Hollandia sötét alvilágáról és a napokban elkövetett újságírói gyilkossági kísérletről értekezik Ben Coates a Politicio európai kiadásának a hasábjain.
Mind Amszterdamot, mind Hollandiát de nyugodtan mondhatjuk, hogy egész Európát sokkolta az, hogy egy oknyomozó újságírót a nyílt utcán támadtak meg és lőttek fejbe egy olyan városban, amelyik az egyik legliberálisabbnak számít az egész kontinensen, de akár az egész világon. A szerző szerint ez különösen igaz, ha ránézünk az utóbbi évek holland statisztikáira, amelyek szerint egyre kevesebb az elítélt az országban.
A fegyveres támadás áldozata Peter R. de Vries, a németalföldi állam leghíresebb oknyomozó riportere. Az utóbbi években főleg az országban tevékenykedő arab klánokról készített anyagokat, gyakran a rendőrséggel együttműködve. Halálos fenyegetéseket korábban is kapott már, de ezzel nem volt egyedül.
A rendfenntartó szervek és a helyi médiumok szerint az utóbbi években egyre több fenyegetés és inzultus éri a sajtó munkatársait Hollandiában.
2020-ban az egy évvel korábbihoz képest megháromszorozódott az újságírók ellen elkövetett támadások száma. Az egyik legnagyobb online újság, a NOS például szándékosan leszedte a cég autóiról a logójukat, mert túl sokszor támadták, vagy rongálták meg azokat. A lap egyik vezető szerkesztője szerint a negatív változás nagyon gyorsan és nagyon hirtelen történt. Természetesen a helyiek szerint ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy 2015 óta több tízezer illegális bevándorló érkezett az országba egy teljesen más kultúrkörből.
Visszatérve de Vries-hez. A rendőrség szerint az újságírót a legutóbbi nyomozása miatt támadták meg, amelynek keretein belül egy drogterjesztő hálózat után nyomozott. Ez pedig rámutat az ország egyik legégetőbb problémájára. Hollandiában jó pár évtizede bevett gyakorlat, hogy hiába illegális például a fű fogyasztása és termesztése, a rendőrség szemet huny e felett. Ez a klasszikus élni és élni hagyni elv évekig remekül működött, hisz az amszterdami „coffee shop”-okban a helyi holland termelők szolgálták ki a hazai fogyasztókat. De ahogy beindult az úgynevezett helyi drogturizmus és ahogy megnőtt a kereslet, az alvilág is megjelent. A különböző maffiakörök fokozatosan szorították ki a „kiskereskedőket” és vették át a hatalmat a termeléstől egészen a szétterítésig. A fű mellett fokozatosan jelentek meg a keményebb drogok is és egyre több pénzmosodaként szolgáló „coffe shop” is megnyílt.
A holland újságok e korszakot a helyi drogbárók aranykorának tartották.
A kormány és a helyi rendőrség próbált lépéseket tenni a probléma megfékezése érdekében, de sikertelenül. És természetesen a klánok sem ültek ölbe tett kézzel. A területüket fokozatosan próbálták kiterjeszteni, ami miatt előbb-utóbb konfliktusba keveredtek más rivális alvilági szervezetekkel. A klánháborúk az utóbbi években egyre intenzívebbek lettek. Az amszterdami rendőrfőnök szerint egyszerűen nincs elég emberük és idejük, hogy a kisebb bűnügyekkel foglalkozzanak, mert minden erejüket leköti az alvilág megfékezése.
A rendőrök, ha nem a drogbárók ellen harcolnak, akkor a terrorizmus vagy radikalizáció megfékezésén dolgoznak.
A cikk szerint, ha egy turista Hollandiában felcsap egy újságot, nem arra a szalagcímre számít, hogy újabb kézigránátos támadást hajtottak végre. Pedig ez gyakoribb, mint gondolnánk. A helyi RTL szerint volt olyan 4 hónap 2019-ben, amikor 23 gránátos incidens történt.
Sajnálatos módon nem de Vries az első áldozat a klánok harcában, és nagy valószínűleg nem is az utolsó. 2016-ban egy bűnügyi bloggert gyilkoltak meg, mert nyilvánosságra hozott bizonyos ügyeket. 2019-ben egy kétgyermekes családapát lőttek agyon a saját felesége előtt, mert az ügyvédként kiállt a drogbárók ellen. Alig két hónappal később pedig csak csodának határos módon menekült meg egy kollégája egy hasonló támadástól.
Az esetek és a de Vries ellen elkövetett kísérlet egyre nagyobb sajtóvisszhangot kap, amit már a helyi liberális politikai elit sem söpörhet könnyen a szőnyeg alá. A holland király egyenesen a jogállam elleni támadásnak nevezte a történteket.
A cikk szerint a nagy holland tolerancia és befogadás mögötti effajta sötét folt csak erősödni és növekedni fog az elkövetkező években. Természetesen mindez nem szerepel az EU éves jogállamisági jelentésében, nem kerül vallatópadra Hollandia a LIBE bizottság előtt, és nem hoz létre Rutte ellen rögtönítélő bíróságot az Európai Parlament. E „megtisztelő” szerep továbbra is megmaradt a „renitens” közép-európai tagállamok számára.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
