Kyle Smith, a National Review szerzője az amerikai időközi választások alkalmából mond ítéletet a politikai élet állapotáról.
Szerinte Amerika távolról sem egy válság napjait éli. De akkor mi ad okot a baloldal feszültségére? Smith Hillary Clinton, a színész James Cromwell, a humorista Sarah Silverman és a neves közgazdász és szerző Paul Krugman szavait idézi, akik mind aggodalmukat fejezték ki a mostani politikai vezetés, és legfőképpen pedig Donald Trump személye miatt. Az MSNBC egyik tudósítója, Jonathan Alter pedig egyenesen attól fél, hogy a képviselőházi republikánus többség a demokrácia végét jelentheti majd.
Smith elismeri, érthető, hogy a demokraták és médiaszövetségeseik arról próbálták meggyőzni a szavazóikat, hogy az ország sorsa dől el a félidős választásokon, ahogy az is érthető, hogy Trump elnök és médiaszövetségesei arról próbálták meggyőzni jobboldalra húzó szavazóikat, hogy a Hondurasból menetelő, potenciálisan menedékkérő „horda” okot ad a fegyverek felhalmozására és lányaik féltésére is. Mindazonáltal, Smith szerint 2018 jórészt eseménytelen évként fog bevonulni a történelemkönyvekbe.
Néhány év múlva ez az ősz nagyrészt békésnek és virágzónak fog tűnni, ha mondjuk 2014 őszével hasonlítjuk össze – amikor is mindenki az ISIS és az ebola-vírus térnyerésétől rettegett, aztán gyorsan el is felejtette a közvélemény.
Smith szerint a gazdasági mutatók is egy pozitív korszak képét tárják elénk. A fogyasztók piacba vetett hite 18 éves rekordmagasságú. A munkanélküliség 49 éve nem volt ilyen alacsony. A részvénypiac is közel van a rekordmagassághoz. A GDP 13 éve nem növekedett ilyen gyorsan. A bűncselekmények száma, bár nem éri el a rekordalacsony szintet, leágazó tendenciában van. És bár az Afganisztánban vívott háborúban vesztésre áll Amerika, a harctéren életüket vesztő katonák száma is csökken. Sőt, még a terrorizmus is leáldozóban van.
A szerző azon a véleményen van, hogy a pittsburgh-i Élet fája zsinagógában elkövetett mészárlás nagy valószínűséggel nem lesz zsidók ellen elkövetett támadássorozatok katalizátora, mint ahogy a tavalyi charlottesville-i gyilkosság sem okozott fehér felsőbbrendűség nevében elkövetett támadássorozatot. Bár a zsinagógában történtek borzalmasak, nem egy országos méretű erőszakhullámra utalnak. A Trump-adminisztráció első évében 19 antiszemita támadást követtek el az Egyesült Államokban, ami 47%-kal kevesebb, mint az azt megelőző évben.
Smith szeretne párhuzamot vonni a pittsburgh-i merénylettel. Tavaly, halottak napján egy zöldkártyával rendelkező muszlim üzbég, Sayfullo Saipov 8 embert megölt és 11-et megsebesített azzal, hogy a World Trade Center előtt futó bicikliútra szándékosan felhajtott. A hír nem kapott nagy nyilvánosságot, és hamar el is lett felejtve. A New York Times riportja szerint a támadó „Allahu akbar!” felkiáltás mellett rántott fegyvernek tűnő tárgyakat. Smith felteszi a kérdést: ez az atrocitás nem azt mutatja, hogy Amerika válságban van? Nem bizonyítja azt, hogy újabb és szigorúbb intézkedéseket kell hoznia Amerikának a vallási alapon elkövetett terrortámadásokkal szemben?
Ha az összképet nézzünk, a világ dolgai jobban festenek most, mint az idealizált ’90-es években, amikor sokkal több és emberéletben is többet követelő terrortámadásokat követtek el az országban; gondoljunk csak az oklahomai robbantásra vagy az atlantai olimpiára.
Smith azt mondja, manapság az USA megszokott problémákkal kell, hogy szembenézzen. Ilyen az egészségügy magas költségei és a publikum hozzáférési lehetőségének kérdése, valamint a tömeges eladósodás. De mégis, mintha az elnök személyisége jelentené a legnagyobb problémát. Szerinte ennek a jelentősége nem veheti fel a versenyt például 2008-as gazdasági világválsággal vagy az iraki háborúval.
2018 valójában eseménytelen év volt, és ezzel szerinte titokban mindkét párt egyet ért. A republikánusok a képviselőház többségének esetén nem akarnak semmilyen nagyszabású törvénycsomagot átnyomni. A demokraták győzelem esetén pedig, a New York Times cikke szerint a kampánypénzek elosztásáról nyújt be majd törvényjavaslatot, amivel a párt finanszírozását akarják növelni. Ha tényleg olyan nagy probléma lenne, biztos ez az ügy lenne a legfontosabb? – teszi fel a kérdést Smith.
Szemlézte: Gyarmati Emese
