A 2022-es év fordulatot hozott az észak-európai államok történetében, hiszen – az orosz-ukrán háború eszkalációjának hatására – két, eddig semleges állam, Svédország és Finnország kezdte meg a NATO-hoz való csatlakozás folyamatát. Ez azonban nem csak a két ország, de az egész Szövetség szempontjából új korszakot nyitott az északi szárnyat illetően. Minna Ålander (Finnish Institute of International Affairs) és William Alberque (International Institute for Strategic Studies Europe) a finn és svéd csatlakozás nyújtotta előnyöket elemezték egy lehetséges orosz támadás esetén.
A svéd és a finn NATO-csatlakozás során két olyan állam válik a Szövetség részévé, amelyek nagy tapasztalattal rendelkeznek az orosz fenyegetést illetően, ami az új stratégiai dokumentumok alapján (ezekről itt és itt írtunk) a következő évek legnagyobb kihívását jelentheti. Ezáltal a NATO-nak újra kell gondolnia az északi és a keleti határainak védelmi struktúráit.
Ez már a 2022-es madridi csúcson is fő célként szerepelt, amit mutat a keleti szárny országaiban állomásozó csapatok létszáma jelentős növekedése.
Forrás: NATO
Az ukrajnai háború alatt történt súlyos háborús bűnök rávilágítottak arra, hogy a NATO a legkisebb mértékben sem engedheti meg magának, hogy bizonyos területei orosz megszállás alá kerüljenek.
Ezt pedig csak előzetes felkészüléssel lehet megelőzni, hiszen – ahogy a csecsen háborúk, illetve a 2008-as grúziai események is mutatják – az, hogy Oroszország újra fenyegetéssé váljon miután a hadereje gyengén szerepelt a hadszíntéren, csak idő kérdése. Éppen ezért elengedhetetlen egy Baltikum elleni támadás modellezése.
Az Ålander-Alberque szerzőpáros szerint Oroszország egy ilyen támadás esetén – hasonlóan az ukrajnai invázióhoz – egy hadgyakorlat ürügyén halmozna fel erőket a balti országok határánál azzal a céllal, hogy gyorsan foglaljon el nagy kiterjedésű területeket, amelyek visszaszerzése nagy erőfeszítést kívánna a Szövetségtől. Ilyen lehet például a nyugattól teljesen elszigetelt Belarusszal közös éves ZAPAD hadgyakorlat.
Az invázió 4 kiemelkedően fontos elemmel rendelkezne. Az első lépés, hogy az oroszok a belorusz erőkkel együttműködve blokád alá vonnák a balti országokat Kalinyingrád, illetve Belarusz irányából.
Ennek különösen fontos eleme a Suwalki-folyosó elzárása, amely megakadályozhatná a NATO erők gyors behatolását. A szárazföldön az orosz csapatok két irányból indítanák az inváziót: Pszkovból és Lugából Lettország felé, Gatcsina felől pedig Észtország irányába. Ezen felül az oroszok érdekében állna az Åland-szigetek (Finnország), Gotland (Svédország) és Hiiuma (Észtország) gyors megszerzése, mert ezzel biztosítani lehet a Rigai-öböl védelmét.
Mindezt a NATO-erők kritikus infrastruktúrája elleni rakétatámadások előznék meg, valamint az orosz nukleáris erők be nem jelentett gyakorlata, amivel könnyen nyomást lehet gyakorolni a nyugati döntéshozókra.
A finn és svéd csatlakozással azonban az egész balti régió biztonsági környezete megváltozik. Egy ehhez hasonló támadás kivitelezése pedig minden eddiginél veszélyesebb kihívást jelenthet a Föderáció számára.
A sarkköri területeken ezentúl Oroszországot és Norvégiát nem választja el két el nem kötelezett állam. Azzal, hogy Gotland szigete – amely Svédországhoz tartozik – NATO-fennhatóság alá került, a Szövetség új stratégiai mélységben gondolkodhat a régiót illetően, azzal párhuzamosan, hogy Oroszországnak 1343 km-nyi új, NATO-val közös határt kell ellenőriznie. Ez különösképp fontos a Kola-félsziget szempontjából, amelyet csupán egyetlen út köt össze a szárazföldi Oroszországgal. Továbbá Finnország csatlakozásával a Szövetség blokád alá vonhatja Szentpétervárat (az ország második legnagyobb városát) is, amely komoly veszteségeket okozhat a Föderációnak.
Ezen felül az északi országok csatlakozása más pozitívumokkal is jár a NATO számára. Az egyik legfontosabb, hogy a svédek és a finnek már korábban is részt vettek bilaterális védelmi együttműködésekben, légi, tengeri, és szárazföldi haderőnemekben. Ez különösen hasznos, hiszen
a Szövetségnek nem új kooperációt kell létrehoznia, csupán ezen formátumokat kell integrálnia saját védelmi rendszerébe.
Összefoglalva tehát egy esetleges orosz támadás esetén a finn és svéd tagság jelentős előnyt adhat a NATO-nak, amely nem csupán két legfrissebb szövetséges, de a három balti állam számára is életbevágó lehet.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
