A beszélgetés a nyugati társadalom – különösen Európa – cseppet sem reményteli jövőjét járta körbe, melynek okai között szerepel a csökkenő népesség, illetve a részt vevők rámutattak a közel-keleti és afrikai migrációs folyamatok tendenciáira és annak hatásaira. Tóth I. János beszélgetőpartnere Molnár Balázs, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért stratégiai és koordinációs elnökhelyettese, valamint Dezső Tamás, a Migrációkutató Intézet igazgatója, a Batthyány Lajos Alapítvány kuratóriumi elnöke volt. Az eseményt Pócza István, a Batthyány Lajos alapítvány programvezetője moderálta.
A rendezvény első részében Tóth I. János prezentációban mutatta be Demográfiai tél című könyvét. Beköszöntött a demográfiai tél, vagyis tartósan fennáll a természetes fogyás, amikor a halálozási számok meghaladják a születési számokat. Számos adattal illusztrálta előadását, az európai országok mellett a világ népesség-trendjeiről is hallhattak a megjelent vendégek. Az egyik legmegdöbbentőbb statisztikai adat:
az 1,37 százalékos termékenységi ráta mellett Európa lakossága 47 év alatt a felére csökken, tehát a 735 milliós kontinens 312 millió fős lesz.
Jelenleg két demográfiai folyamat figyelhető meg globálisan: az egyik a fejlődő, a másik a modernizált, fejlett világban.
A fejlődő világban jelenleg dinamikus a népességnövekedés, míg a modernizáltabb társadalmakban erős népességcsökkenés jellemző. A modernizációnak kettős a hatása: az átlagéletkor növekedése és a termékenység csökkenése. Az első hatás tudatos, mivel az általános egészségügyi állapot javulásával és a tudomány fejlődésével együtt jár az átlagéletkor növekedése. A második viszont nem direkt módon következett be. A világra vonatkoztatott termékenységi ráta jelenleg 2 százalékon áll, amely csökkenő népességet jelent. (A népesség reprodukciója 2,1 százalékos termékenységi ráta mellett érhető el.)
Tóth I. János a népességcsökkenés szempontjából három csoportot jelölt meg. Az első a Kelet-Ázsiában lassan sorvadó országoké, ahol a csökkenés nincs nagy hatással a társadalomra. A második a gyors sorvadás útján haladó kelet-európai államok, a harmadik pedig a kulturális összeomlás, amely a nyugat-európai államokat érinti.
Az előadó szerint a világban jelenleg kulturális háború zajlik az antinatalisták (születésellenes) és a pronatalista (születéspárti) erők között,
melyet lehet értelmezni a globalisták és a szuverenisták küzdelmeként is. A pronatalista felfogás a tézis, az antinatalista pedig az antitézis, a szintézis pedig a 2,1 százalékos termékenységű rátát elérő tradicionális modernizáció. Kérdés az, melyik oldal nyeri meg az ideológiai küzdelmet, ennek következményeként milyen irányba fog haladni világunk.
Az előadás utáni diskurzusban Molnár Balázs rávilágított arra, hogy az Európai Unióban már nincs olyan tagállam, ahol növekedne a népesség, Nyugat- és Észak-Európában a bevándorlásban látják a megoldást. A probléma nem magával a bevándorlással van, hanem azzal, hogy teljesen más kultúrközegből érkeznek a migránsok. Aggasztó, hogy a nyugati-európai társadalmakban ma már minden harmadik vagy negyedik gyermek bevándorló hátterű, és döntő többségük nem európai országból vándorolt el. Rámutatott, hogy az EU világgazdaságban betöltött szerepe tovább fog zsugorodni, mivel a bevándorolt tömegek nem képesek innovációt teremteni a nyugati társadalmakban.
2017-ben az EU a világgazdaságból kivett százalékos aránya 17% volt, a mostani számok 10% körül mozognak, amióta Nagy-Britannia is elhagyta közösséget. A magyarországi családpolitikát tartaná követendő példának Európa többi országa számára.
Dezső Tamás szomorú jövőről beszélt. A közel-keleti országok jelenlegi 700-800 milliós lélekszáma 2050-re az előrejelzések szerint eléri az 1,2 milliárdot.
Úgy fogalmazott, hogy egy európányi muszlimmal leszünk majd többen. A fiatal átlagéletkor, a vízkészlethiány, valamint a munkanélküliség továbbra is tömeges migrációra fogja sarkallni a lakosságot, és nemcsak a Közel-Keletről, de Afrikából is jelentős mennyiségű bevándorlóra kell számítani. Európára hárul ennek a megoldása, de a jelenlegi körülmények arra utalnak, nem lesz képes mindezt kezelni. Az Európába beáramló muszlim közösségre nincs hatással a nyugati dekadencia, a muszlim kultúra önmagában konzerválja a további demográfiai növekedést, így az integrációt sem lehet végrehajtani. 
Pócza István azt kérdést vetette fel, hogyan lehet a demográfiai és migrációs folyamatokat összebékíteni a modernizációval. Tóth I. János erre jó példának látja a fejlett és gazdag Izraelt, ahol a termékenységi ráta 3,1. Ennek magyarázta, hogy Izrael a végsőkig harcol saját államáért, valamint az ortodox zsidóság tradicionalista felfogása is lehetővé teszi a kedvező születési számot.
Molnár Balázs a magyar családpolitika oldaláról közelítette meg a kérdést, ugyanis
az elmúlt tíz évben számos családbarát intézkedés miatt a termékenységi arányszám növekedésnek indult idehaza.
Hangsúlyozta, hogy európai viszonylatban is meg kell meghonosítani ezeket az ösztönzőket.
Dezső Tamás szerint a modernizációnak van realitása a muszlim világban, ugyanis jelenleg a globális tőkepiacnak, a multinacionális cégeknek érdeke, hogy a majdani bevándorlók egyben fogyasztókká is váljanak.
Dezső Tamás szerint óriási fegyvertény, hogy a muszlim világban a nők sokkal előbb vállalnak gyermeket, mint Európában, és nagyon jó iránynak tartja az itthon zajló családpolitikai intézkedéseket, melyeket a nyugati társadalmaknak is implementálnia kellene.
Írta: Tombor Levente
