Augusztusban volt a jazidik elleni népirtás tizenegyedik évfordulója. Ezzel párhuzamosan 22 áldozat nemrég megtalált és beazonosított földi maradványait is végső nyugalomra helyezték a közösség ősi szülőföldjén, Irakban. Számos túlélő azonban még mindig hírt vár eltűnt családtagjai felől, miközben a közösség jelentős része azóta is menekülttáborokban várja, hogy hazatérhessen. Mindez emlékeztető, hogy az eltelt évek ellenére a mészárlás okozta sebek és traumák fájdalmasan mélyen meghatározzák a túlélők és a megmaradt közösség mindennapjait.
Az Iszlám Állam által elkövetett kegyetlen mészárlásra 2014-ben került sor az észak-iraki Ninive kormányzóságának Szindzsár körzetében, amely más etnikumok mellett a jazidi nép egyik ősi fő központja. A vallási alapon elkülönülő kisebbség nevét a misztikus, iráni vallások, a júdaizmus, a nesztoriánus kereszténység és az iszlám egyes elemeit is ötvöző hitéről kapta. A számos jazidiket övező találgatások és félreértések miatt az irányzat tagjai évszázadokon át, rendszeresen szenvedtek különféle üldöztetéseket.
Az ISIS támadása azonban a helyi védelmi erők ellenállásának hiányában rendkívül rövid idő alatt, szinte falvakat eltörölve, teljes kisközösségeket semmisített meg.
A népirtás során a becslések szerint legalább 5000 jazidit öltek meg, a beszámolók szerint elsősorban a férfiakat és az időseket kifejezetten kegyetlen kivégzések keretében. Az áldozatok pontos száma azonban ismeretlen. Eddig több mint 81 tömegsírt tártak fel Szindzsárban, ez azonban — ahogy az évfordulót követő eset is mutatja, egy máig lezáratlan folyamat. Szinte minden túlélőnek vannak hiányzó szerettei, akiknek van, hogy a sorsa is teljesen ismeretlen, vagy arra várnak, hogy megfelelően búcsút vehessenek tőlük, eltemetve őket szülőföldjükön.
A mészárlásokkal párhuzamosan nagyjából 7000 nőt és fiatal lányt hurcoltak el szexrabszolgának — közöttük akár öt éves kislányokat is, a fiúgyermekeket pedig katonai kiképzésre vitték, a brutális erőszakba vagy a szökési kisérletekbe pedig sokan belehaltak. Ráadásul
sem az Iszlám Állam legyőzésére létrejött nemzetközi összefogás, sem az iraki állam nem tett megfelelő erőfeszítéseket az elraboltak kiszabadítására, pedig sokuk földrajzi helyzete sejthető, így ma is csaknem 2800 nő és gyermek van fogságban.
Különösen problémás, hogy sok áldozat jelenleg is az ISIS katonák és családtagjaik számára létrehozott fogolytáborokban van, meghatározatlanul összezárva az elkövetőkkel, míg a fogságban született gyermekeikkel kapcsolatos kérdések még tovább nehezítik a probléma megoldását. Az ilyen körülmények között született gyermekeket az iraki állam ugyanis a helyzetre való tekintet nélkül muszlim vallásúként regisztrálja. Ezzel viszont tulajdonképpen lehetetlenné válik a gyermek jazidi közösségbe integrálása, függetlenül az anya esetleges hazatérési szándékától.
Az áldozatok rendkívüli helyzetének kezelése érdekében az iraki kormány több pénzügyi támogatást is nyújtott a jazidi túlélőknek. Sőt, a parlament 2021 márciusában elfogadta a “Jazidi női túlélők támogatásáról szóló törvényt”, melyet sokan mérföldkőként értékeltek, mivel ez az első hasonló olyan törvény Irakban, ahol a háborús konfliktus keretében elkövetett szexuális erőszak bűncselekményeit népirtás tetteként elismerve a törvényhozás központjába helyezik. A valóságban azonban - többnyire politikai, költségvetési és operatív kihívások következtében – a törvény alkalmazása több helyen is akadályokba ütközik és
az állami támogatások egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan jutnak el a szükségben lévőkhöz.
