Blog

A Száhel utolsó bástyája is összeomolhat? – Csád helyzete egyre inkább instabillá válik

Bár a magyar sajtó főképp a Magyar Honvédség katonai missziója miatt foglalkozott Csád helyzetével, azonban arról kevés szó esett, hogy az ország belpolitikája milyen folyamatoknak köszönhetően vált kifejezetten instabillá az elmúlt néhány évben.

Bár a magyar sajtó főképp a Magyar Honvédség katonai missziója miatt foglalkozott Csád helyzetével, azonban arról kevés szó esett, hogy az ország belpolitikája milyen folyamatoknak köszönhetően vált kifejezetten instabillá az elmúlt néhány évben.

Mivel Csád a Száhel-övezet utolsó, központi hatalom által irányított állama, annak összeomlása beláthatatlan következményekkel járna mind a régió, mind az afrikai kontinens tágabb értelemben vett biztonsági helyzetére nézve. Az ország 2021 óta politikai csatározások helyszíne lett, a jelenlegi belviszályok pedig ezen törésvonalak visszafordíthatatlan mélyülésével fenyegetnek. A Csádban zajló folyamatok eredetét és aktuális fejleményeit Cameron Hudson, a Centre for Strategic and International Studies (CSIS) vendégkutatója, Afrika-szakértő tárgyalta.

szaheljo.jpg

A Száhel-övezet magját alkotó országok

A Száhel-övezet a világ egyik, ha nem a leginstabilabb régiója, amelyet az elmúlt években puccsok, polgárháborúk, valamint a terrorizmus széleskörű elterjedése jellemzett. Ezen területen Csád kulcsfontosságú szerepet tölt be, hiszen ez az egyetlen ország, amelyet viszonylag konstans politikai hatalmi elit irányít.

Gyakorlatilag ez az egyetlen entitás, amely elválasztja a szudáni polgárháború területét és a terroristák által dominált Nyugat-Afrikát, így összeomlása beláthatatlan következményekkel járna.

2021 óta az országot Mahamat Déby irányítja elnökként, aki apjától vette át a hatalmat annak halálát követően, francia ráhatásra. Párizs befolyása az országban egyébként megkérdőjelezhetetlen, itt található Franciaország legnagyobb katonai bázisa a kontinensen, nem beszélve Csád gyarmati múltjáról. Ennek következtében – mivel Emmanuel Macron biztosította támogatásáról – nem volt kérdés, hogy a fiatalabb Déby kerül az ország élére.

A francia pártfogás azonban nem egyenesen arányos a teljes legitimáció megszerzésével. Débynek az országot domináló Zaghawa arab elitekkel is meg kell küzdenie, amelyek az elnök bizonyos külpolitikai döntéseit vitatják. Ezt jól példázza, hogy amikor Déby a szudáni Mohammed Hemedti Dagalo tábornokot támogató Egyesült Arab Emírségek számára használati jogot biztosított az ország egyik repteréhez, a Zaghawa elitek kifejezetten ellenezték azt.

Ez nem véletlen, hiszen a csádi-szudáni származású Hemedti Szudánból való kiszorulása esetén akár igényt tarthat a csádi elnöki pozícióra.

Hudson szerint azonban „ezen ballépések ellenére, Déby továbbra is konszolidálni próbálja saját hatalmát.” Például kiegyezett egykori politikai ellenfelével, Succés Masrával, aki egyéves száműzetést követően térhetett vissza hazájába. Ennél is fontosabb azonban, hogy nemrégiben terítékre került az alkotmány módosítása, amely 40-ről 35 éves korra csökkenti elnökséghez szükséges korhatárt, valamint a pozíció betöltését mindkét szülő csádi állampolgárságához köti.

Ennek eredményeként nagyban nőhet a 38 éves Déby legitimitása, és egyúttal politikai ellenfelei, Masra, valamint a szudáni-csádi Hemedti is ellehetetlenülnek.

Bár tavaly a déli keresztény közösségek által tervezett puccskísérlet meghiúsult, az ország történelme és jelenlegi instabilitása nem zárja ki az újabb katonai erővel alátámasztott hatalomátvételt. Ezt jól példázza a Wagner Csoport jelenléte, amely egyes jelentések szerint a Tibetsi-hegyen található aranybányák kiaknázásáért cserébe támogatta az északi területek lázadóit.

Összefoglalva tehát Csád belpolitikai stabilitása egyre kitettebbé vált a Száhel-övezet folyamatainak, pedig annak stabilitása elengedhetetlen a régió összeomlásának megakadályozásához.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon