Míg a világ az iráni háborúra figyel, egy kicsivel keletebbre, Afganisztán és Pakisztán határán is forróra fordult a helyzet és a mostani körülmények közepette egy elhúzódó fegyveres konfliktus lehetősége sem zárható ki.
Mindössze néhány nappal azt megelőzően, hogy az Egyesült Államok és Izrael megindította a támadását az iráni Iszlám Köztársaság ellen, február végén kölcsönös támadássorozatra került sor Afganisztán és Pakisztán között. Később Pakisztán védelmi minisztere, Khawaja Asif “nyílt háború”-nak nevezte a frissen kirobbant konfliktust, amely a tavaly októberben a két ország között megkötött tűzszünet óta a legjelentősebb eszkalációs esemény.
Az afgán-pakisztáni konfliktus hátterében a Tehrik-e-Taliban Pakistan (TTP) más néven pakisztáni tálibok dzsihadista terrorszervezet tevékenysége áll. A hivatalosan 2007-ben alapított csoport deklarált célja ugyanis a pakisztáni kormány megdöntése és egy, az afganisztánihoz hasonló tálib hatalomátvételt követően a Sharia iszlám jogrend bevezetése és egy iszlám kalifátus létrehozása Pakisztánban. 2021 óta, az Egyesült Államok afganisztáni kivonulását követően pedig ismét gyakoribbá váltak a szervezet által elkövetett terrortámadások Pakisztánban. A tavalyi évben összesen 699 támadásra került sor 1034 áldozattal, amellyel 2025 egy évtized óta a legvéresebb év volt, azonban a TTP saját média-csatornái ennél sokkal nagyobb, 3000 feletti számokról adtak hírt.
Mindez azért vezet a két állam konfliktusához, mert Pakisztán szerint a tálib vezetés Afganisztánban rejtegeti és támogatja a fegyveres csoportot, amely így az országot használva hajthat végre támadásokat Pakisztán ellen.
Így Pakisztán azt követeli a kabuli vezetéstől, hogy a kapcsolatok helyreállítása érdekében lépjen fel a terrorszervezet ellen. A mostani konfliktus alapja is egy pakisztáni támadás volt, állítólag a szervezet állásai ellen terrormegelőző céllal, Afganisztán szerint azonban civileket érintett, így támadással válaszolt, amelyet aztán oda-vissza támadások sorozata és a pakisztáni védelmi miniszter erős szavai követtek. A két ország közötti retorika azonban már korábban eszkalálódott, és a fegyveres lépéseket követően nem úgy látszik, hogy könnyen visszafordítható a helyzet.
Pakisztán csaknem 20 éve szenved a különböző terrortámadások miatt, amelyek elsősorban a TTP-hez köthetők. A legsúlyosabb időszak 2007 és 2014 között volt rendkívül véres TTP támadásokkal, melyeknek összesen nagyjából 5000 biztonsági és 16 000 civil esett áldozatul. Mindezek tükrében érthető a pakisztáni vezetés nyugtalansága, azonban egy komolyabb fegyveres konfliktus kirobbanása Afganisztánnal számos kockázatot hordoz magában. A kisebb katonai támadások vagy a gazdasági szankciós lépések korábban nem vezettek tartós eredményre. Ezért lenne jelentős változás az afgán vezetés közreműködése a terrorszervezet megfékezésében.
A tálibok azonban nem szokták feladni a szövetséges milíciákat, elég csak az Al-Kaida esetére gondolni.
Ráadásul a csoport első vezetője, Baitullah Mehsud egykor a Haqqani-hálózat tagja volt, amely a tálibok egyik legbrutálisabb frakciója, így a szervezet kapcsolatai mély gyökerekre nyúlnak vissza. Ezen kívül a kabuli vezetés a TTP-t hatékonyan használja az afganisztáni Iszlám Állam Hórászán (ISIS-K) rivális terrorszervezet féken tartására, így nem áll az érdekükben a TTP felszámolása. Ráadásul paradox módon a pakisztáni szembenállás erősítheti a tálib vezetés legitimációját az afgán lakosság körében. Pakisztán ugyanis az USA inváziója alatt bújtatta a tálibokat, amiért az afgánok haragszanak az országra.
