Noha az Egyesült Államokban a páratlan években fontos, szövetségi szintű választás híján nem izzik a kampányszezon, a néhány államban ekkor esedékes szavazások tanulságos előjelként és erőfelmérőként szolgálhatnak – főleg akkor, amikor a mostanihoz hasonló meglepetések születnek. A Republikánus Párt ugyanis jócskán felülteljesített a november elején New Jersey és Virginia államokban megrendezett választásokon. Utóbbiban az esélyesebbnek tartott demokrata kormányzót győzte le a republikánus Glenn Youngkin, emellett pedig az állami törvényhozás alsóházában is sikerült minimum kiegyenlíteni az erőviszonyokat (a cikk írásakor a 100 fős Küldöttek Házában 50 hely már biztosan a GOP-é, 46 kerületben demokrata jelölt győzött, a maradék négyben pedig még nem hirdettek végleges eredményt).
A Republikánus Párt tehát minden idén kiírt versenyben nyereséget könyvelhetett el a nagy jelentőséggel bíró (13 elektori szavazattal rendelkező) államban, amely a Washington Post és számos más sajtóorgánum szerint emiatt ismét billegőnek tekinthető.
Az utóbbi idők tendenciája azt mutatta, hogy Virginia stabil kék bázissá vált, ahol a demokrata elnökjelöltek könnyedén söpörhetik be a 13 elektori szavazatot, mint ahogyan azt Joe Biden is tette egy éve, amikor szinte kereken 10 százalékponttal múlta felül Donald Trumpot.
Az államon belüli politikai fordulat azonban arra enged következtetni, hogy ez a trend megtörhet, és ismét ki-ki meccseket vívhat egymással a két nagy párt a szövetségi választásokon. Az első erőpróba egy év múlva lesz, amikor is a Washington D.C.-be küldött képviselőkről dönt majd a nép.
A republikánusok eksztázisát egy New Jersey-ben elért hasonló siker szöktette volna teljesen az egekbe, hiszen az USA legsűrűbben lakott államában még erősebb a demokrata szavazói bázis. Az ottani kormányzóválasztáson a virginiaihoz képest is esélyesebbnek tartották a liberális jelöltet, akit végül republikánus kihívója mégis megizzasztott. A törvényhozásban sem sikerült megfordítani az erőviszonyokat, habár plusz mandátumokat itt is képes volt szerezni a GOP. Ezek közül minden kétségét kizáróan a 3. választókerületben induló Edward Durr győzelme volt a legelképesztőbb, amelyre a nemzeti közvélemény is felkapta a fejét.
A politikai életben teljesen zöldfülűnek számító kamionsofőr ugyanis – egy alig pár ezer dollárba kerülő kampány után – azt a Stephen Sweeney-t mozdította el hivatalából, aki 12 éven keresztül volt az állami szenátus elnöke – adta hírül a Politico.
A bombameglepetés okairól és a levonható következtetésekről rengeteget lehetne beszélni. Brigid Harrison politikatudományi professzor állítása szerint az eredményben az állami és szövetségi szintű demokrata kormányzattal (beleérte tehát Phil Murphy kormányzót és Joe Biden elnököt is) szembeni általános ellenérzés mindenképp szerepet játszott – közölte szavait az Associated Press. Sokan mások – így maga Durr is – abban látják a siker kulcsát, hogy a fuvaros a hétköznapiságával jó érzékkel tapintott rá a hozzá hasonló kékgalléros réteg igényeire, illetve az aktuális vezetéssel szembeni panaszaira, sérelmeire.
Az újdonsült republikánus szenátor nem rejtette véka alá azt sem, hogy Donald Trump támogatója,
habár erre már az establishment-ellenességgel és fiskális konzervatív elképzelésekkel átszőtt kampányából is lehetett következtetni. Youngkin szintén éles retorikával állt bele a demokraták különböző intézkedéseibe, gondolhatunk például a Virginiában igen nagy port kavaró kritikai fajelmélet tantervbe helyezésére vagy a rendőrség forrásmegvonására, amely kérdésekben még a Demokrata Párt mérsékelt és progresszív szárnya is megosztott. A kormányzó ugyanakkor arra is ügyelt, hogy elhatárolja magát Trumptól, s a volt elnöktől teljesen független kampányt folytasson.
Több hírportál – például az Axios és a National Interest – szerzője is arra a következtetésre jutott a választások után, hogy
a Republikánus Párt számára nyerő formula lehet a „Trump light”,
azaz a volt elnök kommunikációs stratégiájának és taktikáinak finomabb köntösbe bújtatása. A mérsékelt szavazók által sem támogatott intézkedések vehemens támadása, az ellenfél ilyen-olyan kisiklásainak meglovaglása ugyanis látszik, hogy eredményes, ha mindeközben az adott politikus kellő figyelmet fordít arra, hogy kommunikációja minden esetben kimért és racionális legyen.
Szemlézte: Irlanda Balázs
