Az amerikai egyetemeket immár teljesen ellehetetlenítő palesztinpárti tüntetések egyre antiszemitább megnyilvánulásai a helyzet rendezését sürgetik, amelynek érdekében már a rendőrséget is bevonták. Az anticionista, Izrael-ellenes tüntetők azonban nem csak a hallgatók között adnak okot az aggodalomra: a novemberi választásokra készülő demokraták körében eluralkodott a bizonytalanság az Izraellel kapcsolatos állásfoglalás tekintetében, amely lassan az amerikai politika egyik legmegosztóbb témája.
Az elmúlt héten az Egyesült Államokban az egész nemzetre kiterjedő, példátlan palesztinpárti tüntetéshullám bontakozott ki az egyetemeken, amely következményeként legalább 45 felsőoktatási intézményben több mint 2300 embert tartóztattak le, közöttük hallgatókat és dolgozókat egyaránt. Az április 18-a óta tartó megmozdulások keretében a tüntetők sátortáborokat húztak fel a campusokon és komplett épületrészeket foglaltak el, ezzel olyan mértékben ellehetetlenítve az oktatók munkáját és a hallgatói életet, hogy több egyetemnek néhány héttel a szemeszter vége előtt távoktatásra kellett átállnia. Ezen kívül a következő hetekben esedékes diplomaosztókat is el kellett halasztani, sőt van, ahol az egész eseményt is lemondták.
A rendőri összecsapásba torkollott tüntetések azonban nem csak az egyetemi élet teljes ellehetetlenítése miatt keltettek erős visszhangot.
A palesztinpárti, többnyire progresszív baloldali tüntetők nyíltan Izrael-ellenes, szélsőséges, korábban csak palesztin terroristák által használt megnyilatkozásai adják ugyanis a tüntetések alapszlogenjeit,
úgymint a „Globalizáljuk az Intifádát” és a „Folyótól a tengerig”. Ez az amerikai egyetemeken korábban példa nélküli antiszemita légkört eredményezett és haladéktalanul felvetette a zsidó származású hallgatók hatékony védelmének és képviseletének a kérdését: többen közülük ugyanis közvetlen verbális fenyegetésről és kifejezetten antiszemita megnyilvánulásokról számoltak be.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az egyetemi tüntetések kiindulópontja a new york-i Columbia Egyetem (NYCU) volt, ahol egyébként a diákok aktivizmusának jelentős hagyománya van. A tüntetők eredetileg azt követelték, hogy az egyetem vonja vissza azokat a pénzügyi forrásokat és befektetéseket, amelyek izraeli, vagy Izraellel együttműködő cégekhez köthetők, valamint az izraeli intézményekkel való akadémiai kapcsolatainak megszüntetését is követelték. Ezek ugyanakkor hatalmas bevételkieséssel járnának, azonban nem csak ez az oka annak, hogy a legtöbb esetben mindeddig nem sikerült megállapodni a hallgatókkal. A korábbi hasonló diákkövetelésekkel szemben ugyanis
az izraeli-palesztin konfliktus az egyetemen belül is számos hallgatót közelről és személyesen érint, a tüntetések szélsőséges retorikája és jellege pedig mindezt még tovább fokozta.
A zsidó hallgatók védelme kapcsán a Képviselőház oktatási bizottsága több meghallgatást tartott, amelyek a Harvard és a Pennsylvaniai egyetem elnökeinek lemondásához vezettek, és fokozott nyomást helyeztek a NYCU elnökére, aki a diákokkal való sikertelen tárgyalást követően végül a rendőrséghez fordult a tüntetések beszüntetésének érdekében. A hatóságok bevonása azonban országszerte még további egyetemeken eredményezett sátorozó tüntetéseket, ahol a hallgatók azzal érvelnek, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jogukat veszélyezteti a megmozdulások rendőri felszámolása.
Az alapvetően demokrata szavazóként számon tartott progresszív fiatalok Izraellel szemben fellépő követelései az egyetemek vezetősége mellett azonban a Demokrata Párt számára is jelentős kihívást jelentenek.
A novemberi elnökválasztásra készülő, Izrael mellett továbbra is elkötelezett Biden elnök kampányát rendszeresen palesztinpárti tüntetők zavarják meg. Az elszánt, felfüggesztéssel, kirúgással és akár börtönnel szembenéző, radikális diákok nemcsak az egyetemeken belül hoztak mély megosztottságot, hanem Izrael kapcsán az amerikai társadalmon belül is egy új, egyre jelentősebb törésvonal megjelenéséről beszélhetünk.
A hagyományosan Izrael-barát Egyesült Államokban a legutóbbi közvéleménykutatások szerint országos szinten még mindig erősebb az Izrael melletti szimpátia a palesztinokkal szemben. Azonban, csak a demokrata szavazók körében ez a felállás már megfordult 49-38%-os arányban. Ez alapján a republikánus és a demokrata szavazók álláspontja Izrael kapcsán szélsőségesen különbözik egymástól és hasonló eredményt mutat a fiatal generáció összehasonlítva az idősebbekkel. A demokrata elnökjelölt
Joe Biden tehát egy összességében Izrael-barát ország vezetését szeretné újra megnyerni egy immár inkább Izraellel szemben palesztinpárti demokrata táborral a háta mögött,
a kutatások alapján pedig joggal várható, hogy ez a tendencia a jövőben tovább erősödik. A demokrata vezetőkre váró kihívás, hogy ez a változást egyáltalán hogyan egyeztethető össze az Egyesült Államok külpolitikai érdekeivel és hagyományos, történelmi múltú zsidóbarát értékeivel. Sokkal közelebbi kérdés azonban, hogy hatással lehet-e a demokraták egyre erősebb Izrael-ellenessége a diáktüntetések árnyékában a novemberi elnökválasztásra.
Forrás: Gallup
A palesztinpárti tüntető diákok rendkívül erős vádakat fogalmaznak meg Biden elnökkel szemben, de kétségkívül nem a republikánus Donald Trump lenne az, akit szeretnének helyette. A diáktüntetések radikalizmusa pedig a Demokrata Párt jelentős anyagi támogatóit is megosztja, akik közül többen nem szeretnének pénzügyileg hozzájárulni olyan mozgalomhoz, amely a többi között elvitatja a Hamász felelősségét az október 7-i események kapcsán. A michigan-i „nem elkötelezett” mozgalom jól mutatja, hogy a meghiúsult tűzszünetek hatására egyre forróbb közel-keleti helyzet valóban képes mélyen megosztani a demokratákat. Ha novemberig nem következik be fordulat, az Izrael-ellenes fiatal szavazók esetleges elvesztése a kulcsfontosságú csatatérállamokban veszélyeztetheti Biden győzelmét.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
