A világpolitika középpontjává szép lassan a csendes-óceáni térség válik, a legújabb angolszász szövetkezésből pedig arra lehet következtetni, hogy Brüsszelnek nem osztanak lapot az ottani biztonsági folyamatok alakításában.
Igencsak komoly diplomácia botrány bontakozott ki a napokban a fejlett világ két középhatalma, Ausztrália és Franciaország között, miután előbbi felrúgta a Párizzsal kötött, 90 milliárd dolláros tengeralattjáró-szerződését, és úgy döntött, hogy inkább egy háromoldalú angolszász partnerség keretein belül intézi a beszerzést. A szigetország egész pontosan az Egyesült Államoktól fog nukleáris meghajtású víz alatti járműveket vásárolni. Az eset természetesen rendkívül érzékenyen érintette a francia vezetést, Jean-Yves Le Drian külügyminiszter egyenesen hátba szúrásnak és árulásnak nevezte Canberra lépését.
Ugyanakkor nem csupán egy ausztrál-francia diplomácia csörtének lehetünk szemtanúi, hanem egy sokkal tágabb geopolitikai játszmának is. Az újdonsült amerikai-brit-ausztrál védelmi és biztonsági partnerség (AUKUS) létrehozása egyértelműen azt jelzi, hogy
az angolszász hatalmak az EU-t nem tartják komoly geostratégiai tényezőnek a csendes-óceáni és indokínai térség biztonságának garantálásában, illetve Kína megfékezésében –
összegzik tömören a Politico szerzői.
A franciáknak ráadásul nemcsak a már említett tengeralattjáró-üzlet miatt főhet a feje. Emmanuel Macron köztársasági elnök épp azért sürgeti hivatalba lépése óta az egységes európai fellépést, hogy a szervezet meghatározó tényezőként tudjon fellépni az új világrendben. Igaz, a keserű csalódás még tovább erősítheti a Macronéhoz hasonló hangokat, amelyek az Európai Unió teljes stratégiai függetlensége mellett érvelnek. Úgy tűnik ugyanis, hogy
közös hadsereg, valamint koherens biztonság- és védelempolitika hiányában a szövetséges nyugati hatalmak nem fogják komolyan venni Brüsszel globális biztonsági ambícióit.
The #AUKUS security partnership further demonstrates the need for a common EU approach in a region of strategic interest.
— Charles Michel (@eucopresident) September 16, 2021
A strong EU Indo-Pacific strategy is needed more than ever
I welcome today’s presentation of @JosepBorrellF strategy
On the agenda of the October #EUCO
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke is a közös európai védelmi stratégia mellett évelt Twitter bejegyzésében
A diplomáciai hullámvölgy kapcsán érdemes egy pillantást vetni a transzatlanti kapcsolatok alakulására is. Az általános várakozás ugyanis az volt, hogy a multilateralizmust háttérbe szorító, realista Donald Trump távozását és az inkább idealista Joe Biden beiktatását követően ismét javuló pályára áll Brüsszel és Washington viszonya. Ez azonban egyelőre nem következett be.
Eleve nem volt túl szerencsés kiindulópont, hogy az EU vezetői még a demokrata elnök hivatalba lépését (látszólag szándékosan) megelőzve egy nagyszabású befektetési egyezményt kötöttek Kínával. A megállapodásnak ráadásul a mostani helyzethez is lehet köze, hiszen az Egyesült Államok azt szűrhette le belőle, hogy az Európai Unió puhán lép fel Pekinggel szemben. Ezenkívül az Északi Áramlat-2 kálváriája és az afganisztáni kivonulás is további kihívások elé állította a transzatlanti szövetséget. Habár a napokban Joseph Borell külügyi és biztonságpolitikai főképviselő nyugalomra intett, s hangsúlyozta, hogy a kapcsolatok javultak az új adminisztráció alatt, a Politico szerzői úgy vélik, az iraki háborút követő időszak legnagyobb transzatlanti botránya kerekedhet az angolszász partnerség ügyéből.
Szemlézte: Irlanda Balázs
