A sport gyakran a társadalmi és kulturális értékek bemutatásának színtere, ahol egy-egy cselekedet könnyen válik a közbeszéd tárgyává. Ez történt a Crystal Palace játékosával, Marc Guehivel is, aki egy, az LMBTQ+ mozgalmat támogató kampányhoz biztosított szivárványos kapitányi karszalagján személyes vallási üzenetet, a "Szeretem Jézust" feliratot jelenített meg a Newcastle United FC elleni meccsen.
A futball szabályai azonban egyértelműek: tilos vallási üzeneteket megjeleníteni a mérkőzés során viselt felszerelésen. Az FA, avagy az angol labdarúgó szövetség ugyanakkor úgy döntött, hogy az ügyben a hivatalos figyelmeztetés elegendő lesz, és nem indítanak fegyelmi eljárást az angol játékos ellen.
Érdemes megjegyezni, hogy a kampány részvételi lehetőséget biztosított a játékosoknak, nem pedig kötelezővé tette a szivárványos karszalag viselését. Ezt mutatja Sam Morsy (Ipswich Town egyiptomi származású játékosa) esete is, aki vallási meggyőződésére hivatkozva nem viselte a karszalagot. Azonban, az elmúlt évek alapján kijelenthető:
a mai világban, ha valaki nyíltan nem áll ki az LMBTQ+ mozgalom, vagy annak bármilyen kampánya mellett, arra a közvélemény automatikusan ellenségként tekint, mindegy milyen indoka volt a tartózkodásra.
Ebben az esetben Marc Guehinek Sam Morsy példáját kellett volna követnie, és érdekellentét ütközés végett inkább nem viselni a karszalagot. Valószínű azonban, hogy a Crystal Palace hátvédje döntésével inkább egy egyfajta kiállást szeretett volna tenni, nem pedig a háttérben megbújni. A meccs után nyilatkozott is, megvédve döntését, mondván, üzenete a "szeretet és befogadás igazsága" volt.
Az ezt követő mérkőzésen, amit a Crystal Palace éppen az Ipswich Town ellen játszott, Marc Guehi egy újabb felirattal rukkolt elő: "Jézus szeret téged" szavak szerepeltek a karszalagján. A "szeret" szót viszont ezúttal egy szívvel helyettesítette a csapatkapitány.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Guehi ismét nyilatkozott is: "azt hiszem, ez az üzenet nem káros semmilyen módon – ennyit tudok mondani erről. 100%-ban hiszek azokban a szavakban, amiket írtam. Az én hitem az én hitem, és egész életemben ki fogok állni mellette."
Az FA ezúttal sem indított fegyelmi eljárást az angol játékos ellen, annak ellenére, hogy már egyszer figyelmeztették őt a szabályokra.
Sokan ugyanakkor felháborodva fogadták a Crystal Palace csapatkapitányának lépését, ám még annál is többen kiálltak mellette.
Közéjük tartozott a csapat menedzsere, Oliver Glasner, aki védelmébe vette játékosának döntését, hangsúlyozva a tolerancia és tisztelet fontosságát: "Marc nagyon tisztelettudó mindenki iránt a klubban. A kampány üzenete a tolerancia, Marc maga is nagyon toleráns – minden rendben.”
A történetet hallva számtalan ember azon a véleményen van, hogy rendben, nem kötelező a karszalagot viselni, nem kötelező egyetérteni a kampány céljaival. Mégis, az ilyen esetekben néhányan akarva, akaratlanul is úgy érezhetik, hogy egyrészt a szivárványos kezdeményezés majdhogynem ugyanolyan, mintha egy vallást hirdetnénk. Másrészt, érdemes megemlíteni, hogy
az LMBTQ+ mozgalmak eredeti üzenete a feltétel nélküli elfogadás, befogadás lenne. Mégis, ezt lehet hirdetni, de az olyan ártalmatlan üzenetek, mint a “Szeretem Jézust” már dorgálást vonnak maguk után?
Azt megértem, hogy a provokatív üzeneteknek nem csak a sportokban, de tulajdonképpen az élet egyik színterén se kéne helyet kapniuk, de mégis hol bántó az, ha bárki kifejezi a saját vallása iránti szeretetét? Ez nem megy szembe az összes LMBTQ+ kampány eredeti üzenetével? Vagy a feltétel nélküli befogadás csak akkor érvényes, ha az a különböző nemű és szexualitású emberek helyzetének kedvez?
Adatok forrása: Brit kormányzat
Ahogy azt a diagram is mutatja, az angol társadalom többnyire elfogadó magatartást mutat a nem feltétlen a másik nemhez vonzódó, vagy magát nem nőként/férfiként identifikáló egyének (elsősorban családtagok) iránt. Tulajdonképpen ezzel nincs is semmilyen baj, mindenkinek joga van annak vallani magát, aminek szeretné, addig, amíg ezt törvényes keretek között teszi. Az embereknek, családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek pedig joguk van eldönteni, hogy hogy állnak a témához, a vallomáshoz. Ezzel sincsen semmi probléma, hiszen manapság a legtöbb országban engedélyezett a szabad véleménynyilvánítás.
A probléma igazán ott kezdődik, ha valakire megpróbálják ráerőltetni a különbségek elfogadását, a velük való egyetértést.
Ez már semmiképp sem nevezhető elfogadott viselkedésnek, hiszen bárkire bármit ráerőltetni, az ezzel járó viselkedés nem tartozik egy demokratikusan működő állam keretei közé.
Lehetséges, hogy a csapatkapitányoknak nem kötelező szivárványos karszalagot viselniük, hogy ők dönthetik el, részt szeretnének-e venni a kampányban vagy sem, de én azon véleményen vagyok, hogy ugyanúgy mint a vallási üzeneteknek, az LMBTQ+ mozgalomnak sincs semmi helye a sportokban. Azért nincs, mert sokan az eredeti céltól, a befogadás elérésétől eltérve inkább saját célokra használják a kampány adta lehetőségeket, és igyekeznek minden alkalmat kihasználni, hangsúlyozva, hogy igenis baj az, ha valaki nem áll ki az általuk képviseltek mellett. Ezáltal pedig újabb gyűlölködés várható egy olyan közösségen belül, ahol a sportért való rajongásnak kellene az egyetlen érzésnek lennie.
Szemlézte: Grizner Vivien
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
