Blog

A tüntetéshullám után az iráni rezsim minden eddiginél elnyomóbb lehet

Az elmúlt hónapokban (ahogyan már itt és itt írtunk róla) Iránban utoljára az 1979-es iszlám forradalom során látott tömegek vonultak utcára, hogy a nők elnyomása, valamint a rezsim általános kegyetlensége ellen tüntessenek. Számos okból azonban a megmozdulások nem vezetnek eredményre, és a jelek…

Az elmúlt hónapokban (ahogyan már itt és itt írtunk róla) Iránban utoljára az 1979-es iszlám forradalom során látott tömegek vonultak utcára, hogy a nők elnyomása, valamint a rezsim általános kegyetlensége ellen tüntessenek. Számos okból azonban a megmozdulások nem vezetnek eredményre, és a jelek egyre inkább a konzervatív síita szereplők megerősödésére mutatnak. Ennek okairól, valamint külpolitikára gyakorolt hatásairól Vali Nasr, a Johns Hopkins Egyetem professzora írt a Foreign Affairs hasábjain.


A 2022 őszén kezdődött tüntetéshullám az elmúlt időszakban össztársadalmi mozgalommá alakult az Iráni Iszlám Köztársaságban, azonban az állami nemzetbiztonsági szolgálatok képesek kihasználni a demonstrációk koordinálatlanságát. Ennek ellenére a síita konzervatív elit által kedvelt médiaplatformok nyílt kritikát fogalmazták meg Raisi elnök ellen a gazdaság helyzete, valamint a tüntetések gyenge kezelése miatt.

Nasr szerint ez azt jelzi, hogy az síita konzervatívok minden eddiginél jobban fognak ragaszkodni a hatalomhoz. Az elithez hasonlóan Khamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője is amerikai összeesküvésként kezeli a tüntetéseket. A síita Iránban az 1979-es forradalom óta él a szélsőséges USA-ellenesség, azonban ennek mélyebb vallási okai is vannak. A síita iszlámban a mártíromság gondolata, valamint az elnyomásellenesség általános motívum, amely többek között az irányzat kisebbségi jellegéből is ered.

Geopolitikai szempontból az iráni rezsim az USA-ban egy elnyomó zsarnokot lát, így egyértelmű az ellenséges hozzáállás a részéről.

A tüntetésekért Khamenei általában az internetet, valamint a műholdas tévécsatornákat okolja, hiszen a konzervatív síita szemlélet alapján az USA ezek által gyakorolja „zsarnoki hatalmát”.

Tekintve, hogy az ajatollah már a nyolcvanas éveiben jár és korábban jelentek meg pletykák arról, hogy rossz egészségi állapotban van, egyértelmű, hogy legfelsőbb vezetőként a rezsim fenntartását tűzte ki céljául.

Ez a cél - Nasr szerint – nem kivitelezhető a tüntetőkkel való kompromisszumkötés útján, így az egyetlen eszköz az elnyomás és az erőszak marad.

Ez Irán Nyugattal való kapcsolatainak sem tesz jót, hiszen gyakorlatilag meggátolja, hogy vége lehessen a Teherán elleni szankciós politikának. Az Európai Unióban például tárgyalások folynak arról, hogy az Iráni Forradalmi Gárdát terrorszervezetnek minősítsék.

A Nyugat és Irán közötti további távolodás különösen nagy kockázatot jelent az atomalku szempontjából. A Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség arra figyelmeztette a nemzetközi közösséget, hogy a muszlim ország megfelelő mennyiségű magasan dúsított uránnal rendelkezik ahhoz, hogy több atomtöltetet is elő tudjon állítani. Ez az ügy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kerülhet, amely növelheti a szankciók esélyét, amelyek még inkább elszigetelnék Iránt a világtól.

Ez pedig leginkább azért veszélyes, mert a szintén szankciókkal sújtott Oroszország egyik legfontosabb partnere Teherán. Ez a kapcsolat már a hadszíntéren is manifesztálódik, hiszen Irán olcsó, de viszonylag jó minőségű drónokat ad el Moszkvának.

Ez nem csupán az ukrajnai háború alakulása miatt veszélyes a nyugat szempontjából, hiszen amennyiben az iráni-orosz viszony minden eddiginél közelebbi lesz, irreverzibilissé válhat. Ennek következményeképp nemcsak Moszkva kaphat technológiát és fegyvereket Irántól, hanem fordítva is.

Összefoglalva tehát az iráni tüntetéshullám alakulása, valamint a nemzetközi környezet egyre inkább a konzervatív síita elit érdekeinek megfelelően változik, ami további veszélyeket hordoz magában.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon