Az elmúlt hónapokban (ahogyan már itt és itt írtunk róla) Iránban utoljára az 1979-es iszlám forradalom során látott tömegek vonultak utcára, hogy a nők elnyomása, valamint a rezsim általános kegyetlensége ellen tüntessenek. Számos okból azonban a megmozdulások nem vezetnek eredményre, és a jelek egyre inkább a konzervatív síita szereplők megerősödésére mutatnak. Ennek okairól, valamint külpolitikára gyakorolt hatásairól Vali Nasr, a Johns Hopkins Egyetem professzora írt a Foreign Affairs hasábjain.
A 2022 őszén kezdődött tüntetéshullám az elmúlt időszakban össztársadalmi mozgalommá alakult az Iráni Iszlám Köztársaságban, azonban az állami nemzetbiztonsági szolgálatok képesek kihasználni a demonstrációk koordinálatlanságát. Ennek ellenére a síita konzervatív elit által kedvelt médiaplatformok nyílt kritikát fogalmazták meg Raisi elnök ellen a gazdaság helyzete, valamint a tüntetések gyenge kezelése miatt.
Nasr szerint ez azt jelzi, hogy az síita konzervatívok minden eddiginél jobban fognak ragaszkodni a hatalomhoz. Az elithez hasonlóan Khamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője is amerikai összeesküvésként kezeli a tüntetéseket. A síita Iránban az 1979-es forradalom óta él a szélsőséges USA-ellenesség, azonban ennek mélyebb vallási okai is vannak. A síita iszlámban a mártíromság gondolata, valamint az elnyomásellenesség általános motívum, amely többek között az irányzat kisebbségi jellegéből is ered.
Geopolitikai szempontból az iráni rezsim az USA-ban egy elnyomó zsarnokot lát, így egyértelmű az ellenséges hozzáállás a részéről.
A tüntetésekért Khamenei általában az internetet, valamint a műholdas tévécsatornákat okolja, hiszen a konzervatív síita szemlélet alapján az USA ezek által gyakorolja „zsarnoki hatalmát”.
Tekintve, hogy az ajatollah már a nyolcvanas éveiben jár és korábban jelentek meg pletykák arról, hogy rossz egészségi állapotban van, egyértelmű, hogy legfelsőbb vezetőként a rezsim fenntartását tűzte ki céljául.
Ez a cél - Nasr szerint – nem kivitelezhető a tüntetőkkel való kompromisszumkötés útján, így az egyetlen eszköz az elnyomás és az erőszak marad.
Ez Irán Nyugattal való kapcsolatainak sem tesz jót, hiszen gyakorlatilag meggátolja, hogy vége lehessen a Teherán elleni szankciós politikának. Az Európai Unióban például tárgyalások folynak arról, hogy az Iráni Forradalmi Gárdát terrorszervezetnek minősítsék.
Germany should increase its support for Iranian protesters by pushing the EU to list the #IRGC as a terrorist organization! #IranRevolution #IranSolidarity #IRGCterorrists https://t.co/rt6NUdFpqk via @ecfr
— Bahram Vahedi (@VahediBahram) February 6, 2023
A Nyugat és Irán közötti további távolodás különösen nagy kockázatot jelent az atomalku szempontjából. A Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség arra figyelmeztette a nemzetközi közösséget, hogy a muszlim ország megfelelő mennyiségű magasan dúsított uránnal rendelkezik ahhoz, hogy több atomtöltetet is elő tudjon állítani. Ez az ügy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kerülhet, amely növelheti a szankciók esélyét, amelyek még inkább elszigetelnék Iránt a világtól.
Ez pedig leginkább azért veszélyes, mert a szintén szankciókkal sújtott Oroszország egyik legfontosabb partnere Teherán. Ez a kapcsolat már a hadszíntéren is manifesztálódik, hiszen Irán olcsó, de viszonylag jó minőségű drónokat ad el Moszkvának.
Ez nem csupán az ukrajnai háború alakulása miatt veszélyes a nyugat szempontjából, hiszen amennyiben az iráni-orosz viszony minden eddiginél közelebbi lesz, irreverzibilissé válhat. Ennek következményeképp nemcsak Moszkva kaphat technológiát és fegyvereket Irántól, hanem fordítva is.
Összefoglalva tehát az iráni tüntetéshullám alakulása, valamint a nemzetközi környezet egyre inkább a konzervatív síita elit érdekeinek megfelelően változik, ami további veszélyeket hordoz magában.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
