David Martin Jones, intézetünk kutatási igazgatójának Quadrant Magazine-ben megjelent írását szemlézzük.
Nagymértékben hasonlít Anglia helyzete a még hatodik században, a De Excidio et Conquestu Brittaniae műben foglaltakkal: Gildas walesi szerzetes könyve akár a jelenkorra is átültethető, hiszen nemcsak egy hajdani nagyhatalom bukását mutatja be, hanem óva int a migráció okozta fenyegetésektől is.
David Martin Jones szerint a jelenlegi megosztott, Brexit utáni Anglia és a már említett műben foglaltak között számos hasonlóságot vélhetünk felfedezni. Egyrészt azért, mert Gildas könyve a többi között olyan problémát is taglal, amely a mai szigetország szempontjából igen aktuális: ez elsősorban a szigetek lehetséges szegregációja, amelyek idővel külön „nemzetekké” alakulnának. A másik fontos kérdéskör az illegális bevándorlás. Gildas szerint a hatodik századi folyamatok invázióvá fordultak, a nagymértékű bevándorlás miatt pedig az egykori Brit Szigetek egysége felbomlott.
A jelenleg fennálló helyzet nagyban hasonlít a könyvben leírtakhoz: hivatalos adatok alapján
több mint 10 millióan élnek manapság olyanok az Egyesült Királyságban, akik nem ott születtek. Csak 2022-ben félmillióan érkeztek – ez a szám pedig kétszerese az előző évinek.
Ugyanezen évben több mint 40 000 illegális bevándorló – főleg afgán és albán állampolgár - érkezett Franciaországból, akiket vízi úton hoztak be az országba embercsempész szervezetek. Amikor pedig a jelenséget Suella Braverman belügyminiszter „a délkeleti partvidék inváziójaként” aposztrofálta, a progresszív hangok szégyenletesnek nevezték megnyilvánulását. Mindezeken felül, a baloldal mellé még maga Canterbury érseke is felsorakozott, aki szerint az a magatartás, amely az illegális migránsokat megszállóként kezeli, erkölcstelen és megtagadja az ő méltóságukat.
A bevándorlás kapcsán igen megosztottak a vélemények: míg a szerző a szabályozatlan határsértésben ténylegesen az inváziót látja kirajzolódni, addig a mainstream média, az üzleti és akadémiai elit üdvözli a jelenséget, illetve a népességcsökkenés megoldását véli benne felfedezni és nem egzisztenciális fenyegetést. Ugyanakkor
mára világossá vált, hogy a jelenleg zajló migráció nagy nyomást gyakorol nemcsak az oktatásra, hanem az egészségügyre, a szociális intézményekre, illetve mindazon tényezőkre is, amelyek egykoron a hagyományos angol értékrend alappillérei voltak.
A bevándorlás nemcsak demográfiai, hanem kulturális kihívást is jelent: a XXI. század első felében az Európába érkező migránsok több mint 2/3-a muszlim volt. A két nagymértékben eltérő kultúra találkozása a társadalom megosztottságát idézi elő.
David Martin Jones szerint az Egyesült Királyság migránsválsága sokkal inkább hasonlít arra a kihívásra, mellyel még egykoron a briteknek kellett szembenézniük, amikor a végén nem tudták sikerrel venni az akadályt. Elsősorban azért, mert képtelenek voltak fenntartani belső határaikat.
Visszatérve a jelenleg is zajló folyamatokra, a szerző szerint
az a multikulturális ideológia, amely a hidegháború utáni Egyesült Királyságban és USA-ban uralkodó nézet volt, egy civilizáció nélküli és kulturális gyökerektől mentes országképet vetít elő.
Eltekintve attól, hogy az XXI. századi Egyesült Királyság helyzete nem egyezik meg a sötét középkori Angliával, számos párhuzamot fedezhetünk fel Britannia és a ma hanyatló nyugat között. Mindez, illetve a már korábban is említettek pedig alátámasztják azt a Mark Twain által megfogalmazott tényt, hogy „a történelem nem ismétli önmagát, de rímel.”
Szemlézte: Nyilas Sára
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
