A konzervatív populizmus, avagy a népi konzervatizmus a 2016-os választások közeledtével egyre inkább tényezővé válik az amerikai politikai életben. John Fonte a bevándorlás körüli viták kapcsán a Hudson Intézet honlapján megjelent írásában elemzi a mozgalom helyzetét és az általa képviselt ügyeket. Szerinte a népi konzervatívoknak a politikai, az intellektuális és az aktivista hátországa is igen erős.
Egyre több jel mutat arra, hogy 2015-ben már nem lehet figyelmen kívül hagyni a népi, populista konzervatívokat az amerikai politikai életben, véli Fonte. A szerző a mozgalom alatt azokat a konzervatív politikusokat érti, akik a munkásosztály érdekeit tűzik zászlajukra a bevándorlásról szóló vitában. Fonte az igazi áttörést idén áprilisra teszi, amikor a New York Times úgy érezte, hogy válaszolnia kell Jeff Sessions szenátor Washington Postban megjelent cikkére. A politikus, aki a mozgalom egyik fő képviselője, az amerikai elit ellen kelt ki, akik a szabályozatlan bevándorlással tartják alacsonyan az amerikai munkavállalók bérét.
Fonte szerint a konzervatív populista koalíció, mely mára elérte a kritikus tömeget, három tényezőből áll. Először is van egy látható és állandó politikai vezetőség. Továbbá a koalíció egy jelentős intellektuális hátországgal bír, amely újságírókból, politikai elemzőkből és médiaszemélyiségekből áll. Nem utolsósorban pedig elkötelezett aktivistákkal is rendelkezik a mozgalom.
A koalíció politikai vezetője a már említett Jeff Sessions alabamai szenátor, aki Fonte szerint rendkívül aktív, és nem csupán stratégiai okok miatt, hanem tényleg meggyőződésből hangoztatja nézeteit. A politikus jelenleg a Szenátus jogi bizottságának bevándorlási albizottságának vezetője, ahol több másik politikussal a legális bevándorlás megszorítását támogatják − az amerikai dolgozók érdekeire hivatkozva. Fonte szerint a mozgalom egy jelentős „ellenértelmiségi” bázissal is bír. A kutatókból, elemzőkből, véleményvezérekből és újságírókból álló csoport érvelései olyan neves konzervatív lapokban olvashatók, mint a National Review, a Weekly Standard, a Daily Caller, a Washington Examiner, a Washington Times, a Washington Free Beacon, az Investor’s Business Daily, a Breitbart és a Power Line.
Fonte szerint nagyon fontos, ha nem is a leglényegesebb az erős aktivista hálózat. Az úgynevezett „grassroots” konzervatívok olyan alulról építkező szervezetekbe tömörülnek, mint a Schlafly’s Eagle Forum, a Numbers USA, a Heritage Action vagy a Tea Party Patriots. Ezek azok a polgárok, akik felveszik a versenyt a nagyvállalatok lobbistáival és meggyőzhetik a választott képviselőiket.
A népi konzervatív narratíva szerint a bevándorlásnak a nagyvállalatok és az elit érdekei helyett az amerikai nemzeti érdeket és a polgárok érdekeit kell szolgálnia. Fonte szerint ez a politikai érvelés sok hasonlóságot mutat a Barbara Jordan vezette bizottság 20 évvel ezelőtti ajánlásaival. Fonte úgy látja, hogy a konzervatív populisták ellenfelei a nagyvállalatok, az Obama-adminisztráció, a liberális közvélemény, a republikánusok donorjai és a fősodorbeli média. Ők mind az alacsonyan, mind a magasan képzett munkaerő beáramlását támogatják, továbbá az illegális bevándorlóknak amnesztiát adnának. Érveik szerint minderre az amerikai munkaerőhiány miatt van szükség. A nagyvállalatok évek óta arra panaszkodnak, hogy nincs elég munkás. Így az olyan cégek, mint az American Express, az Intel, a Microsoft, a Yahoo, a Hewlett-Packard a munkaerő bevándorlásának növelését követelik. Fonte szerint a probléma ezzel az, hogy miközben ezek a cégek munkaerőhiányra panaszkodnak a Kongresszusban és a Fehér Házban, több tízezer amerikai munkavállalót bocsátanak el.
