Blog

A média felelősségéről a koronavírus idején

Abszurd rasszizmusvádakkal és a kínai kormány dicséretével játssza el az emberek bizalmát az amerikai média, pont amikor a legnagyobb szükség lenne rá – írja Ken Langone a National Review hasábjain.

Abszurd rasszizmusvádakkal és a kínai kormány dicséretével játssza el az emberek bizalmát az amerikai média, pont amikor a legnagyobb szükség lenne rá – írja Ken Langone a National Review hasábjain.

A vírus elleni háborúban a leghatékonyabb fegyverünk a közbizalom. Nélküle nem tudjuk megállítani a vírus terjedését és nem tudjuk a gazdaságot sem újra nyitni. A közbizalom megőrzésében pedig a média játszik kulcsfontosságú szerepet azáltal, hogy konkrét és pontos adatokat közöl a frontvonalról.

Ehelyett a New York Times címlapon hozott le egy cikket vasárnap, amiben xenofóbiával vádolja a kínai válságkezelést kritizálókat. Az ilyen hírnek álcázott ideológia mára mindennapossá vált, azonban az ország ebben a kritikus időszakban ezt nem engedhetné meg magának.

Már biztosan tudjuk, hogy a kínai kormány félrevezette a világot a vírus eredetével és természetével kapcsolatban. Ez nem tűnik meglepőnek az alapján, ahogyan a Kommunista Párt az évekkel ezelőtt kitört járványt is kezelte; de a hozzáállás visszavezethető egészen Mao gazdaságpolitikai intézkedéseihez, amik több millió kínai állampolgárt öltek meg és taszítottak éhínségbe.

Mindez azonban csak manipuláció, egy cinikus stratégia, amivel az amerikai kormány eltereli a figyelmet a belpolitikáról... legalábbis az NYT szerint. Bizonyítékként egy olyan közvéleménykutatásra hivatkozik, ami azt mutatja, hogy az amerikaiak 80 százaléka hibáztatja valamely módon a kínai kormányt félrevezetés vagy téves válságkezelés miatt.

Ha a közvéleménykutatás valós adatokat közölt, akkor az NYT érvelését követve az amerikaiak többsége nem csak lelkes rasszista, de saját véleménye sincsen. Nem lehet, hogy az emberek egy szabad társadalomban eljutnak egy közös konklúzióra, és a választott képviselők jogosan követelik a kínai kormánytól a felelősségvállalást?

Azt gondolnánk, hogy egy ilyen sztori minden újságíró álma. Szupertitkos rendőrállam, ami a polgárainak még a Facebook használatát is tiltja; etnikai kisebbségek koncentrációs táborokban; vírusra korán figyelmeztető orvosok megfenyegetése. Van itt minden, ami egy igazi oknyomozó riporthoz kell.

Március 18-án a New York Times es milyen cikket közölt? Átmásolta a kínai kormány által hivatalosan leadott adatokat és megírta: „Kína újabb mérföldkőhöz érkezett: Nincs új helyi fertőzés”. Sajnos azonban nem csak az NYT újságíróinak motivációja kérdőjelezhető meg, sok más médium követte a példáját. Az NBC például ezzel a cikkel folytatta „Amíg Amerika a vírussal küzd, Kína globális vezető szerepébe lép”.

Ami aggasztó, hogy ilyen Kína-dicsérő szövegeket olvasva az emberek elfordulnak a kiadványoktól. Nem fogják elhinni ezután a maszk és a lélegeztetőgépek hiányáról közölt adatokat sem, és hasonlóan utasíthatják majd el a védőoltás ötletét és a távolságtartásra figyelmeztető felhívásokat. Végül amikor egységes fellépésre szólítana fel egy közlemény, akkor is az a megosztó cikk fog az emberek emlékezetében elevenen élni, ami az amerikaiakat a kritikus gondolkodásáért becsmérelte.

Most megingathatatlan objektivitásra van szükség, nem a szokásos politikai szurkálódásra. Itt az ideje, hogy egy oldalra álljunk és egy csapatként dolgozzunk össze − írja a szerző.

Szemlézte: Buzási Ramóna