A nők már bizonyították, hogy az élet számos területén képesek helyt állni és megfelelő profizmussal végzett munkát letenni az asztalra. Az 1918-as évektől már szavazati joggal rendelkező nők kézbe vették a sorsukat, és innentől kezdve nem volt kérdés, hogy a politikai életben is szükség van rájuk.
Láthattunk már példát arra, hogy gyermekvárás és szülés mellett képesek egy országot elvezetni, mint Jacinda Ardern (Új-Zéland) és azt is láthattuk már, hogy a biztonságpolitikai pályán is jól lehet nőként teljesíteni, mint például Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjeként 2014 és 2019 között.
We thought 2017 was a big year! This year we’ll join the many parents who wear two hats. I’ll be PM & a mum while Clarke will be “first man of fishing” & stay at home dad. There will be lots of questions (I can assure you we have a plan all ready to go!) but for now bring on 2018 pic.twitter.com/nowAYOhAbF
— Jacinda Ardern (@jacindaardern) January 18, 2018
Jelenleg az Egyesült Nemzetek 193 tagállamából mindössze 13-ban van nő a kormányfői székben. A Pew Research Center elemzése szerint pedig az ENSZ-országok kevesebb mint egyharmadának volt valaha is női vezetője.
A jelenleg nők által vezetett 13 ENSZ-tagország közül kilencben a jelenlegi vezető az ország első női kormányfője.
Ebbe három olyan nő is beletartozik, aki az elmúlt évben lépett hivatalba: A perui Dina Boluarte, az olasz Giorgia Meloni és a bosznia-hercegovinai Borjana Krišto. A jelenlegi női vezetők nagyjából fele (13-ból hét) Európában van.
De mindenekelőtt nézzük meg, hogy a NATO mit tesz a nemek közötti egyenlőségért folytatott „harcban”. Viszonylag későn kezdett el a szervezet ezzel foglalkozni, mindössze 23 éve (2000-ben) „adoptálta” az ENSZ BT 1325. számú határozatát, amely jelenleg további 9 határozatot tartalmaz (1820, 1888, 1889,1960,2106,2122,2422), amely a nőkkel, békével és biztonsággal kapcsolatos megközelítése, azaz az integráció, a befogadás és integritás elvei köré épül.
Ezek közül az inkluzivitást emelném ki, hiszen ebben a „topic”-ban szentel figyelmet arra, hogy a nők képviseletét növelje a NATO-ban, minden területen, így a Nemzetközi Katonai Törzsben, illetve a katonai strukturákban is egyaránt. Bár az interszekcionalitás minden szektorára igyekszik a NATO figyelni, a kisebbségi civil vagy katonai munkavállalókról nincs adat.
Az 1. ábra szerint a nemek megoszlása az egyes osztályok szerint látható, a női polgári alkalmazottak többsége B vagy L besorolási fokozatú munkakörökben dolgozik. Összehasonlításképpen a 2020-as adatokkal, a női alkalmazottak aránya A és B besorolási fokozatú beosztásokban 2021-re 2%-kal, illetve 1%-kal nőtt. A százalékos arány összességében 1%-kal nőtt.
Egyre inkább előtérbe kerülnek azok a törekvések az európai és transzatlanti kapcsolatokban is, miszerint több nőre van szükség mind a politikai életben, mind a privát és a civil szektorban.
Ősszel NATO főtitkár választás várható, Jens Stoltenberg meghosszabbított mandátuma lejár, és mindenképpen csere lesz a helyén. Már azt is lehet tudni, hogy a NATO éléről a norvég Központi Bank élére fog kerülni. Az esélylatolgatások elkezdődtek, az esélyesek között több nő is helyet kapott.
Most pedig nézzük a jelölteket. Sok tervet húzott át az orosz-ukrán háború, többek között Stoltenberg regnáló idejét a háború miatt egy évre hosszabbították meg, illetve nem térhetett vissza a norvég Központi Bank vezetéséhez. Ez a mandátum 2023 őszén fog lejárni, de már elindult a konspiráció a következő NATO főtitkár személyével kapcsolatban, már legalább 15 név merült fel, köztük több női jelölttel az élen.
A kiválasztási procedúra 31 tagország konszenzusával történik – vagyis nemzetek közti konzultációkon keresztül döntenek, ami hatalmas és igen körülményes lesz. A négy legnagyobb gazdaság (USA, Franciaország, Németország és Egyesült Királyság) számára a NATO-n belül preztizskérdést jelent, még akkor is, ha nem tartanak igényt a főtitkári pozícióra. Mivel a főtitkári pozíció erősen átpolitizált, ezért az USA tartózkodik a posztért folytatott küzdelemben, azért is mert a szövetség lefelsőbb katonai posztját az USA tölti be, vagyis a SACEUR – a Szövetséges Fegyveres Erők Európai Legfelsőbb Parancsnokságát ők vezetik.
Lássuk, kik a jelöltek!
Kaja Kallas, Észtország miniszterelnöke, Chrystia Freeland, Kanada miniszterelnök-helyettese, Zuzana Caputova szlovák elnök, Ingrida Simonyte litván miniszterelnök, Kolinda Grabar-Kitarovic egykori horvát elnök. A britek erősítenének a Brexit után Theresa May volt miniszterelnök asszonnyal, de ha valóban nyerni szeretnének, meg kellene győzniük az európai országokat, amelyek még nem léptek túl a Brexittel elkövetett sértődöttségükön. Felmerült még Federica Mogherini neve is, aki már bizonyított a biztonság és – védelempolitika, illetve a diplomácia területén.
Nem szeretnék fölösleges találgatásokba bocsátkozni, de abban biztos vagyok, hogy a felmerült nevek között vannak jópáran, akik ezt a hatalmas feladatot szívvel-lélekkel csinálnák, mert ebben látom a női vezetőket másnak. Míg a férfi vezetők a racionalitás talaján maradva hozzák meg a döntéseiket, addig a nők egy más perspektívát is szem előtt tartanak, mégpedig azt, hogy egy élhetőbb világot teremtsenek a felnövekvő generációk számára.
Szemlézte: Lázár Leila
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
