Az elmúlt hónapokban számos kínai magasrangú tisztviselőt távolítottak el a pozíciójából, ideértve például a rakétaosztag parancsnokát vagy éppen a védelmi minisztert. A Felszabadító Hadsereg már a megalakulását követően is nagy autonómiával rendelkezett a meglehetősen centralizált kínai állami struktúrában, amely az 1980-as években tetőzött. Bár Hszi 2012-es hatalomra kerülését követően igyekezte megregulázni a haderőt, a jelenlegi helyzet mégis azt mutatja, hogy az elnök újfent rákényszerül a kontroll megerősítésére. Joel Wuthnow, a National Defense University Nemzeti Stratégiai Tanulmányok Intézetének szenior kutatója a Foreign Affairs hasábjain elemezte a Kínai Népi Felszabadító Hadseregben végbemenő folyamatokat, valamint ezek Hszi hatalmára gyakorolt implikációit.
A nyugati médiában eltűnésként aposztrofált személyi változások 2023 augusztusában kezdődtek, miután a kínai haderő rakétaosztagának parancsnokát, valamint az azt felügyelő politikai biztost is leváltották, helyükre a korábban alacsonyabb pozíciókat betöltő személyi állomány helyett a haditengerészetnél, valamint a légierőnél szerepet kapó személyek kerültek. Wuthnow információi szerint már ekkor felröppentek egyes haderőn belüli korrupcióról, valamint visszaélésekről szóló pletykák. Ezeket a későbbiekben a védelmi miniszter, valamint a katonai bíróság vezetőjének hirtelen felfüggesztése is megerősítette.
Annak ellenére, hogy a korrupcióellenes kampány, valamint a politikai ellenfelek eltávolítása már 2012 óta elsődleges sarokpontja Hszi rendszerének, a mostani személyi változások különös figyelmet igényelnek, főképp azért, mert rendkívül magasrangú tisztviselők az érintettek. A rakétaosztag parancsnoka például felelős az interkontinentális ballisztikus rakétákért, a katonai bíróság vezetője a haderőt kontrolláló belső szerv legfontosabb pozícióját töltötte be, a védelmi miniszter pedig egyike azon hat egyenruhásnak, akik részt vesznek a Központi Katonai Bizottság ülésein.
Ennek értelmében tehát a katonai bürokrácia talán legfontosabb tisztviselőit váltották le az elmúlt hónapokban, annak ellenére, hogy személyüket korábban a haderővel kapcsolatban kifejezetten jártas Hszi személyesen hagyta jóvá.
Ennek tudatában felmerül a kérdés, hogy az elnök valójában mennyire képes kontroll alatt tartani a haderőt?
Annak ellenére, hogy Hszi Csin-ping 2012 óta stabilizálta saját dominanciáját a Központi Katonai Bizottságban, Wuthnow szerint a haderő továbbra is autonóm intézménynek tekinthető, amely felett nem érvényesül a nyugati demokráciákban jellemző társadalmi kontroll. Ezt az állapotot a Felszabadító Hadsereg fokozatosan érte el: míg Mao idejében számos magasrangú tiszt politikai pozícióval is rendelkezett, Teng Hsziao-ping az erről való lemondásért cserébe még nagyobb autonómiát garantált. Az alku következtében a Hadseregben elharapódzott a korrupció.
Hszi hatalomra kerülésével újra megerősödni látszott a hadsereg feletti kontroll: az elnök gutiani beszédében erősítette meg a párt katonai erő feletti kontrollját, amit egy, az egész haderőt átfogó átszervezés követett.
Annak ellenére, hogy ez komoly változásokkal járt – például kétharmadról 50%-ra csökkent a politikailag befolyásos szárazföldi erők aránya – Hszi nem szegte meg a Teng által kötött alkut. Annak érdekében, hogy a Hadsereg elitjét megnyerje, és stabilizálja hatalmát, az elnök előléptetést és kedvező nyugdíjazást biztosított az átszervezések által érintett tiszteknek. A reform egyúttal forrásnövekedéssel is járt: Wuthnow információi szerint a katonai költségvetés 106 milliárd dollárról 230 milliárdra növekedett, amelyet többnyire beszerzésekre fordíthattak.
Ennek fényében a rakétaosztag élén állóknak, valamint a védelmi miniszternek is volt lehetősége arra, hogy saját javára fordítsa a többletforrásokat.
Következtetésképpen tehát az eltűnéseket mindenképpen a kínai civil-katonai kapcsolatok figyelembevételével kell értelmezni. A magasrangú tisztviselők leváltása kapcsán felmerül a kérdés, hogy a korrupció milyen mélyen van beágyazódva a haderőbe, ez pedig Hszi számára a jelenlegi gazdasági helyzetben kifejezetten égető probléma. Ezen felül azok a hiányosságok, amelyekre a mostani személycserék során nem derült fény, a jövőben nagyban befolyásolhatják a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg képességeit. Wuthnow szerint tehát lehetséges, hogy „amíg az Egyesült Államok a kínaiak agressziótól való elrettentése miatt aggódik, addig az azt akadályozó tényező sokkal inkább Kínában keresendő.”
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
