Miután Donald Trump korábbi amerikai elnök kilépett az Iránnal kötött atomalkuból, az érkező Biden-adminisztráció egyik fő prioritásként tűzte ki, hogy újabb megegyezést hozzon létre a közel-keleti országgal annak nukleáris programjáról és az USA által bevezetett szankciók megszüntetéséről. A november 29-én elkezdődött tárgyalások eddig nem hoztak eredményt, azonban nem tarthatnak a végtelenségig. Irán ugyanis november 30-án minden eddiginél modernebb urándúsító centrifugákkal bővítette atomprogramját, amelyek néhány hónapon belül kritikus mennyiségű használható hasadóanyagot tudnak létrehozni. Így,
ha a tárgyalások nem hoznak sikert hamarosan, okafogyottá válhatnak, hiszen Irán az eredménytől függetlenül rendelkezni fog a vágyott mennyiségű anyaggal egy atombomba létrehozásához.
Ha a váratlanul beköszöntő határidő nem lett volna elég, Izrael a hír hallatán elkezdett nyomást gyakorolni a Biden-adminisztrációra, hogy szigorúbb gazdasági szankciókkal fenyegessen, vagy az atomprogram totális visszafordítását követelje. A tény, hogy az Ebrahim Raiszi elnök által vezetett iráni kormány a korábbinál keményvonalasabb, a perzsa oldalról is megmerevíti a tárgyalási pozíciókat. Nem utolsósorban nemrégiben, január 2-án volt Qászem Szolejmáni tábornok, az Iráni Forradalmi Gárda parancsnoka megölésének az évfordulója, amelyet, mint ismert, az amerikai fegyveres erők követtek el Bagdadban. Ebből az alkalomból magasrangú iráni tisztségviselők és maga az elnök is bosszúval is fenyegette meg az Egyesült Államokat a tábornok haláláért.
2 years ago, I lost a friend, Iran a hero & the world a champion in fighting terrorism.
— Javad Zarif (@JZarif) January 1, 2022
To those in denial, Trump's true colors were on full display only a year later in US Capitol.
The world needs brave fighters like #Soleimani—not coward warmongers like Trump, Netanyahu & Co. pic.twitter.com/gXrizN1VL7
Irán néhány engedményt is tett azonban a tárgyalások fenntartása érdekében, például megengedte bizonyos biztonsági kamerafelvételek megtekintését a Nemzetközi Atomenergiaügynökség munkatársainak. Az oroszok, akik a két fél között a közvetítő szerepét töltik be, arra is felhívták a figyelmet, hogy az esetlegesen kritikus mennyiségű hasadóanyag létrejötte sem kell, hogy a tárgyalás végét jelentse, hiszen onnan még
hosszú az út az igazi nukleáris robbanófejig, így van értelme az iráni atomprogramról tárgyalni továbbra is.
Mindeközben Iránnak is komoly érdekei fűződnek a megegyezéshez. Az esetleges határozatlan idejű, minden eddiginél szigorúbb szankciók, amelyek a tárgyalások csődjét követnék, továbbra is stagnálásban tartanák az iráni gazdaságot, a kitörés reménye nélkül. Ez hosszú távon roppant módon meggyengítené a perzsa ország stratégiai pozícióit a Közel-Keleten. A nemzetközi elszigeteltségnek már most vannak hátrányos következményei ilyen szempontból: Azerbajdzsán egy erősebb, komoly ütőkártyákkal rendelkező Iránnal szemben nem merne izraeli hírszerző-bázisoknak helyet adni Irán szárazföldi határainak közvetlen közelében, ahogy most teszi. Az amerikaiak lehetőségei is korlátozottak:
elemzők szerint nem lenne olyan egyszerű Irán nukleáris létesítményeit kiiktatni, ha stratégiai légicsapásra kerülne a sor,
hiszen a széttagoltság miatt akár száznál is több célpontról lehet szó. Ezenkívül Irán nem feltétlenül jelentene katasztrofális veszélyt a világbékére egy atombombával: végtére is Észak-Korea sem pusztította el a világot, pedig a távol-keleti ország bizonyítottan rendelkezik ilyen atomfejjel és a célba juttatásra képes eszközökkel is.
Izraeli vadászbombázók légi utántöltés közben. A kis ország akár saját erejéből, amerikai közreműködés nélkül is képes lehet elérni légierejével a messzi Iránt, ha a politikai akarat megvan hozzá.
Utóbbi állítás persze megkérdőjelezhető: az érthető, hogy Irán nem akarna nukleáris háborúba keveredni az USA-val, de akár Izraellel sem, azonban
óriási stratégiai potenciált szerezne, amely érdekérvényesítésben nagyon sokat jelentene számára.
Így az USA kevésbé a direkt atomháború-veszélyt, mint a Közel-Kelet hatalmi viszonyainak felborulását kívánja elhárítani. Ezzel együtt azonban nem valószínű, hogy a Csendes-Óceán felé orientálódó Észak-Amerika újabb terhet akarna vállalni éppen most a Közel-Keleten, így a tárgyalási hajlandóság annak ellenére megvan benne, hogy alábecsülné Irán atomprogramjának jelentőségét. Az egyenletben Izrael szerepe jelenthet instabilitást, hiszen Jeruzsálem egyáltalán nem akar egy hatalmában ennyire megnőtt Teheránnal együtt élni a térségben. Így csak remélni lehet, hogy a racionalitás győz, és Iránnal végül valóban létrejön egy komoly, mindenkinek megfelelő atomalku.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
