Évtizedekkel az iráni iszlám forradalom után az ottani emberek félelemben és elnyomás alatt élnek. Miközben az országukra mindenki ellenségként tekint, az iráni rezsim brutálisan megkínozza és bebörtönzi azon a polgárait, akik azért tüntetnek, hogy változás történjen országukban. A megélhetésükért keményen küzdő családoknak pedig tűrniük kell, hogy az államuk ahelyett, hogy őket támogatná, dollár milliárdokat költ tengerentúli erőszakos katonai beavatkozásokra.
Amikor a Hamasz vezetője, Mahmoud al-Zahar decemberben azzal dicsekedett, hogy az iráni kormány pénzéből 15,8 millió fontot adott neki, az országban élő emberek mélységesen felháborodtak. Míg egy évi iráni átlagbér mindössze 1500 font körül mozog, addig a rezsim az adófizetők pénzének 80 százalékát Izrael elleni fenyegetésekre és terrorizmusra költi. – számol be róla a Spectator újságírója, Jake Wallis Simons.
Annak ellenére, milyen körülmények között kell élniük, az iráni emberek mégis a régió legtoleránsabb polgárai.
Ugyan valódi iráni közvélemény-kutatásokat lehetetlen csinálni, az erre tett próbálkozások, pedig sokszor megbízhatatlanok, más módon adnak magukról jelzést az iráni emberek. A rezsim brutalitása miatt a nyugati médiában sokan azt hiszik, hogy a diktatúra alatt élő emberek is mind Izrael-ellenesek. Azonban röviddel azután, hogy az iráni atomprogram vezető atomtudósát, Mohsen Fakhrizadeh likvidálták - melyről blogunkon itt olvashattak korábban - Teherán közelében az iráni polgárok két transzparenssel is jelezték, hogy kiállnak Izrael mellett és örülnek, hogy végeztek a terroristával. Az egyik ilyen jelzés egy kézzel írt tábla melyen az állt, hogy „thank you Mossad” (Köszönöm Mosszad) a második pedig egy izraeli zászló volt.
Ezek a jelzések többet mutatnak, mint néhány bátor, öngyilkosságot is bevállaló aktivista Izrael melletti kiállása.
Az eset bemutatta, hogy az iráni állampolgárok közül sokan kiállnak Izrael mellett. Ha az iráni közösségi média bejegyzései között szétnézünk, támogató, ujjongó reakciókat lehet találni a szíriai iráni erők elleni izraeli támadásokra. Ha ellátogatnánk Irán főbb városaiba, azt láthatnánk, hogy ahol izraeli zászlókat festettek a talajra, hogy letapossák őket, sokan inkább kikerülik azokat.
Valamint, ha látnák milyen valójában egy Quds napi „gyűlölet karnevál”, mikor izraeli és amerikai zászlókat égetnek, azt gondolnánk, hogy sokkal kevésbé népszerűek ezek a demonstrációk, mint ahogyan a média beállítja azokat.
A hetekben egy iráni dzsúdó bajnok, Saeid Mollaei – aki inkább száműzetésbe vonult, minthogy izraeliekkel kelljen versenyeznie – részt vett egy tel-avivi tornán, ahol egy izraeli dzsúdó bajnok, Sagi Muki barátjának nevezte az iráni bajnokot. Mollaei az egyike azoknak a konzervatív iráni atlétáknak, akik arra használták hivatásukat, hogy elmeneküljenek és nyilvánosan szembeszálljanak az Ajatollahokkal. Ezt azonban most már nem csak a fiatalabb generáció teszi meg.
Az 1979-es iszlám forradalom után az átlagos irániakra erőteljesen hatottak az akkori uralkodók Izrael és nyugatellenes kampányai. Mára azonban ez megváltozott. Sokan amellett, hogy az iráni rezsim ellen harcolnak, Izrael és a cionizmus mellett is kiállnak. A 2019. novemberében az eredetileg magas üzemanyag árak miatt elindult iráni tüntetés valójában a diktatúra és az elnyomás elleni demonstráció is volt. Egy izraeli aktivista, Hananya Naftali videóiban kiállt az iráni emberek mellett és rendszeresen kifejezi Izrael támogatását az iráni emberek felé. Hananya videóját itt lehet megtekinteni.
A tüntetések azonban folyamatossá váltak az országban, és talán azért nem tudták még elüldözni a rezsimet, mert nem szerveződött meg egy erős ellenzék, amely az Ajatollahot leválthatná – véli a The Spectator szerzője.
A vezetés azonban felkészült egy lehetséges népfelkelésre. A hatóságok folyamatosan készültségben vannak, az állami felügyelet pedig abszurd módon kiterjedtté vált. A cikk írója Jake Wallis Simons egy izraeli forrásból értesült arról, hogy azért képes Izrael olyan sikeres módon kémekkel dolgozni az országban, mert az Iráni rezsim azzal van elfoglalva, hogy saját állampolgárjait megfigyelje. Simons izraeli forrásai alapján arról is beszámolt arról is, hogy egy izraeli tisztviselő az iráni rezsim elleni akciója előtt a következőket állította:
Irán egy gyönyörű ország, gyönyörű emberekkel. Mindig szemünk előtt kell tartanunk, hogy míg magunkat meg kell védenünk, nekik sem szabad ártanunk.
Arról, hogyan tartja alapelvének az izraeli hadsereg, hogy csak önvédelemből támadjon, a blogunkon található nemrégiben megjelent cikkünkben olvashatnak.
A cikk írója végül felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzetközi közösség nem engedheti meg magának, hogy az iráni emberekről alkotott képet is beszennyezze az elnyomó rezsim. Ahogy Izrael is kifejezi szeretetét és tiszteletét az iráni emberek felé, úgy nekünk is támogatnunk kell őket. Simons a következő üzenettel zárja írását: „Irán: szeretünk, tisztelünk és veled együtt várunk rád. El fog jönni egy nap a béke.”
Szemlézte: Morvay Sáron
