A spanyol centrista Ciudadanos (CS) tündökléséről, majd gyors bukásáról értekezik Guy Hedgecoe a Politico európai kiadásának hasábjain.
A párt 2006-ban alakult meg Katalóniában. Az alapítók között megtalálhatóak újságírók, akadémikusok és politikusok is. Az első elnök az akkor alig 26 éves jogász, Albert Rivera lett. A párt elsősorban a régióban tapasztalható egyre nagyobb mértékű katalán nacionalizmus ellensúlyozására jött létre. A Ciudadanos egyik alapítója elmondása szerint a jobb és baloldali kategorizálás idejemúlt lett, s aztán ez is lett a párt egyik hivatalos alapvetése. Az alapítás után a politikai formáció minden regionális választáson indult, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Az országos népszerűségre és kitörésre 2014-ig kellet várni.
Ekkor ugyanis adott volt a politikai környezet – az eurózóna válsága, korrupciós botrányok - a térnyerésre. A CS előtt a szélsőbaloldali Podemos karolta fel igazán ezeket a kérdéseket országos szinten. Rivera és pártja azonban a centrumból kiindulva próbálta e problémákat megoldani. Ennek megvalósítása érdekében regionális szinten, hol a szocialista PSOE-val, hol a jobbközép Néppárttal fogtak össze. Igazán nagy népszerűségre azonban ekkor sem tettek szert, bár a nevük már ekkor is meghatározó volt. A 2017-18-as katalán válság alatt lett a párt a harmadik legnagyobb politikai erő Spanyolországban.
A belpolitikai krízis alatt mindvégig és hevesen ellenezték Katalónia függetlenségi törekvéseit.
Erős kiállásukkal egyes becslések szerint csaknem 2 millió új szavazót és támogatót szereztek, többnyire a jobboldalról. Ez a 2019 áprilisi országgyűlési választáson is megmutatkozott, amikor „csak” 200.000 szavazattal előzte meg őket a Néppárt (PP). A CS a jó eredményének köszönhetően 57 mandátumot szerzett meg a 350 fős alsóházban. A választás után sokan amellett érveltek a párton belül, hogy csatlakozni kell a győztes szocialistákhoz egy kormánykoalíció keretein belül.
Rivera személyes ambíciói azonban megakadályozták a tárgyalásokat.
Az akkori párttagok elmondása szerint az elnök attól félt, hogy egy esetleges koalíciókötés után neki már személy szerint sosem lesz esélye arra, hogy betöltse a miniszterelnöki posztot. Éppen ezért Rivera kerek-perec elutasította pártja részvételét a kormányalakítási tárgyalásokon.
Sokak szerint ez a lépés jelentette a párt mélyrepülésének kezdetét. Az elnök döntésével ugyanis sokan nem értettek egyet, s sokan ki is léptek a formációból emiatt. Ekkor egy komoly változás is bekövetkezett, ugyanis Rivera sokak szerint szakított a centrista szereppel és egyre jobban a jobboldal felé tolta a CS-t. Mivel a párt elutasított mindennemű összefogást a szocialistákkal az ország csaknem fél évig kormány nélkül maradt. A pártok megoldásként egy ideiglenes választásban állapodtak meg.
A novemberben megtartott voksoláson a CS 47 mandátumot veszített az 57-ből.
A várt jobboldali szavazók végül nem rájuk, hanem a Néppártra és a Vox-ra voksoltak, míg a baloldali szavazóbázisuk elfordult tőlük a szocialisták elutasítása miatt.
A párt népszerűsége azóta mélyrepülésben van és a tartományi választásokon sem szerepeltek jól. Először Baszkföldön szenvedtek súlyos vereséget, majd az anyaországuknak számító Katalóniában. Itt az első helyről a hatodikra csúsztak vissza.
A párt a rossz eredményeket látva leváltotta Riviera-t, az új elnökök azonban azóta nem tudták növelni a politikai formáció népszerűségét. Tovább súlyosbította a helyzetüket, hogy regionális szinten is egyre több politikusuk „igazol” át más pártokba. A május negyedikén megrendezendő madridi regionális választáson az előzetes felmérések szerint a CS nem éri el a bekerüléshöz szükséges 5%-ot sem, miközben 2019-ben csaknem 20%-ot szereztek a fővárosi régióban.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