Fonte egy 2014 júliusában öt vezető egyetemi kutató által az USA Today-ben publikált cikket idéz. Az írás a Szilícium-völgy munkaerőhiány-mítoszát cáfolja meg. A kutatók nem találtak semmilyen bizonyítékot erre a hiányra. Ugyanis, ha tényleg nem lenne elég munkaerő, a bérek növekednének. Ezzel szemben a törvényhozás a kilencvenes években lehetővé tette az IT-szakemberek beáramlását, ami meggátolta az átlagbérek növekedését. Sessions a Washington Post-ban megjelent cikkében George Borjast idézi, aki az USA leghíresebb munkával foglalkozó közgazdásza és a Harvard professzora. A kutató szerint az 1980 és 2000 közötti időszakban az alacsonyan képzett munkavállalók beáramlása 7,4 százaléknyi bérveszteséget okozott a hasonlóan képzett amerikai munkavallók körében. Ráadásul ezen a területen a vendégmunkások lettek az elsődlegesen alkalmazottak. A tudósok amerikai népszámlálási adatok alapján arra jutottak, hogy azon amerikaiak, akik STEM diplomával rendelkeznek (természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai végzettség), azoknak a 74%-a nem a végzettségének megfelelő állasban dolgozik. Ez 11 millió embert jelent. Ezenfelül kétszer annyian végeznek ezeken a szakokon, mint amennyi jelenleg ezekben a szakmákban dolgozik. A frissen végzettek közt 55 százalék technológiai, 35 százalék természettudományos, 30 százalék matematikai, 20 százalék mérnöki végzettséggel nem talál munkát a megfelelő területeken. A cikk szerzői szerint a bizonyítékok azt mutatják, hogy igenis van megfelelő számú munkaerő, aki képes és akar is dolgozni a magas képzettséget igénylő IT ágazatban. Az egyik szerző megjegyzi, hogy a cégek visszaélnek a H-1B programmal, amely lehetővé teszi külföldi munkavállalók alkalmazását. Ugyanis arra használják, hogy olcsó külföldi munkaerővel helyettesítsék az amerikai munkavállalókat.
Emellett a Szilícium-völgyi cégek piac- és versenyellenes módon leszorították a munkavállalók bérét. A New York Times cikke szerint hét nagy Szilícium-völgybeli cég (az Apple, a Google, az Adobe, két Disney-leányvállalat, és az Inuit) vezetői megállapodtak, hogy nem kínálnak magasabb fizetésű állásokat a másik cég alkalmazottainak. Emiatt 64 ezer dolgozó fizetése stagnált, akik később egy 3 milliárd dolláros pert indítottak kárpótolásért az őket ért bérveszteségek miatt, a trösztellenes törvényre hivatkozva. Végül a cégek 415 millió dollárt fizettek a per megszüntetéséért.
Fonte szerint a szavazók az utóbbi időben úgy érezték, hogy a republikánusok túl közel kerültek a nagyvállalatokhoz. Ez vezethetett ahhoz, hogy 2012-ben Mitt Romney elvesztette a munkásosztály és a középosztály támogatását. A konzervatív populizmus ezzel szemben egy másik üzenetet ajánl. Fonte Glenn Reynolds szabadpiacpárti bloggert idézi, aki szerint a technológiai ipar bérlenyomó összeesküvése jó célpont lehetne a republikánusoknak. Főleg, hogy ezek a cégek a Demokrata Párt nagy támogatói között vannak. Továbbá egy Gallup felmérés szerint csupán az amerikaiak 7 százaléka ért egyet a nagyvállalatokkal, miszerint a bevándorlást növelni kéne, és 39 százalékuk inkább csökkentené a legális bevándorlást.
Sessions nézetei azonban nem teljesen újak, a '90-es évek közepén már a Barbara Jordan vezette bizottság a bevándorlásról hasonló ajánlásokat fogalmazott meg. Sessions szerint a bevándorlást moderálni kell, lelassítani az új érkezők számát, hogy a bérek növekedni tudjanak és lehetséges legyen az asszimiláció. Húsz évvel ezelőtt a Jordan bizottság azt ajánlotta, hogy a legális bevándorlást évi 550 ezer főre kell csökkenteni, mint ahogy a '80-as években volt. Fonte úgy véli, hogy az amúgy liberális ikon Barbara Jordan egy patrióta volt, aki az amerikai munkások érdekét állította az bevándorlási politika középpontjába. Fonte szerint a hisztérikus vádakkal ellentétben sem régen, sem most nem akarja senki teljesen leállítani a bevándorlást, csupán ésszerű megszorításokat ajánlanak. A Jordan-bizottság ajánlásai egy törvénytervezetbe kerültek, amely a Reagan-korszakbeli szintre csökkentette volna a bevándorlók számát, ezzel visszafordítva a George H. W. Bush alatt megkezdődött növekedést. Végül a tervezet kisiklott egy republikánus koalíció miatt, amely Fonte szerint a nagyvállalatok érdekeit nézte. Később Jordan beteg lett és elhunyt. Bill Clinton pedig, aki eredetileg csökkentette volna a legális bevándorlást, később megváltoztatta véleményét és a kezdeményezés elhalt. Fonte úgy látja, hogy húsz évvel később is a Jordan elleni győzelem hátrányait érzik az amerikaiak, ugyanis a bérek stagnálása az amerikai közép és munkásosztályt gyengíti.
Pál Benedek