Az egyik legnagyobb kihívást azonban a továbbra is fennálló, iraki belső menekültprobléma jelenti, amely a keresztények és más kisebbségek mellett a jazidi túlélőket is komolyan érinti. Az Iszlám Állam támadásának hatására nagyjából 10 000 jazidi kényszerült otthona elhagyására, közöttük pedig nagyon sokan ma is menekülttáborokban élnek Irak területén. Nekik a magyar állam által létrehozott Hungary Helps Program is többféle módon nyújtott segítséget: a túlélő nők számára nyújtott pszichológiai támogatáson, illetve oktatási és munkalehetőségen keresztül, de gyermekközpont és árvaház létrejöttében is közreműködött. A zsúfolt menekülttáborokban azonban nem megfelelőek a körülmények, nincs elég oktatási és munkalehetőség, a céltalan reménytelenség pedig tovább nehezíti a borzalmas veszteségeket követően a túlélők újrakezdési lehetőségeit.
Májusban Nadia Murad, a Nobel-békedíjas emberi jogi aktivista, aki jazidiként maga is az Iszlám Állam rémtetteinek túlélője és a szexuális erőszakot elszenvedettek hiteles szószólója, Budapesten is látogatást tett. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában a mészárlást és a fogságot követő legrosszabb tapasztalataként írta le a menekülttáborokban eltöltött időszakot. A kilátástalanság miatt rendszeres öngyilkosságokról és csaló embercsempészek hitegéséről is beszámolt, miközben a menekültek a segélyszervezeteknek is ki vannak szolgáltatva.
Bár több nyugati ország, köztük Franciaország, Németország és Kanada is áttelepítési lehetőséget ajánlott fel a jazidi túlélők számára, elsősorban csak korlátozott számú, komplex helyzetekben lévő rászorulókon tudtak segíteni ezek a kezdeményezések. Ráadásul egy ilyen szintű változás óriási kulturális és társadalmi kihívást jelent az egyébként is halmozottan hátrányos menekültek számára, így
a probléma valódi megoldását az jelentené, ha megfelelő támogatással a jazidi túlélők haza tudnának térni eredeti otthonaikba, újra felépítve az életüket.
Bár Szindzsárt már 2015-ben felszabadították az Iszlám Állam uralkodása alól, a jazidik elhagyott és lerombolt lakóhelyeinek újjáépítése és a megmaradt közösség hazatérése még mindig a kezdeti fázisban van és rendkívül lassan halad. Ennek egyik fő oka, hogy a régió még mindig nem tekinthető teljesen stabilnak, illetve a harcok során az szociális intézmények és az infrastruktúra jelentős része is megsemmisült, a vízhálózatot is beleértve. Több olyan kezdeményezés, mint például a Nadia Murad által alapított Nadia’s Initiative kifejezetten a hazatérő közösségek segítését és az infrastruktúra fejlesztését célozza, remélve, hogy így új esélyhez juthatnak a jazidi túlélők és újjáéledhet a több ezer éves közösség.
Azonban a régióban lakó nem jazidikkal , akik akár végig is nézhették a szomszédaik lemészárlását,
a bizalom helyreállítása szintén egy hosszabb folyamatnak ígérkezik, sokan félnek, hogy a 2014-ben olyan hirtelen bekövetkezett, végzetes események újra megismétlődhetnek.
Mindezek jól mutatják, hogy a jazidi népirtás nyomai mélyrehatók és ma is elevenen meghatározóak. Ahhoz, hogy az ősi nép újra magához térhessen és túljuthasson az őt ért megrázkódtatáson, még komoly munkára és segítségre van szükség, legfőbbképpen pedig a tényleges igazságszolgáltatás és méltányos kárpótlás lenne elengedhetetlen. A legtöbb időt azonban a lelki sebek begyógyulása és a sokszoros veszteségek feldolgozása jelenti, amelyhez talán több generáción átívelő, hosszú út vezethet majd csak el.
Írta: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
