olyan specifikus esetekben, mint az emberi jogok védelme, békefenntartás vagy globális fegyverkorlátozás. Jellemzően a középhatalmak az erőszakos nagyhatalmak egyfajta visszafogó erejeként vannak jelen a világpolitikában, ezzel mintegy stabilizáló funkciót látnak el a nemzetközi rendszerben.
A hidegháború utáni időszakban e középhatalmak többsége az Egyesült Államok hegemóniáját legitimálták az olyan USA-dominálta szervezetekhez való csatlakozással mint a NATO vagy a WTO. Amerika szemszögéből természetesen ez kényelmes berendezkedés volt mindig is, a washingtoni döntéshozók örömmel fogadták a „kicsik” asszisztálását.
Donald Trump elnök ingadozó, vakmerő és sokszor rendezetlen külpolitikája mindezt a megszokott rendet felborítani látszik. Az USA elmúlt három évének nemzetközi akciói sorra kavarták fel a világ közvéleményét, és megnehezítették Trumppal való együttműködést más államok számára. „Ilyen körülmények között megbocsátható a régi baráti kapcsolatoktól való elfordulás a kis- és középhatalmak részéről” – írja Harris.
Hogy mi lesz ennek a következménye? Feltehetően a cserben hagyott (vagy éppen szabadjára engedett államok) most regionális hegemónok felé fognak eltolódni, így Oroszország felé Közép-Európában, Kína felé a csendes-óceáni térségben és Brazília felé Latin-Amerikában. Mindez a Michael Lind által „Blockpolitiknak” nevezett helyzethez vezethet: egy új világrendhez, ahol a glóbuszt egymástól jól elkülönülő érdekszférák osztják részekre.
Szemlézte: Sajti Konor
