Blog

A Mandelson ügy: mi történik, ha Starmer lemond vagy kihívója akad?

Keir Starmer brit miniszterelnök egyre mélyülő politikai válsággal szembesült, miután Peter Mandelson amerikai nagykövetté történő kinevezése súlyos következményekkel járt kormánya számára. A döntés már nem pusztán személyi kérdés, mert Mandelson és a néhai amerikai szexuális bűnelkövető Jeffrey…

Keir Starmer brit miniszterelnök egyre mélyülő politikai válsággal szembesült, miután Peter Mandelson amerikai nagykövetté történő kinevezése súlyos következményekkel járt kormánya számára. A döntés már nem pusztán személyi kérdés, mert Mandelson és a néhai amerikai szexuális bűnelkövető Jeffrey Epstein közötti kapcsolat újraértelmezte Starmer politikai ítélőképességét és vezetői alkalmasságát is

A válság súlyát jelzi, hogy Anas Sarwar, a skót Munkáspárt vezetője elsőként a párt felső vezetéséből nyilvánosan Starmer lemondását követelte. Sarwar szerint a Downing Street körüli folyamatos figyelemelterelés árt Skóciának és a pártnak is, különösen annak fényében, hogy a Labour támogatottsága a 2024-es választás óta csökken az ország északi részén. Bár a miniszterelnököt később kulcsfontosságú kormánytagok köztük David Lammy külügyminiszter, Rachel Reeves pénzügyminiszter és Yvette Cooper nyíltan támogatták, a repedések világossá váltak.

A botrányt tovább mélyítette, hogy két napon belül két kulcsfontosságú tanácsadó távozott.

Tim Allan kommunikációs igazgató lemondása követte Morgan McSweeney kilépését, aki Starmer legközelebbi politikai szövetségese volt, és magára vállalta a felelősséget Mandelson kinevezésének tanácsadásáért. Ez önmagában is kérdéseket vet fel a miniszterelnök döntéshozatali struktúrájáról és belső kontrollgyakorlásáról.

A Mandelson-ügy tartalmilag is súlyos. Az amerikai igazságügyi minisztérium által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint Mandelson e-mailekben osztott meg Epsteinnel érzékeny információkat a brit pénzügyi válság idején tervezett állami eszközeladásokról és adópolitikai kérdésekről. Mandelson jelenleg rendőrségi vizsgálat alatt áll hivatali visszaélés gyanújával. Mandelson nem kommentálta a vádakat. Starmer viszont azzal védekezett, hogy Mandelson megtévesztések sorozatával fedte el Epsteinhez fűződő kapcsolatait, és ígéretet tett a kinevezési dokumentumok nyilvánosságra hozatalára.

A politikai bizonytalanság pénzügyi reakciókat is kiváltott, hiszen a brit államkötvények hozamai emelkedtek, ami azt jelezte, hogy a befektetők egy esetleges, baloldalibb Labour-vezetés nagyobb költekezési hajlandóságát árazták. Bár a piacok később megnyugodtak, a jelzés egyértelmű volt.

Starmer személye már nem pusztán pártpolitikai, hanem makrogazdasági tényező is.

Jogilag és pártszervezetileg Starmer pozíciója egyelőre stabil. Lemondása esetén a Labour vezetőválasztást tartana, ahol a jelölteknek a frakció 20%-ának, azaz jelenleg 81 képviselőnek a támogatását kell megszerezniük. Ugyanez a küszöb érvényes egy kihívás esetén is, miközben a Labour történetében még soha nem sikerült parlamenti úton eltávolítani hivatalban lévő miniszterelnököt. Ez intézményi védelmet ad Starmernek, de politikai mozgásterét nem bővíti.

A Mandelson-ügy túlmutat egy elhibázott kinevezésen. A botrány felszínre hozta Starmer kormányzásának gyenge pontjait: kiemelten a kommunikációs káoszt, a személyi döntések kockázatait és a stratégiai fókusz hiányát. Bár rövid távon biztos a pozíciója, a válság megmutatta, hogy a miniszterelnök tekintélye már nem magától értetődő. Ha nem sikerül hitelesen visszatérnie a megélhetési válság és a gazdaság élénkítésének napirendjéhez, a következő kihívás már nem egy kinevezésről, hanem a vezetéséről szólhat.

Szemlézte: Tóth Patrik János

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon