Bár most a figyelem középpontjában a stratégiai Hormuzi-szoros és az iráni háború fejleményei állnak, a közel-keleti konfliktus sokkal tágabb és összetettebb maradt a valóságban. Izrael kapcsán most főképp a libanoni hadműveletek miatt hallani bármit, holott a Gázai övezet helyzete továbbra is rendezetlen maradt.
Az ENSZ, a Világbank és az Európai Unió nemrég tette közé az első részletes, átfogó riportját a gázai helyzetről. A jelentés rendkívül súlyos károkról számol be: míg a közvetlen károk mértékét 35 milliárd dollárosra becsüli, a gazdasági veszteségek 22 milliárd dollár körülire tehetők. A jelentés szerint összesen
71 milliárd dollárba kerülne 5 év alatt Gáza újjáépítése. Ehhez képest az ezzel megbízott Béketanács által februárban bejelentett 17 milliárd dollárnyi azonnali segély csak kis töredékét fedezhetné a károknak.
Mindössze nagyjából egy héttel az Irán elleni amerikai-izraeli támadás előtt jelentette be a Donald Trump elnök által életre hívott Béketanács, hogy első körben a tagországok 17 milliárd dollárnyi sürgősségi segélyt gyűjtöttek össze Gáza megsegítésére. Ebből 10 milliárd származik az Egyesült Államoktól, és csaknem 1-1 milliárd dollár az egyes Öböl-államoktól, mint az Emirátusok, Katar, Szaúd-Arábia és Kuvait, mely összesen 7 milliárd dollárnyi felajánlást tesz ki még 5 másik tagállam szerepvállalása mellett. A hírek alapján azonban ezeknek az összegeknek nagy része sem érkezett meg ténylegesen a tanácshoz.
Így lényegében az októberi tűzszünet óta nem sokat változott a helyzet Gázában. Mivel a Hamász azóta sem volt hajlandó letenni a fegyvert, az Izraeli hadsereg sem vonult ki az ellenőrzése alá vont területekről. Ez azt jelenti, hogy jelenleg az övezet területének nagyjából fele izraeli megszállás alatt van, a hadsereg lényegében egy ellenőrzött biztonsági ütköző-zónát alakított ki az izraeli határ mentén. A Gázai övezet másik fele pedig tulajdonképpen a Hamász és más palesztin szervezetek tagjainak uralma alatt áll. A több mint 2 milliós gázai lakosság megmaradt része is jobbára ebbe a zónába tömörült és jobb híján átmeneti sátortáborokban, belső menekültként él.
Az életkörülmények azonban közel sem ideálisak: a víz- és elektromos ellátás a háború előtt sem volt megfelelő az övezetben, a háború hatására pedig súlyos károkat szenvedett mindkét kritikus infrastruktúra,
melyek újjáépítése akár 7 milliárd dollárba is kerülhet összesen. A szennyvízhálózat elégtelen működése az egészségügyi szektor által elszenvedett károkkal komoly veszélynek teszi ki a lakosságot, jelenleg szinte bármikor járványok kitörése fenyegethet. Az egészségügyi rendszer leépülése azért is problémás, mivel a háború következtében több mint 41 ezer ember szorul folyamatos kezelésre vagy rehabilitációra a WHO és a Hamász egészségügyi szervezetei szerint, ez azonban a mostani szituációban számukra legfeljebb részlegesen biztosított. A jelentés szerint a kórházak kevesebb mint fele, és az alapellátási központok kevesebb mint 38%-a üzemel csak.
A közlekedési infrastruktúra szintén komoly károkat szenvedett, és a romok nagy résznek eltakarítása sem kezdődött meg, ugyanis nagyon nagy hiány van az ehhez szükséges eszközökből. Az izraeli hatóságok csak nagyon limitáltan engedik be az övezetbe a gépeket, amíg a Hamász nem teszi le a fegyvert, ugyanis korábban ezeket az alagúthálózatainak kiépítésére használta a fegyveres szervezet.
A Hamász azonban eddig nem nagyon tett lépéseket a fegyverletétel irányába.
Bár a szervezet elfogadta a 15 tagú palesztin technokrata bizottság létrehozását, amely átvenné az övezet igazgatását, a valóságban minden jel arra mutat, hogy az ellenőrzésük alatt maradt területen sikerült visszaépíteni a fennhatóságukat. Közben a tűzszüneti tárgyalások egyre kevesebb előrehaladást mutatnak a felek között. Míg a Hamász nem hajlandó lépéseket tenni a fegyverletétel irányába, Izrael folytatta a limitált, célzott alkalmi támadásait. A legutóbbi ilyen támadás során a Hamász főtárgyalójának, Khalil al-Hayyának a fia is az áldozatok között volt.
Ilyen körülmények között félő, hogy a háború kiújulhat. Bár az izraeli döntéshozókhoz közelállók szerint senki nem akar egy újabb háborút Izraelben, és a gázai lakosság is már a végsőkig vágyna a békére. A mostani patthelyzet ennek ellenére nehezen áthidalható. Ilyen körülmények között a Gázai övezet jövője rendkívül kétséges. A gondokat tetézi, hogy a nemzetközi figyelem az iráni háborúra és a libanoni helyzetre irányul. A szinte képtelen, nyomorúságos gázai helyzet másodlagossá vált, az olajárak emelkedése és a Perzsa-öböl eszkalációja kiszorította a politikailag megoldhatatlannak tetsző krízist.
A Béketanács által az övezet vezető képviselőjeként megbízott Nickolaj Mladenov szintén megerősítette, hogy a helyreállítási munkálatok megkezdése, illetve az e célból összegyűjtött támogatás folyósítása nem lehetséges addig, amíg nincs garantálva, hogy a háború nem fog kiújulni. Ez azonban aligha elképzelhető a Hamász demilitarizálása nélkül. A legfontosabb regionális donorok, az Öböl-országok ráadásul komolyan érintettek az iráni háborúban. Így az anyagi prioritásaik is megváltozhatnak, hátrébb sorolva Gáza újjáépítésének fontosságát.
Mindezek tükrében sajnos még nem látni a gázai lakosság szenvedésének a végét. A tarthatatlan humanitárius helyzet azonban a további radikalizáció melegágya lehet az amúgy is traumatizált fiatalok körében. Ez pedig sajnos a Hamászhoz hasonló terrorszervezeteknek kedvez, amelyek a saját embereiket is képesek egy újabb háborúba sodorni a saját ügyük érdekében, mindezt annak ellenére, hogy nyilvánvaló: a palesztin államiság terrorizmussal nem elérhető. Így képesek ugyan fájdalmat és károkat okozni Izraelnek, de azt is csak a saját népük elviselhetetlen szenvedése árán.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
