Blog

Életet menteni minden áron – magyar önkéntesek a törökországi mentőexpedícióról

Az elsők között érkeztek és az utolsók között távoztak a magyar mentőegységek Törökország földrengés sújtotta területeiről. Tapasztalataikról és a mentőakcióról a Battyhány Lajos Alapítvány „Élet és halál a romokon – mentés Törökországban” elnevezésű eseményén számoltak be.

Az elsők között érkeztek és az utolsók között távoztak a magyar mentőegységek Törökország földrengés sújtotta területeiről. Tapasztalataikról és a mentőakcióról a Battyhány Lajos Alapítvány „Élet és halál a romokon – mentés Törökországban” elnevezésű eseményén számoltak be.

Február 16-án a Battyhány Lajos Alapítvány a Migrációkutató Intézettel karöltve szervezte meg soron következő rendezvényét, mely a törökországi magyar mentőexpedícióba nyújtott őszinte betekintést az önkéntesek személyes tapasztalatain keresztül.

Az est vendégei voltak: Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója, Bakai Kristóf Péter, a Budapesti Mentőszervezet elnöke, Nyeste András és Denis Levshov, a Közép Budai Önkéntes Polgári Védelmi Egyesület önkéntesei, valamint Csepregi Annamária, a Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesület tagja, akit mentőkutyája, Nova is elkísért. A rendezvényt Pócza István, a Battyhány Lajos Alapítvány programigazgatója moderálta.

Február 6-án hajnali fél ötkor 7,8-as erősségű földrengés rázta meg Törökországot és Szíriát, melyet rövid időn belül még egy rengés követett. Az anyagi kár hatalmas, az elhunytak száma pedig tragikusan magas, már átlépte a 40 000 főt, az érintett területeken élő 2,5 millió fő csaknem 2/3-a pedig hajléktalanná vált.

Sayfo Omar szerint a katasztrófa mindkét országot rendkívül érzékeny pillanatában érte, hiszen Törökország gazdasági válsággal és 80%-os inflációval küzd.

Májusban választásokat tartanak, a jelenlegi kormány sorsát pedig a válságkezelés döntheti el (hasonló helyzet állt fenn 1999-ben is, amikor szintén földrengés miatt kormányváltásra került sor, mivel a társadalom megítélése alapján az akkori kormány nem megfelelően kezelte a krízist).

Szíriában a helyzet még rosszabb, hiszen a földrengés sújtotta területek három különböző fennhatóság, vagyis a szír kormány, az iszlamisták és a törökök ellenőrzése alá tartozik, ami jócskán megnehezíti a humanitárius segélyek célba juttatását.

Az első, 18 főből álló magyar mentőcsapat már a földrengést követő nap reggelén útnak indult több tonna felszereléssel, hogy mihamarabb segítséget tudjon nyújtani Törökországban. Másnap még többen csatlakoztak hozzájuk, így összesen 31 önkéntes kezdhette meg a munkát a katasztrófa sújtotta területeken. Munkájukat nemcsak itthonról, hanem helyben is támogatták, a többi között maga a Mentőszervezet, a budapesti Török Köztársaság Nagykövetsége, illetve az ankarai Magyar Nagykövetség is, akik nemcsak fizikai, hanem lelki támaszt is nyújtottak a magyar egységeknek és hozzátartozóiknak.

A vendégek elmondták: az önkéntesség nagyon komoly felkészülést igényel – fizikailag és szellemileg egyaránt -, azonban minden mentés kihívás, mindegyik specifikus eset, melyekről a tankönyvekben nem esik szó.

Hasonló a mentőkutyák kiképzése is, akik már kölyökkortól kezdve részt vesznek tréningeken, később pedig állandó szinten tartásokon is, hiszen egy-egy mentőakció nekik is ugyanannyira megterhelő, mint az önkénteseknek.

A nemzetközi segélyszervezeteken kívül a helyi hatóságok, vagyis az AFAD is aktívan kivette részét a mentőakcióból, valamint állandó figyelemmel kísérte a csapatok munkáját.

Az önkéntesek tapasztalatai alapján a legnagyobb kárt az új építésű városi lakóházak szenvedték, elsősorban a professzionális kivitelezés hiánya miatt. Az elmúlt évtizedekben 74 ezer épület nem megfelelően épült meg Törökországban, az akkori török kormány viszont erre amnesztiát adott, bebiztosítva ezáltal hatalmát. Az amnesztia hátulütője most nyilvánult meg igazán, hiszen ezek az épületek szinte a földdel váltak egyenlővé.

A magyar mentőcsapatok összesen 35 fő életét mentették meg. A legelső, akit sikerült kimenteni a romok alól egy 17 éves lány volt, akinek a mentése 6-7 órát vett igénybe.

Bakai Kristóf szavaival élve „jó csapat ment ki, még jobb jött vissza”, akikre nyugodtan lehetünk büszkék, hiszen éjt nappallá téve, gyakran utórengések közepette dolgoztak megállás nélkül, mindvégig szem előtt tartva legfontosabb céljukat: túlélőket keresni és embereket menteni.

Szemlézte: Nyilas Sára

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon