A 2015-ös brit választási kampány idején majdnem az összes hírlap a konzervatívokat támogatta és kifejezetten Munkáspárt-ellenes volt. Bart Cammaerts elemzése szerint (amely a London School of Economics blogján jelent meg) ha a legtöbb médium ennyire nyíltan foglal állást, azzal nagy az esély, hogy mélyen befolyásolják a köztudatot, ezzel is torzítva a demokrácia eszméjét.
Neil Kinnock váratlan 1992-es munkáspárti veresége után a The Sun című hírlap ezzel a címmel jelent meg: „a Sun volt az, ami megnyerte [a választást]”. Az 1992-es kampány során úgy tűnt, a Munkáspárt vezet és a konzervatívok szorulnak háttérbe. Ez volt az a kampány, ahol Kinnockot folyamatosan támadta és többször is övön alul találta el a jobboldali média; és ahogy a mostani brit választásokon, akkor is érdekes eredmény született: konzervatív győzelem és a baloldal visszaszorulása a politikai színtérről. Hozzá kell tenni, hogy míg Cameron kis többséget, addig 1992-ben John Major meggyőző többséget szerzett pártjával.
A 2015-ös kampány idején szinte az összes nyomtatott média a konzervatívok mellett állt, ami két kérdést vet fel:
1. Miért van az, hogy a legtöbb nagy újság ugyanazt az egy pártot támogatja a választások idején?
2. Vajon tényleg befolyásolta a végeredményt ez a média-jelenlét? A média lenne az, ami ténylegesen megnyerte a választásokat akkor és most is?
Az első kérdésre adott válasz viszonylag egyszerű. A nagy brit lapok szinte kivétel nélkül milliárdosok kezében vannak, akik együtt több mint 12 milliárd fontot képviselnek. Az ő érdekeiket jobban meghallgatja egy jobboldali párt, a konzervatív tábor, mint a baloldal. Ha a választási ígéreteket kezdjük el elemezni, másra is rábukkanhatunk, mégpedig arra, hogy a konzervatív program nem tartalmaz sok említést a médiacégekről (kivéve a BBC támogatásának csökkentésére tett ígéretük, amit a jobboldali média csak támogatni tud); míg a Munkáspárt hangsúlyozta, inkább egy pluralista, erős etikai háttérrel rendelkező médiát szeretnének látni, a mostani helyzethez képest. Természetesen ez utóbbi nem igazán egyezett a médiamogulok gondolataival.
A második kérdésre adott válasz már sokkal összetettebb az előzőnél. A brit média túlnyomó többsége egyfajta „kritikamentes hangszóróként” működött a kampány ideje alatt, ráadásul még csak meg sem próbálták megteremteni a pártatlanság illúzióját. Mivel a legtöbb ember a médián keresztül tájékozódik az aktuális politikáról, különösen a kampányidőszakban, könnyen megeshet, hogy a média pártállása nagy befolyással van a választópolgárok véleményére is. Cammaerts szerint a brit média demokráciaellenesen viselkedett a 2015-ös kampányidőszak alatt.
Béres Bence
