„A helyi jelleg ellenére sok megfigyelő tekintette Ukrajna október 25-én tartott polgármesteri és önkormányzati választásait az ország geopolitikai irányultságáról szóló népszavazásnak” − írja Dennis Solyts a Foreign Policy hasábjain megjelent véleménycikkében.
A szerző szerint az ukrán választók kifejezték véleményüket a regnáló elnökről, Volodimir Zelenszkijről és annak pártjáról. Soltys megállapítási szerint Zelenszkijnek a 2019-es győzelme után két fontos dolgot kellet megtennie. Az egyik ilyen fontos tennivaló a korrupció visszaszorítása volt, míg a másik a Moszkva elleni határozott kiállás megfogalmazása.
Az első kérdéskörben jól teljesített a frissen megválasztott korábbi humorista. Az új ukrán parlament tagjainak a nyolcvan százaléka új képviselőkből állt. A gyorsan megalakult többségi kormányzat több fontosabb korrupcióellenes törvényt is elfogadott. Ezek közé tartozik például az immunitást módosító törvény, ami megfosztja a parlament tagjainak a védettségét a polgári perekben.
Soltys azt is sikerként értelmezi, hogy az elnök ezidáig nem keveredett korrupciós botrányokba (ami ritkaság szerinte az ukrán elnököknél). Hiányosságként említi meg azonban az igazságszolgáltatási rendszer reformjának az elmaradását.
A második nagy téma a Moszkvával ápolt viszony. Zelenszkij politikája igen kétértelmű a szerző szerint. Kezdetben erős retorikával és kiállással hirdette Ukrajna védelmét, de az utóbbi időben egy békülékenyebb hangnemet ütött meg s a szerző szerint engedményeket tett Oroszország felé. Ilyen engedmény volt, hogy a donbaszi front három szakaszán is hátrább húzódott az ukrán hadsereg, de anélkül, hogy ugyanezt az oroszok vagy a szeparatisták is megtették volna.
Ezen engedmények negatívan befolyásolták az elnök népszerűségét a nyugatbarát lakosság körében. A lépések miatt nem csak belföldön, hanem külföldön is kritikával illették. A brit titkosszolgálat, az MI6 vezetője szerint Kijevből folyamatosan titkos információkat szivárogtatnak ki idegen hatalmaknak. „A tényleges védelmi kérdésekben azonban Zelenszkij rekordja legalább elfogadható.” Többek között erősítette Törökországgal a hadügyi együttműködést, aminek következtében Ankara egy dróngyárat épített Ukrajnában. Emellett francia, brit és amerikai hadihajókat is vásárolt az ukrán haditengerészet számára.
A szerző szerint e hintapolitika kezdetben kifizetődő volt Zelenszkij számára, egészen a legutóbbi helyi választásokig. Ekkor ugyanis egy csapdában találta magát. Az egyik oldalon ott állt vele szemben az Ellenzéki Platform – Az Életért (Opposition Platform — For Life - OPFL) nevű párt, míg a másik oldalon pedig a korábbi elnök, Petro Porosenko és szövetségesei. Az OPFL a korábbi oroszbarát elnök Viktor Janukovics elnök Régiók Pártjából alakult.
„E két tábor között Zelenszkijnek kevés mozgástere maradt középen. Ez épp akkor történt, amikor az oroszbarát oligarchák, megelégelve az elnök korrupcióellenes erőfeszítéseit, elkezdték felhasználni a televíziós műsorszolgáltatásban uralkodó pozícióikat, hogy leértékeljék őt.” A szerző szerint Zelenszkij legjobb taktikája az volt, hogy próbálta elválasztani egymástól a helyi politikát és ügyeket a geopolitikától és a külügyi kérdésektől.
Az ukrán helyi választásokon inkább a helyi és a kijevi kormányzat bel-és szocialis politikája vizsgázik, nem a külügyi kérdések a mérvadóak. Egy augusztusi közvéleménykutatás is ezt mutatta: „55 százalék fontos kritériumként értékelte a jelölt őszinteségét az őszi helyi választások előtt”.
A szavazáson végül mindössze a lakosság 37 százaléka vett részt, 10 százalékkal kevesebben, mint 2015-ben. Ez a szerző szerint azt jelentette, hogy az állampolgárok nem voltak a változtatásban (politikai szempontból) motiváltak. Mind az OPFL és mind Poroshenko Európai Szolidaráts nevű pártja megerősödött, de a szerző ezt annak tudja be, hogy Zelenszkij pártjának legtöbb indulója relatíve új résztvevő volt az ukrán politikában és nem voltak eléggé ismertek.
A legtöbb nagyvárosban pártállástól függetlenül a regnáló polgármestereket választották újra. Kijevben egy erősen oroszellenes és nacionalista városi tanács jött létre, megszerezve a szavazatok 63 százalékát. Nem meglepően az ország keleti részein szerepelt legjobban az oroszbarát OPFL.
A szerző szerint e választás több dologra is rávilágított. Az egyik, hogy az OPFL és annak szavazótábora nem tűnt el, továbbra is számolni kell velük. A másik, hogy a Porosenko által elindított politikai decentralizáció pozitív eredményeket hozott. Ez alapján az ukrán helyi választások egyre fontosabbak lesznek. A decentralizáció jelentősen növelte a helyi költségvetéseket, valamint javította az infrastruktúrát is: a választók végre úgy látják, hogy igenis számít a szavazatuk.
„Ahogy Alexis de Tocqueville egykor megjegyezte, a demokrácia lehetővé teszi az emberek számára, hogy kijavítsák hibáikat. Összességében az ukrán demokrácia kielégítő tanulási folyamatban van” − zárja cikkét a Foreign Policy szerzője.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
