A technológia nemcsak a mindennapi élet egyik esszenciális komponense, hanem a haderő egyik meghatározó faktorává nőtte ki magát. Eltekintve attól, hogy a hadviselés korszerűsítése a digitalizáció nélkül nem mehet végbe, a radikális újítások nagymértékű veszélyforrást is jelentenek, melyre az országoknak fel kell készülniük a katasztrófák elkerülése érdekében – írja a Foreign Affairs.
A digitalizáció – mint korunk egyik legnagyobb vívmánya – elsősorban a mindennapi élet megkönnyítése érdekében született meg, ugyanakkor számos hátulütővel is rendelkezik: a mobiltelefonok révén nyomon követhető helyadatok nagymértékben sérthetik nemcsak a magánéletünket, hanem jogainkat is. Az adatokkal való visszaélés egyre nagyobb gyakorisággal történik, mindezek által pedig jogosan érezhetjük azt, hogy még az online térben sem vagyunk teljes biztonságban. Bár társadalmunk manapság már az élet minden szegletén jelen lévő digitalizációra támaszkodik, az pedig - minden árnyoldala mellett - folyamatos gazdasági növekedést produkál, valamint lehetővé teszi az információ minden eddiginél gyorsabb áramlását, ugyanakkor rendkívül sebezhetővé tesz minket a támadásokkal szemben.
A sebezhetőség leginkább háború idején észrevehető, hiszen a modern hadseregek – a többi között az amerikai haderő is – szinte minden téren a digitalizációra támaszkodik, legyen szó navigációról, a vezetésről és irányításról, vagy éppen a logisztikáról, amelyeket éppen komplex IT-rendszerek segítségével hajtanak végre.
A technológiai fejlődés egyébként még az 1970-es években érte el igazán a haderőt, valamint lett annak szerves része, amikor is a mikrochipeket precíziós csapásmérő fegyvereknél kezdték alkalmazni. Húsz évvel később, az internet – megalkotva az ún. „okosfegyvereket” – nagyban hozzájárult a haderő radikális átalakításához, valamint sikerének növeléséhez. Ezen innovációk egyébként már az 1990-1991-es Öböl-háborúban és az iraki háborúban is tetten érhetőek voltak amerikai részről.
Manapság a digitalizáció és a hadviselés nagymértékben összefonódott. Legyen szó az örmény-afgán konfliktusról, ahol már drónokat is alkalmaztak, vagy éppen a kínai kémprogramokról, amelyek az Államokat célozták meg, a kiberhadviselés mára már egyre nagyobb méreteket ölt a jelenleg is zajló konfliktusokban.
Ugyanakkor - eltekintve attól, mekkora előny is származik a haderő digitalizálásából - ugyanannyi veszélyt is rejteget magában, hiszen a digitális eszközök könnyen eltéríthetőek, a kibertámadások pedig akár időszakosan meg is béníthatják egy adott ország légvédelmét. Nem utolsó sorban pedig a nagymennyiségű, digitálisan tárolt és közvetített kényes információ döntő szerepet játszhat egy-egy konfliktusban.
A kockázatokra tekintettel az amerikai haderő esetén már régóta napirenden van a nagyobb ellenállás kiépítése: egyesek a hadsereg további fejlesztésében látják a megoldást, mások pedig a külföldi technológia – különös tekintettel a kínai – teljes körű eliminálására esküsznek, azonban Washington ezzel kapcsolatban még nem tett semmilyen komolyabb előrelépést.
A haderővel szemben viszont egy szektornál sikerült kiépíteni bizonyos szintű védelmet a szóban forgó támadásokkal szemben: a globális financiális szektor, amely teljes mértékben függ a digitalizációtól, ugyanakkor pedig reziliens is vele szemben, hiszen annak hiányában már rég összeomlott volna.
Manapság már a nagyhatalmak egyre nagyobb tőkét fektetnek haderejük korszerűsítésére. Mindemellett, ugyanakkora hangsúlyt kellene fektetniük az újonnan kifejlesztett rendszerek védelmére, valamint a digitális biztonság teljes körű garantálására is, amellyel még az olyan katasztrófák is – mint adott esetben egy nukleáris támadás – kivédhetővé válnak.
Szemlézte: Nyilas Sára
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
