Blog

Az AfD bevándorlásellenes, euroszkeptikus listavezetővel készül az európai választásokra

A 2013-ban alapított Alternatíva Németországért (AfD) mára a német politika meghatározó erejévé nőtte ki magát: a közvéleménykutatások a második legerősebb pártként mérik, napjainkra pedig már nemcsak helyi, hanem tartományi szinten is kormányzó erővé emelkedett. Az AfD az európai parlamenti…

A 2013-ban alapított Alternatíva Németországért (AfD) mára a német politika meghatározó erejévé nőtte ki magát: a közvéleménykutatások a második legerősebb pártként mérik, napjainkra pedig már nemcsak helyi, hanem tartományi szinten is kormányzó erővé emelkedett. Az AfD az európai parlamenti választásokra állított listavezetője pedig nyilvánvalóvá tette, Európa más jobboldali mozgalmaival szemben szemben pártja nem fogja a folyamatos moderáció és tömegpártosodás útját követni.


Az elmúlt hónapokban az intenzíven bevándorlásellenes, gyakran szélsőjobboldalinak nevezett német párt, az Alternatíva Németországért (Afd) támogatottsága meredeken emelkedett; mára egészen a legerősebb ellenzéki párttá avanzsált, megelőzve a fennálló szövetségi kormánykoalíció valamennyi pártját.

A Politico folyamatosan frissülő adatai szerint az Afd 20%-kal követi a Fridrich Merz vezette Kereszténydemokrata Uniót (CDU; 27%), és 2%-kal magasabban mérik a szövetségi kormányt vezető Szociáldemokrata Pártnál (SPD; 18%). Az AfD támogatottsága különsen a posztszocialista keleti régiókba erős: június vége felé Türingiában meg is nyerte a tartományi választásokat.

A populista, euroszkeptikus jobboldal emelkedő támogatottsága persze nem véletlen annak tükrében, milyen feszült és zavaros időszakot élt át a német politika az elmúlt években. Hasonlóan a spanyol Vox-hoz,

az AfD az elmúlt évek minden komolyabb politikai gócpontját igyekezett a maga javára fordítani, kezdve a pandémia kormányzati kezelésétől az orosz-ukrán háború farvízén kibontakozó energiaválságig.

Most pedig, hogy a német gazdaság hanyatlása emelkedik fel a társadalmat foglalkoztató központi témaként, az AfD joggal remélhet további babérokat. A napokban a gazdasági miniszter, Robert Habeck is elismerte, hogy amennyiben Berlin nem vesz fel hitelt az energiapiac részleges államosítására, a német ipari termelés komoly válsághelyezbe juthat.

Az AfD további erősödését mi sem jelzi jobban, hogy már a CDU vezetése sem ódzkodik attól, hogy önkormányzati szinten összefogjon vele, egy olyan álláspontot követve, ami megint csak emlékeztet a spanyol konzervatív Néppárt a populista Vox-szal szembeni magatartására. Friedrich Merz nemrég jelentette be, hogy nem zárkózik el az AfD-vel való együttműködéstől a helyi fennhatóságokban, jelezve ugyanakkor, hogy a CDU még felülvizsgálhatja ezt a döntést.

Ugyanakkor más európai pártokkal szemben úgy tűnik, hogy az AfD nem mérséklődik azzal párhuzamosan, hogy támogatottsága növekszik

– ellenpéldaként megemlíthetnénk a francia Nemzeti Tömörülést (Rassemblement National) vagy a Giorgia Meloni vezette Olasz Testvériséget (Fraterni Italia).

A párt nemrég mutatta be listavezetőjét a közelgi európai választásokra. Maximilian Krahot a delegáltak mintegy kétharmada jelölte a listavezetői pozícióra, akinek személyében megerősítette – ahogy Krah maga közölte – hogy az Afd nem fogja mérsékelni magát annak érdekében, hogy szimpatikussá váljék a politikai középnek. Szándéka, hogy az Európai Unió által jelenleg képviselt politikai irányt belülről rengesse meg és az Európai Parlamentet a bevándorlókkal szembeni „erőddé” gyúrja. Noha Krah maga nem lépne ki az Unióból, nyilvánvalóvá tette, hogy „a bürokratikus szörnyeteg” gyökeres megváltoztatására készül. 

A Magdeburgban tartott konferencián a delegáltak arról is döntöttek, hogy az AfD hivatalosan is tagja lesz az euroszkeptikus, elitellenes pártokat tömörítő Identitás és Demokrácia (ID) pártcsalád frakciójának.

A konferenciával párhuzamosan Magdeburgban tüntettést tartottak, mivel sokan az AfD-t a német demokrácival szembeni támadásként könyvelik el. A Frankfurter Allgemeine Zeitung tájékoztatása szerint a szövetségi alkotmányvédelmi hivatal (Bundesamt für Verfassungsschutz) elnöke pedig úgy kommentálta a magdeburgi eseményeket, miszerint 

úgy tűnik, hogy a következő Európai Parlament AfD delegációjában sokan fogják képviseltetni magukat, akik a múltban szabad-demokratikus jogrenddel összeegyeztethetetlen elveket hangoztattak.”

Krah-hal szemben egyébként büntetőeljárás is indult: az Európai Ügyészség hamarosan szerződéshamisítással vádolhatja. Mitöbb, maga az AfD is alkotmányvédelmi viták tárgyát képezi. Egy júniusban készített tanulmány szerint, amit az Emberi Jogok Német Intézete (Deutsches Institut für Menschenrechte) jegyez, az Alkotmánybíróság akár be is tilthatná a pártot, hiszen az az „Alaptörvény által az emberi méltóság védelmében rögzített garanciák” felszámolását célozza meg.

Mindennek fényében megállapíthatjuk, hogy az AfD erősödése nagy változásokat ígér a német politika és pártrendszer jövőjére nézve; folyamatos önmérséklés hiányában azonban kétséges, hogy ez az erősödés hosszútávon fenntartható. Az ugyanakkor bizonyosnak látszik, hogy amennyiben a német és európai kormányzat irányelvei nem változnak, az euroatlanti integráció jövője egyre bizonytalanabbá válhat.

Szemlézte: Béndek Ábris

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon