Ukrajnában az orosz és ukrán hadseregnek is be kellett látnia, hogy nincs áttörhetetlen védelem, nincs sebezhetetlen egység. Hogy egy modern hadsereg ne omoljon össze a harctéren, nagyon be kell biztosítania a tartalékait, el kell viselnie a veszteségeket, és alaposan szétszórni az alakulatait és eszközeit, hogy ne szenvedhessen végzetes veszteségeket egyetlen csapás miatt - írja a Royal United Services Institute elemzése.
Az a korszak, amikor a hadseregek nagy bázisokat építettek ki, biztonságban tudták az utánpótlási útvonalaikat és az összevont csapásmérő erőiket, véget ért. „A bombázók mindig át fognak törni” bölcselkedett Douhet olasz tábornok az 1920-as években, és mára úgy tűnik, hogy igaza lett. Nagyon erős légvédelem sem tud minden egyes beérkező cirkálórakétát, vadászbombázó-rajt, drónt leküzdeni egy komoly támadás során. Ehhez teljes légiuralom kell, az orosz és kínai légierő ellen pedig minden jel szerint ez egy jó ideig nem érhető el a modern harctereken. Ahogy Robert C. Castel elmondta a Danube Institute „Second Geopolitical Summit” konferenciáján: drónokkal és rakétákkal ma már kis hadseregek rendelkeznek, és hatékonyan tudják őket célba juttatni. Ha pedig egy ilyen csapás áttör, a ma Nyugaton használt módszerek nem működnek. Az, hogy például a parancsnoki főhadiszállásokat teljes sátortáborokká építik, óriási veszély. Ha egyetlen rakéta is talál, a veszteségek nagyon nagyok lehetnek. Ugyanez áll a lőszer- és üzemanyagraktárakra is.
Ukrajnában bebizonyosodott, hogy a modern harctéren nagyon fontos az, hogy szét legyenek telepítve az állások, lőszer- és üzemanyagraktárak, bázisok.
Az ellenség legyőzéséhez erősen modernizálni is kell a mostani állapothoz képest a nyugati hadseregeket. Miközben a legújabb technológia áll a hadseregek rendelkezésére, ezt el is kell terjeszteni a hadseregben. Minden századnak kell, hogy legyenek drónjai például. Ma a Nyugat a nagy, drága drónokat preferálja, pedig sok kicsire van szükség. Ezek nem váltják meg a hadseregeket a harctól, nem egy új drónháborúról van szó. A pilóta nélküli kis repülőeszközök alapvetően arra használhatók egy század vagy szakasz szintjén (100-150, illetve 25-30 fő) hogy gyorsan felderítést lehessen velük végezni.
A modern háború gyors manőverei miatt kritikus jelentőségű, hogy minden alakulat a lehető legjobban tisztában legyen a környezetével.
Mivel az egységek amúgy is szétszórtan helyezkednek el, hogy jobban legyenek védve, nem lehet mindig a parancsnokságtól várni az információkat. Minden alegység parancsnoka fontos döntési helyzetben lehet. Ráadásul mivel az egységek szét vannak szórva, az is lényeges, hogy ha ellenséges támadás indul, az aktuális szektor kicsi egysége gyorsan megkapja a második vonalban várakozó tartalék támogatását. Hogy addig is tartani tudja magát, ezeket az első vonalbeli egységeket jól be kell ásni – ha állandó védelmi vonalról van szó – lehetőség szerint föld alatti fedezékek kialakításával, jól álcázva, hogy ne találhassa meg és pusztíthassa el az ellenség folyamatos légi felderítése. Ma már specializált drónok vannak akár a mobiltelefonok rádióhullámainak az észlelésére is.
#Ukraine: A Russian "jamming" Orlan-10 UAV was shot down by a Ukrainian soldier by small arms fire.
— �� Ukraine Weapons Tracker (@UAWeapons) July 15, 2022
This drone is a part of a Russian RB-341V Leer-3 electronic warfare system and used to locate GSM signals, then interfere them or act as a mobile base station. pic.twitter.com/e5YRjsCj5Y
A taktika és a technika átformálásán túl a nyugati hadszervezetnek egyszerűen fel kell készülnie ismét egy „tömeges” háború megvívására. Nagyon jó kezdeményezés például, hogy a brit hadsereg kiképzi Ukrajna szárazföldi erőit. Hasonló kiképző személyzeti kereteket kell fenntartani és bővíteni, mert
egy nagy háborúban nagy veszteségek várhatóak, és gyorsan kell jól kiképzett emberekkel pótolni az egységekből hiányzó élőerőt.
Hadianyag felhalmozására is szükség van. Az ukrán tüzérség lőszerfelhasználásával számolva a brit hadsereg – még úgy is, hogy kevesebb lövegből tüzel – egy hét alatt kifogyna a lőszerből.
Nagy lőszertartalékokat kell létrehozni, különben a NATO hadseregei nem vehetőek komolyan Európát vagy a világ bármely más részét védő erőként. Ez nagy költség és nagy erőfeszítés, de ahogy Frank Füredi is elmondta a Danube Institute már említett konferenciáján: a Nyugatnak le kell számolnia azzal az „analfabetizmussal” amelyet a geopolitikai küzdelmek logikája iránt tanúsított, és szembenéznie azzal, hogy nagy erőfeszítéseket kell tennie, hogy releváns maradjon a világ színpadán.
Mindehhez szükség van a technikai, taktikai és logisztikai fejlesztésekre. Kissé komikus, amikor egyesek megdöbbenve jegyzik meg, hogy az ukrán háborúval az emberiség mintha „visszafelé” haladna, hiszen éppen olyan lövészárokharcot, tüzérségi párbajokat és egyebeket látnak, mint az első világháborúban. Pedig minek kellett volna megváltoznia? Vonalak szilárd tartásához tábori erődítésekre van szükség, a szárazföldi harcban pedig rengeteg tüzérségi eszközre. A háborúban sok minden nem változik, és a Nyugatnak fel kell készülnie erre a régi-új hadviselési módra.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
