A szigetországban sohasem eresztett igazán gyökeret a libertarianizmus, az emberek nagy többsége ezért elfogadja az állam kiterjedt fennhatóságát, így a „zéró Covid” stratégia szerinti szigorú lezárások fenntartását is. Az amerikaiak persze mindezt megbotránkozva figyelik – derül ki Arthur Chrenkoff City Journalban megjelent írásából.
Ausztrália népességarányos koronavírus-statisztikái szinte hihetetlennek tűnnek elsőre. A 25 milliós országban eddig alig több mint ötvenezer esetet regisztráltak, a halálozások száma pedig csak a napokban vált négy számjegyűvé (azaz 1 millió lakosra 40 haláleset jutott, míg például az Egyesült Államokban csaknem 2000). Az OECD-országok közül ennél csak a „kistestvér” Új-Zéland örvendhet kedvezőbb mortalitási aránynak.
A vírus féken tartásáért ugyanakkor komoly árat fizet az egykori brit gyarmat.
A földrajzi elhelyezkedést kihasználva a határokat továbbra is éberen őrzik, a be- és kiutazás szigorú feltételekhez kötött: engedélyt kell szerezni hozzá, a 14 napos karantént pedig semmiképpen nem lehet megúszni. A határzár ráadásul nem kizárólag külsőleg tapasztalható, hiszen az ország tartományai is éltek hasonló módszerekkel amellett, hogy egyéb kemény intézkedéseket is meghoztak – sorolja a magazin szerzője. Mint magyarázza, a görbe ellaposításának sikerén felbuzdulva ma már ún. „zéró Covid” stratégiát követi a szövetségi és valamennyi tartományi kormány. Ez azt jelenti, hogy
egy milliós nagyvárost vagy akár egy egész államot minimális esetszám-emelkedés mellett is aránytalannak tűnő korlátozásoknak vetnek alá.
Chrenkoff a legsúlyosabbak közül szemezgetett: Sydney egyes kerületeiben az éjszakai kijárási tilalom mellett maximum egy óra kinti edzést engedélyeznek; több közigazgatási egység területén a lakóhelytől számított 5 kilométeres sugárig lehet szabadon kimozdulni; az egészségügyi szakemberek arra bíztatják a lakosokat, hogy ne álljanak meg a szomszéddal sem beszélgetni kutyasétáltatás közben.
A legnagyobb port azonban mégis egy helyi önkormányzat kavarta azzal, hogy 15 menhelyi kutyát lövetett agyon, mondván a jószágokat begyűjtő önkéntesek az utazással terjeszthetik a vírust.
A szigorú intézkedések elleni pár száz, de legfeljebb pár ezer fős tüntetéseket a rendőrség (akár az erőszak-monopóliumával élve) feloszlatja – mint ahogy arról már tavaly ősszel is beszámoltunk.
Az angolszász országban folyó események kapcsán számos híres konzervatív véleményvezér fejezte ki nemtetszését. A nemrég hazánkban járó Tucker Carlson totalitarizmust kiáltott, Ben Shapiro szerint Ausztrália elveszítette kollektív tudatát, Jack Posobiec pedig költői túlzással azt állította, hogy ha az Egyesült Államok most megszállná szövetségesét, az ausztrálok felszabadítóként tekintenének rájuk. Ez utóbbi elképzelést mondjuk már néhányszor benézték az amerikaiak, s a City Journal szerzője szerint ez ebben az esetben sem lenne máshogy. Úgy tűnik ugyanis, hogy az ausztrálok többsége támogatja az intézkedéseket – legalábbis a különböző választásokon az azokat meghozó politikai erőket rendre újraválasztották eddig.
Ennek oka az lehet, hogy az ausztrál társadalomba közel sem gyűrűzött be olyan mértékben a libertariánus szellem, mint az amerikaiba. Az emberek igénylik a fokozott állami szerepvállalást, és kényelmesen érzik magukat a fennhatóság alatt.
A szigorú lezárások persze jelentős gazdasági nehézségeket okoznak, valamint az emberek mentális egészségét is próbára teszi a régóta fennálló helyzet – figyelmeztet Chrenkoff. A polgárok többsége viszont inkább úgy véli, hogy a világ más országaival ellentétben náluk nem tombolt olyan mértékben a járvány.
Szemlézte: Irlanda Balázs
