India az elmúlt pár évben fokozatosan a világ legnépesebb országává vált. A korábbi rekorder Kínával szemben India lakosságának zöme azonban elsősorban nem nagyvárosokban él. India népességének jelentős része olyan településeken lakik, amelyekben az általunk alapvetőnek ismert civil infrastruktúra sok esetben hiányos.
Az országot a saját örökletes gondjai mellett a klímaváltozás is szüntelenül sanyargatja. Szinte minden évben hírt adnak arról, hogy a szubkontinens középső részein masszív és tartós szárazság alakul ki a nyári hónapokban, mely a mezőgazdasági termelést ellehetetleníti és az egyébként is szegényes szaniter körülményeket még inkább aláássa. India lakossága tehát több szempontból is nélkülöző, viszont természetesen nem akar az maradni.
A lakosság folyamatos gyarapodása okozta környezeti problémákat tetézi, hogy egyre magasabb életszínvonalra törekednek az ottani emberek, ez pedig növekvő energiafelhasználással jár.
India egy főre jutó karbonlábnyoma körülbelül 2 tonna volt 2023-ban. Összehasonlításképpen, Magyarországon ez a szám kevéssel több, mint 4 tonna volt. Ez az érték ráadásul kifejezetten alacsonynak számít a nyugati országok közt, Magyarország ezzel az értékkel az EU egyik legkisebb kibocsátója volt.
A növekvő energiaigényre az indiai kormányzat természetesen igyekszik választ adni, viszont ez eddig leginkább növekvő fosszilis energiahordozó fogyasztást eredményezett. A teljes igazság része ugyanakkor az is, hogy India a világ második legnagyobb tiszta-energia beruházója jelenleg, mintegy 56 000 MW megvalósításra váró, karbonmentes (tehát nukleáris is) villamosenergia-termelő kapacitással.
Bár ez az 56 000 MW igencsak sok, a teljes igényhez képest még elenyésző. Ennél fogva, további 30 000 MW szenes kapacitás is építésre vár az országban. A jelenleg ismert kapacitásbővítést követően a következők szerint fog alakulni India villamosenergia-termelése.
Indiában a szén a legmeghatározóbb forrása a villamosenergia-termelésnek. A széntermelés- és fogyasztás teljes értéklánca emberek millióinak a megélhetését adja és jelentősen hozzájárul az ország teljes GDP-jéhez.
Ez a legtöbb fejlődő ország dilemmája – életszínvonal fejlesztés és gazdasági fejlődés; avagy környezetvédelem.
Valójában nem helyes ezt dilemmának hívni, hiszen egyértelműen látszik, hogy a környezetvédelmi szempontok aligha játszanak szerepet az energiastratégiákban világszerte – pláne az olyan feltörekvőben lévő óriásokra igaz ez, mint amilyen India, vagy Kína.
Igazság szerint, csak az Európa Unió bizonyos országai vették a klímavédelmet komolyan ennek minden pozitív és negatív hozományát figyelembe véve. Ennek az igazán látványos, globális jelentőségű tapasztalata, hogy beszélhetünk bármilyen nemzetközi szerződésről, szervezetről, vállalásról, a nap végén mégis egy dolog számít:
pénz beszél, kutya ugat!
Szemlézte: Lakatos Gergely
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
