Németországban több hónapnyi várakozás után a célegyenesbe érkeztek a német koalíciós tárgyalások a CDU-CSU szövetség és a szociáldemokraták között. Azzal pedig, hogy az SPD a pénzügyminisztériumot is magáénak tudhatja, a balközép párt új lendületet kaphat a következő parlamenti ciklus során.
Múlt szerdán véget értek a német koalíciós tárgyalások, melyek legfontosabb eredménye, hogy valószínűleg a szociáldemokrata Olaf Scholz, Hamburg polgármestere lesz az ország következő pénzügyminisztere. Az engedmény komoly hátrányt jelenthet Angela Merkel számára a következő választási ciklus során – írja véleménycikkében Leonyid Berzsidszkij, a Bloomberg rovatvezetője.
Az SPD számára nagy győzelmet jelent a Merkel vezette kereszténydemokraták és a bajor Keresztényszociális Unióval kötött megállapodás. Berzsidszkij szerint a tárgyalások szólhattak volna az ország egészségügyéről vagy a német munkavállalók helyzetéről, ehelyett viszont olyan aspektusok határozták meg, amelyek sokkal fontosabbnak tűnhetnek a koalíció baloldali pártja számára: a minisztériumi portfóliók elosztásáról.
A tárgyalások eredményeképp a szocdemek kapták a német kormány három legfontosabb minisztériumát: a külügyi, a pénzügyi és a munkaügyi tárcát. Hogy mennyire kedvezőtlen az alku Merkelék számára, legjobban Olav Gutting CDU-képviselő mondatai jelzik: „legalább a kancellári hivatalt megtartottuk”.
A szerző felhívja a figyelmet, hogy a pénzügyminisztériumi pozíció nagy tiszteletnek örvend a német választók körében, így a tárca vezetése óriási lehetőség a párt számára, hogy bizonyítson. A párt üzletbarát szárnyához tartozó Scholz pedig alaposan ismeri a német pénzügyi és gazdasági helyzetet. Ő írta az SPD választási programjának adópolitikával foglalkozó részét és együtt dolgozott Wolfgang Schäuble korábbi pénzügyminiszterrel az országot érintő pénzügyi reformtervezetek ügyében.
Berzsidszkij szerint Scholz esélyt adhat az SPD számára, hogy kimásszon a múlt októberi történelmi vereség okozta helyzetéből. Scholz egyik korábbi tanulmánya ambiciózus jövőt vázol az SPD számára és konkrét intézkedéseket javasol a pártnak, hogyan javítson a német társadalom helyzetén és hogyan védje meg a német munkásokat az automatizáció által okozott kihívásokkal szemben. A szerző szerint a hamburgi polgármester segítségével az SPD képes lehet arra, hogy egyszerre működjön hatékony koalíciós partnerként és maradjon hű politikai nézeteihez. Nem beszélve arról, hogy Scholz lehet az SPD következő vezetője Martin Schulz távozása után, ami tovább erősítheti a szociáldemokrata pozíciókat.
Ugyan Scholz mérsékelt baloldali nézeteket vall a német gazdaságról, Németország partnerei ugyanarra a kemény érdekérvényesítő hozzáállásra számíthatnak majd, mint Schäuble pénzügyminisztersége idején.
Elődjéhez híven Scholz valószínűleg csak akkor kockáztatja a német adófizetők pénzét európai kérdésekben, ha azokhoz komoly politikai eredmények társulhatnak. Nem számít, mennyire támogatja majd Emmanuel Macron a szélesebb körű európai integrációt, Németország nem fog hirtelen nagyobb szerepet vállalni a déli uniós tagállamok korábban felhalmozott adósságaiban. És ha Scholz erre egy kicsit is hajlana, Schäuble házelnökként ettől egyébként is visszatartaná – írja a szerző.
Berzsidszkij megjegyzi, hogy Merkel utoljára Peer Steinbrück személyében dolgozott együtt szociáldemokrata pénzügyminiszterrel, ez pedig 2009-ben hatalmas visszaesést eredményezett az SPD számára. Az SPD népszerűsége csak akkor nőhet, ha minisztereik függetlenek maradnak a Merkel-kormánytól és nem a kancellár aratja majd le az esetleges szociáldemokrata sikerek miatti babérokat. Ez viszont a CDU számára jelenthet majd hátrányt, ugyanis Merkel biztosan nem indul újra a kancellári pozícióért, utódjelölt pedig nincs a láthatáron. „Olyan mintha Merkel azt akarná, hogy az SPD nyerjen, miután ő elhagyja majd a kormányrudat” – zárja publicisztikáját a szerző.
A cikk a Bloomberg oldalán jelent meg.
Szemlézte: Istrate Dominik
