Az elmúlt évek során rengeteg tudós, közéleti személyiség és akadémikus esett a nyugati kultúrharcok áldozatává. Talán a leghíresebb személy, aki lemondásra kényszerült, mert felólalt a politikai korrekt beszédmód és áltudományos munkák ellen a kanadai pszichológus, Jordan Peterson, aki a Torontoi Egyetemi székéről mondott le.
Jordan Peterson mellett - a gondolkodók között, akik a ’cancel culture’ áldozatává váltak - ott van Ayaan Hirsi Ali, aki az iszlám és a nők viszonyáról alkotott nézeteiről vált ismertté, Peter Boghossian (a portlandi állami egyetemi székéről mondott le), akit a 2018-as ’grievance studies’ (vagyis „sérelemtudományok”)-botrány tett híressé, amelynek keretében áltudományos munkák publikálásával próbálta bizonyítani, hogy még a legnevesebb akadémiai újságok sem képesek kiszűrni a kifejezetten áltudományos munkákat. A listáról kihagyhatatlan Kathleen Stock, aki októberben mondott le a sussexi egyetemi állásáról hosszú évek lejárató hadjárata után amiatt, mert amellett mert érvelni, hogy a nemi identitás nem teljes mértékben önazonosításon alapszik, hanem a biológiának is szerepe van abban.
A listát a társadalmilag elítélt, kiközösített és lemondásra kényszerített professzorokról és közéleti személyiségekről még hosszan lehetne folytatni. Ami már most is látszik, hogy a fent említett személyek politikai hovatartozása és tudományos érdeklődése roppant eltérő,
vannak mind bal-, mind jobboldali beállítottságú személyek, konzervatívok és liberálisok is. Talán az egyetlen, ami közös bennük, az a szólásszabadságba vetett hitük. Úgy vélik, hogy mindenkinek jogában áll, hogy szabadon kifejezze véleményét és megvitassa azt egy nyílt, intellektuális közegben. Elutasítják azt a nyugati trendet, hogy professzorokat le lehet mondatni vagy kirúgni csak azért, mert nem hajlandóak az akadémiai szabadságukat alárendelni a politikai korrektségnek. Szilárdan hisznek abban, hogy a kutatóknak jogában áll – és talán még kötelessége is – a tudományos kérdések politikai korrektség nélküli megvitatása, még akkor is, ha ez egyeseket esetleg megsérthet. S bár a fent említett személyek ezt mind így vélik, az a tény, hogy legtöbbjüknek el kellett hagynia a munkahelyét bizonyítja, hogy szólásszabadságuk a jelenlegi nyugati egyetemi közegben egyre nagyobb és nagyobb akadályba ütközik.
Ha pedig még a legnevesebb professzoroknak is nehéz levegőhöz jutnia a rengeteg politikailag korrekt elvárás, szabály és cenzúra közepette, a diákok sorsa még nehezebb. Az ő véleményüket még a hírük nevük és véleményük megalapozott volta sem tudja megvédeni. S éppen emiatt döntöttek a fent leírt személyek több más neves professzorral együtt (Jordan Peterson kivételével, aki súlyosan beteg volt) egy új egyetem megalapítása mellett. Az egyetem hitvallása a szólásszabadság, a szabad párbeszéd és elkötelezettség a tudományok korrumpálhatatlan értéke iránt.
Az egyetem a diákjait kritikus gondolkodásra, szabad önkifejezésre, tiszteletteljes érvekre és nem érzelmekre épülő vitakultúrára és a szólásszabadság értékeire szeretné oktatni.
Az egyetem hitvallása szerint három alapértéke a kutatás szabadsága, a lelkiismeret szabadsága és a szabad társadalmi párbeszéd. Bár az ötlet már néhány éve felmerült, 2021-ben hivatalosan is megalapult Texasban, a University of Austin (Austini Egyetem vagy UATX) néven. Az intézmény még mindig a hivatalos akkreditáció megszerzése előtt áll, a jelenlegi tervek szerint az első képzése a következő években indul. Az első alapképzésükre már van terv, mesterképzéssel is készülnek, de arról még nincsen pontos információ. A tervek szerint az alapképzés első két éve elsősorban az ’intellektuális alapok’ letevésére szolgál, míg a következő két évben választhatnának specializációt a diákok. Mintegy bemelegítőként az UATX első tanfolyamát egy nyári egyetem formájában indította idén, amire február környékén lehetett jelentkezni. Ezen sorok írója részt vett a UATX ’Forbidden Courses’ tehát ’Tiltott tanfolyamok’ nevű nyári egyetemén, amiről ezen háromrészes cikksorozat következő részeiben részletesebben is beszámolunk.
Lelkes magyar diákok számára, akik szeretnének külföldön tanulni három szempontból is érdekes lehet ez az új egyetem.
Egyrészről a Brexit miatt a magyar diákok eddigi legkedveltebb országában való továbbtanulás jelentősen megnehezült (és megdrágult), így alternatívák után kell néznie sokaknak. Másrészről az egyetem a világ legnevesebb, szabadgondolkodó professzorait foglalkoztatja, így előreláthatóan színvonalas oktatást nyújt. A harmadik ok, amiért magyar fiataloknak is érdekes lehet a kezdeményezés, hogy a tervek szerint rengeteg teljes körű tanulmányi ösztöndíjat biztosítanak a diákjaik számára. Ha az egyetem valóban képes lesz anyagi támogatást nyújtani, akkor több magyar tanulónak is lehetősége nyílhat arra, hogy Amerikában tanulhasson a családi hátterétől függetlenül. Mindezen ábránddal szemben az egyetem ellen a legerősebb érv az, hogy a világrangsorokon még nem szerepel. Az intézmény még mindig csak az alapítás folyamatában van, még hivatalosan nem akkreditált intézmény (bár ezen dolgoznak és vélhetően hamarosan az lesz), ahhoz, viszont, hogy az egyetemi rangsorokra felkerülhessen, rengeteg kutatást kell a professzoroknak publikálniuk – ami évekbe is kerülhet.
Írta: Zemplényi Lili Naómi
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
