Már az orosz-ukrán háború idején nyilvánvalóvá vált a demokrata és republikánus oldalnak egyaránt, hogy a jelenlegi amerikai haderőnek komoly hiányosságokkal kell megküzdenie, amely egy esetleges jövőbeli háború idején megnehezítené a dolgát. A hadsereg állapotát, illetve a jövőbeli kilátásokat Seth G. Jones, a Center for Strategic and International Studies International Security Program igazgatója elemzi a Foreign Affairs hasábjain.
Tavaly, a Center for Strategic and International Studies (CSIS) egy szimulációs játékot fejlesztett ki, melynek alapkoncepciója egy 2026-ban lejátszódó Tajvan-Kína háború volt, amely ún. „kétéltű invázióként” a partmenti szigetek bevételéből és légi offenzívából tevődne össze. A gyakorlat azonban rámutatott arra, hogy
az amerikai haderő felkészületlen egy esetleges jövőbeli fegyveres konfliktusra – például Kína ellen -, ez pedig számos ponton megnyilvánul.
Például, Amerika már egy nagyobb háború első heteiben kifogyna arzenáljából: a nagy hatósugarú, precíziós csapásmérő fegyverek kevesebb mint egy hétre elegendőek. Ez pedig jól tükrözi azt, hogy egy tényleges, akár egy hosszabb ideig elhúzódó fegyveres konfliktust az amerikai haderő nem bírna ki.
A szimulációban szereplő ellenfél, vagyis Kína, merőben más helyzetben van: Peking a fegyverek terén előnye van, az amerikai kormány becslése alapján pedig ötször nagyobb ütemben szerzi be a csúcstechnológiás fegyvereket. Mindezeken felül, egy tényleges Tajvan-Kína konfliktus esetén sem merülne fel komolyabb probléma, hiszen a harcok közvetlen a kínai ipari bázis közelében zajlanának. Amerika esetén ez a táv 7 000 mérföld, a nagy földrajzi távolság pedig nagyban megnehezítené helyzetét egy ilyen harc során.
Az amerikai haderőt nagyban befolyásolta a még tavaly kitört orosz-ukrán háború. A Congressional Research Service hivatalos adatai alapján
mindezidáig 32 milliárd dollárnyi katonai segítség áramlott Ukrajnába, a fegyverek pedig közvetlenül amerikai készletből érkeztek, amely ennek következtében megcsappant.
2022 februárja és 2023 márciusa között az Egyesült Államok 8500 Javelin páncéltörő rakétát, 1600 Stinger légvédelmi rakétát és 38 HIMARS ballisztikus rakétát küldött Ukrajnának. Az elküldött páncéltörőrakétákat Amerika hét év alatt állítja elő, a fokozott fegyverszállítások hatására pedig hosszú évekbe telhet az állomány feltöltése.
Az orosz-ukrán háború egy éve megmutatta, hogy a nagyhatalmak között vívott harcok főleg ipari jellegűek, hiszen a hadviselő felek katonai, humanitárius és pénzbeli támogatása rendkívüli ipari bázist igényel.
Egy ázsiai háború esetén az amerikai iparnak komoly kihívásokkal kellene szembenéznie. A CSIS szimulációs játéka több mint két tucat esetleges alternatívát forgatott le virtuálisan, melyek végére
az amerikai haderő a háború első három hetében kifogyott nagy hatósugarú precíziós rakétáiból, a hajók elleni rakétái pedig már hét nap után elfogytak volna.
A CSIS szimulációs játéka is rámutatott arra, hogy Amerikának el kell kezdenie a rakétagyártási folyamatok felgyorsítását, illetve ösztönöznie kell vállalatait a termelés fokozására. Azonban ez több aspektusból is kétséges, hiszen a legtöbb ilyen típusú vállalat csak többéves szerződések megkötése után kezdi el a rakétagyártást – a Védelmi Minisztérium viszont ilyen szerződéseket főleg a hajó- illetve repülőgyártás esetén köt. Mindezeken felül, számos fegyvergyártással foglalkozó vállalat csak kulcskomponensek előállításával foglalkozik, így azok egymásra támaszkodása elkerülhetetlen.
A nyersanyag kérdése sem elhanyagolandó. A Védelmi Minisztérium számos ritkaföldfémet – a többi között kobaltot, lítiumot és nikkelt – Kínától szerez be, amelyek elengedhetetlenek nemcsak a fegyvergyártás, de a szeparátorok, elektrolitok és anódok gyártásánál is, ebből kifolyólag pedig nagymértékben függ beszállítójától.
Jones szerint az egyedüli megoldást az jelenti, ha Amerika új ipari bázist alakít ki, amely elsősorban az elengedhetetlen fegyverek gyártására összpontosít, így pedig felvehetné a harcot Kínával és Oroszországgal egyaránt.
Fontos továbbá a gyártási kapacitás növelése is, amely révén az Egyesült Államok demonstrálni tudná, hogy szükség esetén fel tudja venni a versenyt e téren, valamint európai és ázsiai szövetségeseit is tudja támogatni.
Mindezeken felül a Védelmi Minisztériumnak kapcsolatait is ápolnia kell, valamint a baráti országokkal közös fegyvergyártást kezdeményezni, amely egyrészről a viszony elmélyítését segíti elő, illetve gazdasági hatásai is jelentősek az amerikai hadiipar szempontjából.
Jones kiemeli: a Pentagon idén már több próbálkozást is tett a hadsereg megerősítésére, amely elsősorban az előállítandó mennyiség növelésében, illetve az erre félretett anyagi segítségben nyilvánul meg. Ugyanakkor pedig hangsúlyozza: a kezdeti lépések ellenére – amelyek eddig szavak szintjén élnek – az amerikai ipari bázis még mindig erősen hiányos, nagymértékű változtatások nélkül pedig Amerika alulmaradhat egy esetleges, akár huzamosabb ideig tartó háborúban.
Szemlézte: Nyilas Sára
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