A helyzet tükrében Pakisztán offenzívát tervezhet a Tirah-völgye ellen, amely TTP egyik erőssége az ország északnyugati részén, az afgán határon. Több ezren már elhagyták a területet,
a konfliktus kiszélesedése azonban több szempontból is súlyos kockázatot hordoz magában.
Egyrészt, a mostani iráni háború is érzékenyen érinti Pakisztánt, amely nagyban függ a régió olaj importjától, és komoly kereskedelmi érdekeltségei vannak a térségben, valamint 5 millió állampolgára tartózkodik az Öböl-országokban. A konfliktus ráadásul átterjedhet a szakadár Beludzsisztán provinciára, amely Pakisztán legnagyobb tartománya, és a Beludzsisztáni Felszabadító Hadsereg (BLA) a TTP-hez hasonlóan aktívabbá vált az elmúlt években. Emellett az ISIS-K is jelentős kihívást jelent Pakisztán területén is, mindössze néhány hete követtek el egy 31 áldozatot követelő terrortámadást egy iszlamabádi mecsetnél. Egy intenzív kormányzati katonai fellépés a civil lakosságot is súlyosan érintő terrorhullámot eredményezhet, miközben a TTP szofisztikált felszerelésekkel és drónokkal is rendelkezik.
Másrészt, Afganisztán szempontjából sem olyan egyszerű a helyzet. Külföldi fegyver-megállapodások híján ugyanis hátrányban van Pakisztánhoz képest. Azonban, ha meggyengül a kabuli vezetés, az az egész régiót destabilizálhatja, teret engedve az Iszlám Államhoz hasonló terrorszervezetek térnyerésének, akár globális következményeket eredményezve. Az országban így is súlyos humanitárius válság nehezíti a helyzetet, rengeteg frissen érkezett afgán menekülttel, akiket az elmúlt években Pakisztán milliószám deportált terrorveszélyre hivatkozva.
India pedig még tovább bonyolítja Pakisztán mozgásterét. A két ország közötti terhelt múlt árnyai ugyanis a mai napig kísértenek Pakisztán keleti határán.
Az elmúlt években pedig Afganisztán és India diplomáciai kapcsolatai egyre szorosabbak lettek. A 2021-es kivonulást követően újranyílt India kabuli nagykövetsége, míg tavaly májusban 1971 óta a legfeszültebb helyzet alakult ki India és Pakisztán között. Így egy Afganisztán elleni pakisztáni támadás akár India beavatkozását is kiválthatja. Egy ilyen forgatókönyv esetén Pakisztán a szeparatista provinciával együtt akár három-frontos háborúba is sodródhatna.
Mindezek ellenére úgy tűnik, most a felek holtpontra jutottak: Pakisztán nem tudja tovább tolerálni a TTP tevékenységét, míg Afganisztán nem akar fellépni velük szemben. A helyzet súlyosságának tükrében sürgős konfliktusrendezésre lenne szükség. Az eddig hagyományosan mediáló országokat, Törökországot, Szaúd-Arábiát és Katart ugyanakkor most hetekre leköti az iráni háború alakulása, míg Kínát nem fogadják el a tálibok semleges közvetítőként, ugyanis igen komoly kapcsolatokat ápol Pakisztánnal. Kína Pakisztán legnagyobb kereskedelmi partnere és a Kínai-Pakisztáni Gazdasági Folyosó jelentősége sem elhanyagolható.
Ilyen körülmények között a kényszerdiplomácia esete a legvalószínűbb forgatókönyv Pakisztán és Afganisztán között, amely teljeskörű háború nélkül, fenyegetésekkel és korlátozott erőszak stratégiai alkalmazásával igyekszik változtatni a szembenálló fél viselkedésén. Ez azonban egy ingatag és bizonytalan status quo, amely tartós megoldás nélkül folyamatosan a fegyverszünet összeomlásával és háborús helyzet kialakulásával fenyeget.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
