Blog

A szankcionáltak tengelye? – az Oroszországi Föderáció új szövetségi rendszert építhet

Az Oroszországi Föderáció az utóbbi másfél évben korábban kisebb jelentőségű együttműködések felélesztésére kényszerült, hiszen a háború következtében rá irányuló szankciók jelentősen szűkítették az orosz diplomácia mozgásterét. Ahogy korábban is írtunk róla, Moszkva előtérbe helyezte az…

Az Oroszországi Föderáció az utóbbi másfél évben korábban kisebb jelentőségű együttműködések felélesztésére kényszerült, hiszen a háború következtében rá irányuló szankciók jelentősen szűkítették az orosz diplomácia mozgásterét. Ahogy korábban is írtunk róla, Moszkva előtérbe helyezte az együttműködést az Iráni Iszlám Köztársasággal, valamint az észak-koreai - orosz kapcsolatok is eseménydússá váltak az elmúlt hónapokban. Mindez azonban nem csak a Föderáció geopolitikai pozíciójának átalakulását vonhatja maga után, de a nemzetközi rendszer hatalmi architektúrájának változását is, ami magába foglalhatja a „szankcionáltak tengelyének” kialakulását. Hanna Notte, a James Martin Center for Nonproliferation Studies programigazgatója, valamint a Center for Strategic and International Studies vendégkutatója a Foreign Affairs hasábjain járta körbe a témát.

Amint az Oroszországi Föderáció ukrajnai háborúja elhúzódó, mindkét oldalon nagyszámú áldozatot követelő konfliktussá alakul, Moszkvának szembe kell néznie a ténnyel, hogy a nyugati hadszíntér műveletei a vártnál több erőforrás befektetését követelik. Ennek ellenére Oroszország nemzetközi jelenléte nem tört meg teljesen, csupán a súlypont került át a glóbusz más térségeire. Ezt mutatják például a Vietnámmal kötött, a védelmi szektort érintő titkos ügyletek (https://www.nytimes.com/2023/09/09/world/asia/vietnam-russia-arms-deal.html), vagy éppen a továbbra is oroszok (különösképp a Wagner megmaradt egységei) által használt bázisok Szíria és Líbia területén.

Bár a Moszkva ellen bevezetett nemzetközi szankciók - ideértve mind a hadiipart, mind a gazdasági szektort érintő intézkedéseket – összességében képesek voltak stagnálásra kényszeríteni az orosz gazdaságot, egyes területeken a Kremlnek – kibúvókkal ugyan – de sikerült elhárítania a negatív gazdasági hatásokat.

Ilyen például a hadiipar területe: a kifinomult és drága fegyverrendszerek területén kifejezetten hatékonynak bizonyultak a szankciók, azonban az olcsóbb eszközök esetében ez kevéssé igaz. Ezt példázza, hogy a Föderáció számos vadászrepülőgépet értékesített Mianmar irányába, valamint az afrikai kontinens több országa – a többi között Mali – számos helikoptert vásárolt Moszkvától.

A kisebb ügyletekkel párhuzamosan Notte az Iránnal, valamint Észak-Koreával folytatott kapcsolatépítést tartja leginkább kiemelendőnek, hiszen előbbi regionális nagyhatalom, utóbbi pedig nukleáris robbanóeszközökkel rendelkezik. Moszkva és Teherán kapcsolatait nagyban befolyásolják az utóbbi által biztosított, hadszíntéren alkalmazott drónok, azonban – Notte szerint - nem elképzelhetetlen, hogy Irán más eszközökkel is fogja támogatni az oroszokat. Ehhez hasonló a Phenjannal való együttműködés, hiszen a Kim-rezsim lőszerrel és rakétákkal látja el az orosz erőket, míg Moszkva fejlett tengeralattjáró-, valamint műhold-technológiákat bocsát Észak-Korea rendelkezésére.

A Kreml által kialakított együttműködések – bár rövidtávon hasznosnak bizonyulnak mindkét fél számára – hosszútávon a nyugatellenességre alapulnak.

Notte szerint ez az összetartó erő képes lehet egy olyan együttműködési csoport kialakulását indukálni, amely az egyes államok hatalmának és befolyásának aggregálásával komoly kihívást jelenthet a nyugati szövetségesek számára.

Ez különösen akkor fordulhat elő, ha Oroszország legjelentősebb szövetségeseit – Iránt és Észak-Koreát – olyan technológiai fejlesztésekkel is támogatná, mint a nagy hatótávolságú rakéták, hiszen ezek lényegében átalakíthatnák az adott térségek dinamikáját. Ezt tovább tetézheti, amennyiben a Kínai Népköztársaság is hajlandó volna támogatni az oroszok kisebb szövetségeseit, hiszen ez egyfajta munkamegosztást is eredményezhet Peking és Moszkva között.

Notte a „szankcionáltak tengelyére” Washington szövetségeinek megerősítésében látja a megoldást, amely folyamatos figyelmet igényel. Ennek ellenére kérdéses, hogy az Amerikai Egyesült Államok által dominált Nyugat miként fogja kezelni az Oroszország köré csoportosuló, szankció alá vont államok együttműködését, amennyiben ez a jövőben megvalósul.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon