Továbbra is aggasztó az ebolajárvány a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol a rendkívül halálos járványnak egy ritka fajtája okoz kihívást. A vírus átterjedt a szomszédos Ugandába, Kenyában pedig példátlan tüntetésekhez vezetett a fertőzés miatti félelem. Eközben Nigéria észak-keleti tartományában a kolera szedi az áldozatait.
A WHO adatai szerint június 10-ig összesen 676 megerősített ebolás fertőzöttet jelentettek a Kongói Demokratikus Köztársaságból, ezek közül 136-an haltak meg a betegségben. A szomszédos Ugandában 19 beteget tartanak eddig számon legalább 2 halálos áldozattal, míg 37-en sikeresen felépültek a betegségből. A betegek száma és a fertőzött területek kiterjedése azonban folyamatosan növekszik, a valós számok pedig sokkal magasabbak is lehetnek.
A mostani járvány azért is különösen veszélyes, mivel ez a korábbi, nagy ebola-járványokat okozó kórokozóktól eltérő vírusfajta.
Míg a 2014-2016-os nyugat-afrikai járványt is kiváltó Zaire-Ebolavírus esetében idővel sikerült vakcinát, orvosi teszteket és egyéb kezeléseket kifejleszteni, a mostani járványt a Bundibogyo-törzs (BDBV) okozza, amelyre nincsenek még jóváhagyott vakcinák és célzott, széleskörben bevált terápiák. Csak két alkalommal, 2007-ben és 2012-ben volt egyáltalán bármilyen korábbi dokumentált tapasztalat a vírustörzs kapcsán, és a standard ebola-diagnosztikai tesztek sem mindig mutatják ki ezt a vírustörzset.
A jó hír viszont, hogy a Bundibogyo-vírus egyelőre alacsonyabb halálozási rátát mutat a Zaire-ebola-járványokhoz képest: míg a Zaire esetében akár 60 %-nál is magasabb arányban volt végzetes a betegség, a mostani BDBV esetében ez egyelőre 30-50 % körül van. A betegek fellépülését nagyon nagy mértékben befolyásolja a fertőzés korai kiszűrése és a terápia mielőbbi megkezdése, a kezdeti tünetek azonban nagyon hasonlítanak más betegségekhez, ráadásul a vírus lappangási ideje 21 nap is lehet. Ezért is különösen aggasztó, hogy a vírus ezen fajtáját nehezebb kimutatni. Ezen kívül
a megfelelő higiéniai körülmények és a körültekintő temetési szertartások kiemelkedően fontosak a betegség megállítása érdekében, azonban Afrika ezen részén a megfelelő infrastruktúra hiányában nem olyan könnyű betartani az elővigyázatossági előírásokat.
Míg a Kongói DK-ban elsősorban Ituri tartománya érintett, Ugandában a csaknem kétmilliós lakosságú fővárosban, Kampalában ütötte fel a fejét a betegség. Kongóban azonban az Észak- és Dél-Kivu tartományokban is vannak esetek, olyan populációs központokban, mint a Ruandával határos Goma, vagy Bunia városai. Ez a nagyszámú lakosság mellett azért is problémás, mivel ezek a régiók helyi konfliktusoktól erősen érintett területek, ahol az állami szolgáltatások és az egészségügyi ellátás egyáltalán nincs felkészülve egy ilyen jellegű kihívás kezelésére. Mindez egy rendkívül mobilis, sokszor menekültként vándorló lakosság mellett, akiknek az aktuális életkörülményeik cseppet sem kedvezőek a járványhelyzet szempontjából. A nem megfelelő nyilvántartási adatok tovább nehezítik a hatékony fellépést a hatóságok és az egészségügyi dolgozók részéről.
Ráadásul, a korábbi ebola-járványokhoz képest a nemzetközi környezet is kedvezőtlenül alakult az eleve törékeny és strukturálisan kiszolgáltatott afrikai országok számára, amelyeknek egy ilyen járványhelyzet sikeres leküzdéséhez jó eséllyel külső segítségre lenne szükségük.
Az Egyesült Államok hagyományosan vezető szerepet töltött be a korábbi járványokkal szembeni fellépésben, a USAID tavalyi leállításával azonban a korábbi egészségügyi hálózatok és kríziskezelő csapatok most nem állnak úgy rendelkezésre. Már az is sokat elmond a helyzetről, hogy a Kongói DK az első esetekről hónapokkal ezelőtt jelentett, a nemzetközi figyelem azonban csak az elmúlt hetekben vált jelentőssé. Ezért több olyan helyi mulasztás vagy logisztikai kihívás okolható, amely megfelelő készültséggel és tapasztalt logisztikai segítséggel megelőzhető lett volna. Jelenleg azonban a források hiánya miatt a betegeket kezelő egészségügyi dolgozók sem feltétlen jutnak hozzá a megfelelő védőfelszerelésekhez.
Bár május végén az Egyesült Államok Külügyminisztériuma 23 millió dollár segélyről döntött Kongó és Uganda számára, az ország figyelmét most a közel-keleti helyzet és más konfliktusok kötik le. Marco Rubio külügyminiszter a WHO-t okolta a vírus késői észleléséért, ahonnan az Egyesült Államok idén lépett ki visszavonva a támogatását, sőt, még a kommunikációs szintű együttműködés is megszakadt a világ vezető hatalma és az ENSZ szakosított szervezete között.
Kenyában eközben halálos tüntetésekre került sor egy ebola karantén-központ építése miatt.
A Laikipia légibázisra tervezett központ elvileg az Egyesült Államok állampolgárainak elkülönítésére szolgálna az esetleges ebolával fertőzöttek kiszűrésére. Mivel azonban Kenyában eddig nem tudni ebolás esetről, a tervek hatalmas felháborodást váltottak ki. A Legfelsőbb Bíróság az építkezés felfüggesztését rendelte el a közegészségügyi helyzet veszélyeztetése miatt, a BBC jelentése szerint azonban az építési munkálatok folytatódtak. A tömeges tüntetésekre a közeli Nanyuki városában került sor, majd a rendőrökkel való összecsapásba torkolltak, melyek összesen három halálos áldozatot követeltek, egyikük egy 17 éves fiú volt. A vérzéses lázzal járó betegséget hatalmas félelem övezi, a magas halálozási arányok miatt nem teljesen alaptalanul. Ez a stigma és rettegés azonban sokszor a betegséggel szembeni fellépést is nehezíti, és ilyen jellegű tragédiákhoz vezethet. Azonban kétségtelen, hogy egy ilyen érzékeny kérdésben a lakosság bevonása és a megfelelő párbeszéd is fontos kellene, hogy legyen.
Eközben a korábban ebolával is érintett Nigéria egyre súlyosabb kolerajárvánnyal néz szembe.
Az ország évek óta küzd a betegséggel a elmaradottabb régiókban, a helyzet azonban egyre aggasztóbb. Legsúlyosabban Nigéria északkeleti Borno állama érintett, ahol a Boko Haram és más fegyveres szervezetek tevékenysége is sok éve komoly kihívást jelent. Eddig 74 halálos esetet tartanak nyilván, míg a fertőzöttek száma meghaladja a 7800-at. A súlyos hasmenéssel járó betegség akár órákon belül kiszáradáshoz vezethet. A régióban azonban rendkívül törékeny az egészségügyi rendszer, sokan belső menekültek, valamint a víz- és csatornahálózat sem megfelelő, tovább növelve a fertőzés kockázatát, melyet elsősorban a fertőzött ivóvíz okoz. A beszámolók szerint naponta többszáz újabb beteg is érkezhet a központokba, sok esetben nagy távolságot megtéve az ellátásért: volt olyan, amikor egyetlen nap alatt több mint 500 új esetet regisztráltak.
Afrikán kívül egyelőre nincsenek ismert esetek, azonban több országban fokozott a készültség. A mostani járványhelyzet pedig ismét felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi afrikai konfliktusok okozta kihívások könnyen globális biztonsági fenyegetéssé válhatnak.
A folyamatos fegyveres összecsapások, a nem megfelelő életkörülmények és a gyenge állami közszolgáltatások együttese más krízishelyzetek mellett a tömeges járványok melegágyai is, az ezekkel szembeni fellépés pedig szintén sokkal nehezebb egy ilyen nehezen közegben.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
