Justin Trudeau a kanadai parlament nevében is bocsánatot kért, miután az alsóház elnöke, Anthony Rota a Képviselőházba invitálta Jaroszlav Hunkát, aki a második világháború alatt az SS 14. Waffen Grenadier hadosztályában szolgált. Az eset óriási felháborodást keltett, hiszen a náci katonai egység zsidó és lengyel civilek meggyilkolásáért is felelős.
Szeptember 22-én pénteken, Volodimir Zelenszkij látogatásának alkalmával, Anthony Rota, a kanadai alsóház elnöke büszkén mutatta be a képviselőknek az „ukrán és kanadai hős” Jaroszlav Hunkát, aki a második világháború ideje alatt „Ukrajna függetlenségéért küzdött az oroszok ellen és még most 98 évesen is támogatja az [ukrán] csapatokat.” Rota ünnepélyes hangvételű beszédére - pártállástól függetlenül - az összes kanadai képviselő felállt, hogy tapssal és hangos ovációval tisztelegjen az ukrán veterán előtt.
Úgy tűnik, hogy a jelenlevők közül senki sem tudta, hogy Jaroszlav Hunka egy olyan katonai egységben szolgált, amely a náci Németország céljainak alárendelve működött. Az SS 14. Waffen Grenadier hadosztályának katonájaként Hunka számos zsidó és lengyel ember haláláért felelős, mindenesetre az ukrán elnök látogatásának napján készült felvételeken jól látható, hogy a náci kollaboráns szemérmetlenül elfogadta a hősöknek járó tiszteletadást, sőt mi több el is érzékenyült.
A túlfűtött ukránbarát hangulatnak a különböző zsidó és emberi jogi szervezetek vetettek véget, miután felhívták a tudatlan kanadai politikusok figyelmét arra, hogy ki is igazából Jaroszlav Hunka. Ahogyan Michael Mostyn, a B’nai Brith Canada vezérigazgatója fogalmazott:
Nem engedhetjük meg magunknak a történelem tisztára mosását.”
A zsidó emberi jogi szervezet képviselője arra is felhívta a figyelmet, hogy a második világháborúban „kanadai katonák harcoltak és haltak meg azért, hogy megszabadítsák a világot a náci brutalitás gonoszságától.”
Jaroszlav Hunka éljenzése valóban összeegyeztethetetlen az ország második világháborús szerepvállalásával és értékeivel. Ahogyan erről a CNN is beszámolt, a házelnök, Anthony Rota először elnézést kért, majd lemondott tisztségéről. A botrányos esemény miatt Justin Trudeau, kanadai miniszterelnök is bocsánatkérésre kényszerült. Mint, mondta:
ez egy olyan tévedés, amely rendkívül kínos helyzetbe hozta a parlamentet és Kanadát.”
Trudeau a bocsánatkérés közben amiatt aggodalmaskodott, hogyan használja fel az orosz propagandagépezet a Jaroszlav Hunka körüli botrányt Ukrajna befeketítésére.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője „felháborítónak” nevezte az esetet. Véleménye szerint „sok nyugati ország, köztük Kanada is felnevelt egy olyan fiatal generációt, amely nem tudja, hogy a második világháború alatt mi történt vagy, hogy ki kivel harcolt, ezen felül semmit sem tudnak a fasizmus veszélyéről”.
Az egész történet egyetlen pozitívumának az nevezhető, hogy a kanadai politikusok a félreértést követően viszonylag gyorsan elnézést kértek és kifejezték a zsidóság felé való megbecsülésüket. A náci kollaboráns ukrán veterán miatt kitört botránynak azonban több tanulsága is van. Egyrészt
láthatjuk, milyen kellemetlen helyzetekhez vezet az ideológiavezérelt politizálás. Kínos volt figyelni a felvételeket, melyeken a képviselők a kanadaiakra jellemző naiv elfogadással éljenezik Hunkát.
Hogyan lehetséges, hogy a házelnöknek és a körülötte lévő stábnak sem jutott eszébe kellőképpen átvilágítani ezt a személyt?
Megdöbbentő az is, hogy az egyébként képzett, többdiplomás kanadai politikusok milyen kevés történelmi ismerettel rendelkeznek Ukrajnáról és általában a második világháborúról. Anthony Rota az ukrán veterán bemutatása előtt közvetlenül ugyan megemlékezett Winston Churchillről, ám úgy tűnik, hogy nem igazán tudta pontosan, mi történt Ukrajnában a második világháború alatt.
A keleti fronton 1941 és 1945 között megvívott háború alapvetően nem a kis köztes-európai államok szuverenitásának megőrzéséért vagy szabadságának kivívásáért folyt és nem nevezhető a jó és gonosz küzdelmének, tekintettel arra, hogy két embertelen birodalom a nemzetiszocialista Németország és a Szovjetunió feszült egymásnak.
Hasonlóképpen az orosz-ukrán háború sem egyszerűsíthető le a jó és a rossz küzdelmévé, sokkal inkább két szuperhatalom, az Egyesült Államok és Oroszország proxy háborúja ez, ahol a kis államoknak/középhatalmaknak nem osztanak lapot. Dmitrij Peszkov vádjaival minden bizonnyal nem sokan törődnének, ha csupán a fiatalok nem ismernék a történelmet, de sajnos a felelőségteljes pozícióban lévő döntéshozók sem ismerik azt.
Szemlézte: Zámbori Jonatán
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
