A klímaváltozás önmagában is hatalmas fenyegetést jelent az emberiség számára, azonban az általa okozott hatások más kockázatokat is a felszínre hoznak. Ilyenek például azon előnyök, amelyeket az erőszakos nem állami szereplők nyernek a globális felmelegedés következtében. Az ezen aktorok jelentette veszélyekről értekezett Noah Gordon, a Carnegie Endowment for International Peace kutatója.
A klímaváltozás okozta biztonsági kockázatok főként abból a tényből erednek, hogy a környezeti jelenségek kezelésének sikertelensége miatt megrendülhet az állami legitimitás. Az államok kapacitásainak hiánya 6 különböző szituációban nyilvánulhat meg leginkább.
Az első és egyik legfontosabb a víz-, élelmiszer- és energiaellátás krízisei, hiszen ezen válságok következtében megrendülhet az államok képessége az általános jólét fenntartására. Az egész Földet tekintve egyes adatok szerint a gazdasági kibocsátás 10%-os veszteséget szenvedhet el a klímaváltozás miatt, amely arány ennek sokszorosa lehet a különösen kitett országok esetében. Az ezzel kapcsolatos
frusztráció pedig minden bizonnyal elégedetlenséget fog kelteni a társadalomban, amely az erőszakos nem állami szereplők, például terrorszervezetek, felvirágzását hozhatja.
Ezt jól példázza a 2000-es évek szíriai polgárháborúja, miután a rendkívüli szárazság éhezéshez vezetett, vagy a nepáli kormány 2006-os sikertelen béketeremtő próbálkozása az áramkimaradások után. Ez a faktor különösen nagy kockázatokkal jár autoriter rezsimek esetén, hiszen ezen államokban általában egyfajta sérülékeny társadalmi szerződés adja az állami legitimitás alapját. Ennek értelmében a polgárok lemondanak saját politikai önrendelkezési jogaikról a viszonylagos biztonságért és jólétért cserébe. Amennyiben ez a törékeny egyensúly felborul, és az állam nem képes biztosítani a jólétet, a rezsim könnyen elveszítheti a legitimitását, és az így kialakult hatalmi vákuum agresszív nem állami szereplőket hozhat a felszínre.
Egy másik kifejezetten veszélyes faktor, hogy egyre több terület válik környezeti szempontból élhetetlenné. Ez többek között azért is fontos, mert ezen régiókban kevésbé érvényesül az államhatalom, valamint ezzel párhuzamosan a gazdasági élet is visszaesik, illetve felváltják azt az illegális haszonszerzés különböző fajtái.
Ez történt például a Száhel övezetben, miután az elsivatagosodás tönkretette a mezőgazdasági munkások megélhetését, amely relevanciát adott a Boko Haram tevékenységének. Ez a jelenség azonban nem korlátozódik a fejlődő országok területére. 2001-ben például az Egyesült Államok nyugati részén az állami hatóságok kénytelenek voltak korlátozni a farmok vízellátását a szárazság miatt, annak érdekében, hogy a Klamath-tó élővilága képes legyen azt átvészelni. Ez a farmerek fegyveres demonstrációjához vezetett, később pedig ehhez kapcsolódóan 3 férfi rasszista indíttatásból lövöldözni kezdett a bennszülött Klamath-törzs irodái közelében, ahol tiszta vízhez való jogokért küzdenek.
Hasonlóan fontos kockázati tényező, hogy a kormányok a környezeti hatások következtében kénytelenek lesznek energiaforrásokkal kapcsolatos korlátozásokat bevezetni. 2005 és 2018 között 41 országnak kellett legalább egy zavargással szembenéznie a megnövekedett üzemanyagkereslet miatt. Ezen felül jól példázzák a korlátozások hatásait a Thatcher-kormány ’80-as években bevezetett intézkedései az alacsony profitot produkáló szénbányák bezárásával kapcsolatban. A bányászok és a kormány közötti konfliktus odáig eszkalálódott, hogy egy bezárandó bánya mellett a tüntetők összecsaptak a rendőrökkel, amely számos sérülthöz vezetett.
On this day, 18 June 1984, the battle of Orgreave took place. The police showed the lengths they would go to to break the UK miners strike, with violent attacks, mass arrests and attempts to fabricate evidence and frame protestors. pic.twitter.com/QtZjaZhehP
— LGSM (@LGSMpride) June 18, 2020
Ezen felül a klímaváltozás hatásai a migráció felerősödéséhez is vezethetnek. Az élhetetlenné váló környezet emberek millióit kényszerítheti arra, hogy elhagyja korábbi lakóhelyét.
Tekintve, hogy ezidáig a világ vezető hatalmai nem alakítottak ki egységes, átfogó keretrendszert a klímamenekültek ügyében, elképzelhető, hogy a menekültek számának növekedése együtt fog járni az emberkereskedelem felerősödésével, amely szintén kedvez az agresszív nem állami szereplőknek: a rossz körülmények közül származó személyek sokkal inkább kitettek ezen szervezeteknek.
Az állami legitimitást szintén fenyegetik a globális felmelegedés okozta természeti katasztrófák, valamint az ezekkel járó igazságtalanságok. Tekintve, hogy az állam ilyen esetben segélyt, illetve helyreállítási forrásokat biztosít az érintett területeknek, az ezen támogatások elosztásában jelentkező aránytalanságok további társadalmi feszültségekhez vezethetnek. Ilyen volt példuál a 2014-es Haiyan-tájfun esete a Fülöp-szigeteken, amikor a helyreállítási tevékenység a gazdag rétegeknek kedvezett. Ezzel párhuzamosan
az állami támogatások elégtelenségei is az agresszív szereplők súlyát növelhetik, hiszen ezen rés betöltésével támogatókat és befolyást szerezhetnek a kilátástalan helyzetbe került közösségekben.
A hatodik kockázati tényező a klímaváltozás felelőseivel szembeni társadalmi düh kialakulása. Ezt példázza az 1990-es években a Föld Felszabadító Front (Earth Liberation Front) amerikai szervezet által elkövetett gyújtogatás egy vágóhídon, vagy a 2006 óta Nigerben működő a Niger-delta Egyenjogúsításáért Mozgalom (Movement for the Emancipation of the Niger Delta) támadásai az olaj- és gáz-infrastruktúra ellen.
Összefoglalva tehát a globális felmelegedés kockázatai számos aspektusból gyengítik az állami legitimitást, ami teret adhat az erőszakos nem állami szereplőknek. Mindez azonban megelőzhető, amennyiben a politikai döntéshozók tesznek a klímaváltozás lassításáért.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
