Mike Bloomberg fején találta a szöget, amikor a demokrata vitán megjegyezte: „Milyen csodás ország ez, ahol a legismertebb szocialista egy milliomos, akinek három háza is van” – írja Michael Brendan Dougherty a National Review cikkében.
Sanders a milliomosozó retorikát már elhagyta, és helyette már csak milliárdosokat emleget beszédében: Sanders millióit látva az amerikai rendszer teljes átalakítása sem tűnik éppen szükségesnek. Néhány konzervatív írás azonban hajlamos a témában az olvasók félrevezetésére.
Sanders vermonti háza tíz évvel ezelőtt 400 ezer dollárért került a tulajdonába. Az egyszobás lakása Washingtonban, amire szenátori hivatás miatt van szüksége, körülbelül 750 ezer dollár értékű lehet. A washingtoni átlaghoz képest ez az összeg nem sokkal helyezkedik el a közép árkategória fölött. Arról nem is beszélve, hogy a két rezidencia együttesen jóval a szenátori átlag alatt van.
Egyedül Sanders harmadik birtoka, a 2016-ban megvásárolt vermonti nyaralója az, ami magasabbra teszi az átlagnál. Viszont a ház vételéhez hozzájárult felesége is, és Sanders könyve bevételét is a birtok megvásárlására fordította.
Figyelembe véve, hogy egy-két évet leszámítva Sanders négy évtizede húzza az igát, és több mint 30 éve a szövetségi intézményekben dolgozik, a tulajdona és megszerzett milliói máris kevésbé vonhatók kérdőre.
Hasonló hivatásban foglalkoztatottak sokan invesztálnak a piacon, és gyanúsan pontos időzítéssel jókora befektetési sikereket érnek el. A Sanders-házaspár ezzel ellentétben jól kereső állásban dolgozott hosszú évekig, és szerény életet élt megkérdőjelezhető befektetések nélkül.
Sanders egész életében hosszú távú biztonságra cserélte a rövid távú kényelmet, és megfontolt pénzügyi döntéseket hozott. Ebből a szempontból tehát nem nevezhető álszentnek Sanders politikai üzenete. Azonban, hasonló okokból, az amerikai gazdasági modell teljes felforgatása is szükségtelennek tűnik – egy utópikus álom csupán, amelyet Sanders kerget, valós politikai cél helyett.
Szemlézte: Buzási Ramóna
