Bár az 1995-ös daytoni békemegállapodással lezárult a Jugoszlávia felbomlását követő véres, etnikai csoportok közötti háború a mai Bosznia-Hercegovina területén, az egyes nemzetiségek ellentétei nem, vagy alig enyhültek.
Az ország törékeny stabilitását biztosító politikai rendszert ráadásul ma újabb kihívások fenyegetik, mint például a nacionalizmus reneszánsza, vagy éppen a geopolitikai játszma következményei. A következőkben nemzetközi források alapján elemezzük a Nyugat-Balkán egyik legszínesebb országának politikai helyzetét.
In front of the FBiH Parliament in Sarajevo, there is a protest against the frontal assault on Bosnia’s democracy by @OHR_BiH who suspended the FBiH Constitution to disenfranchise the Bosniak voters & engineer the hardline Croat nationalist HDZ into power. pic.twitter.com/JRKLewPdKD
— Jakub Bielamowicz (@KubaBielamowicz) April 28, 2023
Április 28-án tüntetések szerveződtek Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban miután Christian Schmidt, az ENSZ Boszniáért felelős főképviselője bejelentette az alkotmány módosítását, hogy a hat hónapos választások utáni patthelyzetet követően végre kormány alakulhasson a Bosznia-Hercegovinai Föderáció entitásának területén. A politikai feszültségek azonban sokkal korábbra vezethetők vissza.
A jugoszláv háború egyik legvéresebb szakaszát az Ohio állambeli Dayton közelében aláírt békemegállapodás zárta le, amely a jugoszláv utódállamot két entitásra osztotta: a szinte tisztán boszniai szerbek lakta Republika Srpska-ra (magyarul Szerb Köztársaság, a továbbiakban RS), valamint a bosnyákok, illetve boszniai horvátok által lakott Bosznia-Hercegovinai Federációra. A három nép – és egyben három vallás, hiszen a szerbek ortodox hívők, a horvátok katolikusok, a bosnyákok pedig muszlimok – együttélését garantáló
törékeny béke önmagához hasonlóan törékeny politikai berendezkedést hozott, amelyet meghatározott a három etnikum egyenlősége.
Az ország működőképességének érdekében az ENSZ főképviselőt jelölt ki a boszniai ügyek rendezésére, amely pozíció kiemelt – úgynevezett bonni – jogkörökkel rendelkezik, ilyen például a választási törvény, vagy éppen az alkotmány módosításának jogosítványa. Katonai szempontból a megállapodást a NATO által delegált eleinte 60 ezer fős kontingens biztosította, amelynek feladatkörét 2004-ben az Európai Unió által biztosított erők vették át EUFOR néven.
Annak ellenére, hogy a két entitás gyakorlatilag minden szempontból önálló – például saját iskolarendszert, illetve rendfenntartó szerveket működtet – kialakításra került az ország egységét reprezentálni hivatott közös haderő. Bár ennek alulfinanszírozottsága meghatározó tényező, szimbolikus jelentősége megkérdőjelezhetetlen.
Ennek ellenére az RS vezetője, Milorad Dodik 2021 decemberében felvetette a szerb erők boszniai hadseregből való kivonásának lehetőségét.
Dodik lépése is azt támasztja alá, hogy a nacionalista hangok újra megerősödni látszanak Boszniában. Ahogy Kurt Bassuener és Toby Vogel, a Democratization Policy Council alapítói fogalmaztak a Foreign Affairs-ben:
mivel a Nyugat már nem volt képes a reformokat előmozdítani és a biztonságot garantálni, az etnonacionalista pártok vezetői léptek a helyébe, hogy betöltsék az űrt.
Mindeközben azonban nem csak a belső ellentétek feszítik szét a béke kereteit. SaraJane Rzegocki szerint például az ország alapvető problémája, hogy az etnikai alapon formálódó kormányok és entitások 1995 óta nem képesek elfogadni a multietnikus állam létezését, ez ellen pedig a nagyhatalmak árnyékában próbálnak fellépni.
Oroszország például lehetőségként tekint különösen a szerb etnonacionalizmus fellángolására, hiszen Bosznia destabilizációja nagyban megnehezítheti a geopolitikai Nyugat dolgát Ukrajnával kapcsolatban.
Mindezzel párhuzamosan pedig Kína hatalmas beruházásokkal vásárolja be magát a boszniai gazdaságba, amely – a többi között a tömeges elvándorlás következtében – folyamatos válsághelyzetben van.
A Christian Schmidt főképviselő által bevezetett alkotmánymódosítás, miszerint a miniszterelnök megválasztása csupán a törvényhozás alsó és felső házától függ, ezen törékeny együttélés kontextusában értelmezendő. A bosnyák, a horvát, valamint a civil pártok között fennálló koalíción repedések keletkeztek, és az április hatodikai végső határidőig sem sikerült miniszterelnökjelöltet állítani. Schmidt kezdeményezése erre jelenthetett volna rapid megoldást, azonban a bosnyák közösség szerint ez csorbítja az etnikumok közötti egyenlőség elvét.
Bosznia-Hercegovinát tehát – a csaknem 30 éve tartó béke ellenére is – etnikai feszültségek gyengítik, amelyeket nem csak a belső viszonyok, de a geopolitikai játszma alakító aktorainak versengése is erősít.
Felhasznált források:
’They have trickes us’: Protests erupt in Bosnia over ’discrimination’ by peace envoy
Kurt Bassuener, Toby Vogel: Bosnia’s Dangerous Path
Kurt Bassuener: Bosnia’s Last Best Hope
Dimitar Bechev: Hedging Its Bets: Serbia Between Russia and the EU
Tijana Cveticanin: Chinese Influence in Bosnia and Herzegovina
SaraJane Rzegocki: Is Bosnia a Time Bomb?
„Analysis: Reactions to the newly imposed Decisions of the High Representative”
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
