Vajon ki a német választások valódi győztese? - teszi fel a kérdést Matthew Lynn, a Spectator újságírója. Talán a kopasz fickó, aki a szociáldemokratákat - és lehet, hogy hamarosan Németországot is - vezeti? Vagy a komolyan kinéző zöld hölgy? Vagy talán az a faszénszürke öltönyös fickó, aki a Német Szabaddemokrata Párt elnöke?
A szerző szerint számos kommentátor sokáig fog vitatkozni azon, hogy ki a valódi győztes. Valójában azonban nem lehet vita arról, hogy ki került sokkal előnyösebb helyzetbe: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. Hiszen
egy gyengébb német kancellár erősebb EU-t jelent.
A cikk írója nem lepődne meg, ha a berlini hatalmi vákuumot az ambiciózus Bizottság töltené be. Ennek szerinte két oka is van. Az egyik, hogy jelenleg von der Leyen a legerősebb német politikus. Bárki is lesz az új kancellár, aligha lesz nagy legitimitása tekintettel arra, hogy senki sem szerezte meg a szavazatok 26 százalékát. Ráadásul most jó eséllyel hónapokig harcolnia kell a pozícióért, kompromisszumokra kényszerül és egy egymást utáló formációkból álló hárompárti koalíció felett elnököl majd. Ő áll majd szemben a Bizottság vezetőjével, aki biztos mandátummal rendelkezik az elkövetkező évekre nézve. Így
ne csodálkozzunk, ha von der Leyen négy év múlva a kereszténydemokraták megmentőjeként fellépve drámai fordulatot hoz a német politikai színtérre.
Mindeközben az Európai Unió és maga a Bizottság - a föderalista Emmanuel Macron francia elnök és Mario Draghi olasz miniszterelnök lelkes támogatásával - csendben olyan ütemben növeli hatáskörét, amilyenre nem volt példa az egységes valuta bevezetése óta.
A Bizottság például felhasználta már a COVID-19 járványt hatalma kiterjesztésére. A koronavírus-mentőalap ugyanis lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy átvegye a költségvetési és iparpolitika irányítását, figyelemmel kísérje a költségvetést, és döntsön arról, hogy az egyes országokban hogyan költik el a kapott pénzt. A Magyarországgal és Lengyelországgal folytatott „jogállamisági” viták pedig utat nyitnak ahhoz, hogy az EU felügyelje az alkotmányokat is.
Több erős hangú nemzeti politikus hiányában a bürokrácia folyamatosan növeli hatalmát.
Kevés esélye van annak, hogy a szövetségpárti Párizs és Róma megakadályozza ezen folyamatot, az új német kancellár pedig ha még fel is akarna lépni ellene, nem lesz kellő felhatalmazása rá.
Az, hogy von der Leyen az egyre inkább birodalmi mértéket öltő Bizottságában betöltött pozíciójában valóban képes-e teljesíteni az egyre bővülő feladatkörét, teljesen más kérdés. A védőoltásokkal kapcsolatos eljárása azt sugallja, hogy nem. Átvette az irányítást a folyamat felett, csak hogy teljesen rossz ütemezésben rendelt rossz mennyiségű oltóanyagot. Az azonban kétségtelen, hogy a német politikusok gyengülése és a belső érdekellentétek erősítik mind őt, mind a Bizottságot.
Szemlézte: Spiesz Bianka
